Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-05 / 2. szám
sikerülni az egyik, vagy mindkét félnek, hanem hogy ez idő alatt Pária bombáztatásában — mely ugyancsak erélyesen foly — a poroszokat még eddig mi sem akadályozza, az bizonyos. Minden jóravald francia a táborban van, Porosz- ország is végkép kimerité erejét az újabb csapat- szállitások által. S igy a legközelebb vivandó csaták a lót vagy nem-létérti küzdelem folytán, talán minden eddigieknél véresebbek lesznek. Párisból szomorú hírek érkeznek. A négyhónapi ostromzár kezdi kimeríteni a várost, az élelmi szerek fogynak, s ha a kivülröl várt segély nem érkezik meg két hét alatt, kapitulálni kényszerül. Külföld. Spanyolországban az uj király bevonulását szomorú esemény elözé meg. Mint már említők Prím tábornagyra rálöttek s e sebek következtében meg is halt. Amadeo király trónjának leghatalmasabb oszlopát veszté el a tarka életű marsallban. Különben, mint látszik, az uj király nem jó vért csinált a népben, a zászlóaljaktól és a népkatonaságtól a fegyverek beszedetnek, s a házraotozások erélyesen folynak. Elsasz és lotharingiában a német közigazgatás megakadás nélkül foly, a nép már úgylátszik beletalálja magát a helyzetbe, s csak az az ellenvetése van, hogy német, mi mellesleg mondva nagyon is elég. A magasabb iskolák tanárai, valamint az igazságszolgáltatás hivatalnokai azonban megtagadták a szolgálatot. Legújabbak. B é c s, j a n. 2. Hiteles hirek szerint gróf Szé- chén Antal megy, mint a magyar-osztrák állam fölhatalmazottja, Londonba a conferentiára. Róma, dec. 31. Az olasz király mai napon tartá ide bevonulását. A nép nem nagy lelkesedéssel fogadta. Havre, dec. 30. A porosz positiók a bosellei, douvali és chateau-robertti magaslatokon ma hat tÁS«A. Hol jobb lakni ? (Humoreszk.) Sipos Sándortól. Isten veled Pest, hol annyi szív eped —• hiába; — hol annyi könny omol hasztalan; — hol any- nyi a nyüzsgés, forgás, zsibongás, hogy eltörpül beio az eget verdeső kin és fájdalom szava; hol nyílnak ugyan szende kis ibolyák — az üveg alatt; hol dobognak ugyan érző szivek is — a pénz után; hol marasztalják is a menni akarót — a hitelezők, — de a kis ibolyák, ez érző szivek — és e vendégszerető embereid dacára is: oh Pest, Isten veled ! Megyek... megyek... megyek, messze tőled ; talán a távolból szebbnek foglak látni, — hiszen úgy e a festék — akarom mondani az arc zománca is szebb a hölgyön távolból, úgy e ?! Nem akarlak megpirítani honom fővárosa, nem akarok lovagiatlan lenni — de ........ Ej , hagyjuk e sok diplomatiai bókot, vagyis profanus nyelven: gorombaságot,! egy a vége a dolognak: a kinek nem tetszik Pest — menjen máshova; fel is ut, alá is. Megyek... megyek... megyek. . . Itt vagyok tehát, benned oh szent természet! Ábrándjaim sas röptét mi sem akadályozza — csak kocsim zökkenése, mely a földre készt le- szállanom, ha azt nem akarom, hogy tüdőm sajttá, vérem pedig tejföllé válljék a göröngyös ut mián. Itt vagyok tehát az alföldön. Telt tüdővel szívom üde, éltet adó illatos leged, s dagadó kebellel nézem nem látható határaidat, órai csata után a franciák által sikerrel elfoglaltattak. Bordeaux, dec. 31. Párisból érkezett hirek szerént: a Mont-Avron erőd a franciák részéről kiüritetett. Bordeaux, jan. 1. Chanzy tábornok január 1-ről Le Mambói jelenti: Jouffray az ellenséget a Loire jobb partján visszavetette s a Vendome- nal szemközt levő kitűnő positiókat hatalmába kerítette s 200 foglyot ejtett. Loüdon, jan. 1. A pontus-conferentia Favre Gyula a francia megbízott megérkeztéig elnapoltatok; tán sikerül addig a semleges hatalmaknak a conferentia hatásköre szélesítésével béke kon- gressust hozni létre. Versailles, jan. 2. A 20. hadosztály december 31-én az erősebb ellenség által megtámadtatok Vendome mellett, azonban visszaverte a támadást. Mezieres vára e hó 2-án kapitulált. Darmstadt, jan. 2. Egy itteni lap a hesseni herceg táviratát hozza: Orleans, jan. 1. A 2-ik gyalog, a 2-ik lovasezred és egy lovas üteg teg- náp Bonny mellett Orleanstól délkeletre túlnyomó számú ellenség ellen harcolt, mely alkalommal i tiszt megöletett, 2 tiszt és 50 ember megsebesült. Levelezés.- Pozsony dec. 30. T. szerkesztő ur! Ha csupán krónika írásra szorítkoznám s elsorolnám önnek mindazt, mi a mi csendes Pozsonyunkban a közelebbi időben történt, akkor ugyancsak hamar kifogynék a mondani valókból. Hogy toliamat mégis most veszem föl, midőn talán itt nálunk a legunalmasabb idők járnak, az csak azért történik, mert hogy a külvilágról oly keveset tudok, legalább menthetem magamat gyöngélkedésemmei, mely egy ideig szobámban visszatartott. — Élelmes ember természetesen kiollózna valamit a lapokból s azt szépen saját levelébe szőné; hát hiszen az talán nem is volna bűn! De majd meglátnám, milyen arcot vágna hozzá a békesvármegyei közönség, ha én azzal és botorkáló lábaimmal mérem látható göröngyeidet — óh alföld ! Mit nekem minden szellem-idézése Molnárnak — a te tünde déli-bábodhoz képest. Oh mily nagy a különbség e két szó között: „Kunst und Natur“-------Menj Pest, gyűlöllek! Te meggyalázod a te rmészetet, te el hazudod annak szépségeit; azaz ! nem is te, hanem színházaid. Mik ezek az alföld szépségei a szinpadon? — satyrák! satyrák, mondom, és valót beszélek ; a legaljasabb satyrák! Oda állittok a színpadra (a ,,Csikós“-ban) egy alföldi pusztát, azaz egy coulissát s rajta egy festett semmit, vagyis síkságot és egy festett valamit, azaz egy kút gémet, s azt mondjátok : „nézzétek, ez azon föld (quo jure lett a semmi föld ?) hol Bzebb az élet, üdébb a lég, édesebb a dal!“... Hohó, tisztelt szini rendezőség, — kohó! hát először is ki látott olyan semmit, a mibe az ember megbotolhatik ? — — (Már pedig, hogy én megbotlottam az alföldön, az tény, most is sántítok; — mondta ugyan a kocsis „semmi no, lesz annál rosszabb ut is,“ — de biz én köszönöm alásan az olyan „semmit.“) Másodszor el vetitek a sulykot — ha kút gémet pingáltattok az alföldi couiissára, — ez blamage! — — Hát kell e inni annak — ki ittas lett a légtől, a daltól, mely itt még a füvek közül is égnek repül, — értem a tücsök dalát; — inni itt csak a ló iszik, annak jó a viz is, — a többi ember „mulat“, azaz bort iszik; hogy pedig ez valóban igy van, mutatja a példa szó: „búsuljon a ló, elég nagy a feje“, — — a „busulás“ tehát viz ivást jelent. Tűnődéseim, ábrándozásaim s kocsisom káromkodásai közben végre megérkezénk egy idilli kis falucskába. Szivem örömtől repesett, midőn füleim a főváros csúf, természetellenes zaja helyett — kezdeném mulattatni, A-durból, B-durból vagy micsoda Dér-durból kezdi a „koronázási templom“ énekkara ekkor meg ekkor énekét a nagymisén. Mert hát ez is érdekes ára — de nem 60 mért- földnyire! Nos, a mi lapjainkban a város belügyit illetőleg csak ilyen hirek vannak. Ad vocem : lapok. Eddig a „Donau“ mamája volt a „Tagblatt“-nak; most kapja magát a tüzes vérü, ifjú „Tagblatt“ elveszi nőül a mamát s újévkor lesz a lakzi. Különben, kérem, ez nem példa nélkül való esemény; a történetből tudjuk, hogy egy vitéz hellen generalis elvette nőül saját anyját. Nem tudom a „Monatschrift“ megáldja-e az uj frigyet. Azonban nem akarom önt tovább fárasztani ily hírekkel; irok inkább egy olyat, mely megérdemelné, hogy máshol is foganasittatnék. Ez : a január elsején kezdetüket veendő ingyen előadások, felnőttebb mindkét neműek számára. A mi- nisterium felszólítására ugyanis a fögymnasium és föreal-tanoda tanárkarának nehány tagja — mint Stocek, Thewrewk, Vutkovics, Ziraándy, Böck (Európának — mint mondják — leghíresebb pókásza), Kellner, Kreilitheim — elvállalta e fára- dalmas munkát, hogy a tanulni vágyóknak az ingyen tanulást lehetővé tegye. Az előadásokat többnyire az esti órákban tartják. Nagyon megérdemelné, hogy a szarvasi és békési gymnasiumi tanár urak is megkísértenék ez eljárást, mely legalább Szarvason nem is volna uj dolog, mert ily- féle ingyen tanításokat ott a magát sokkép érdemesített Vajda Péter is tanított, s mint egy ismerőjétől hallottam volt, örömmel szakiták ki azon egy-két órát vasárnapi délutánjokbói az odavaló mesterlegények, a melyet ö előadásai megtartására kitűzött. Hogy városunkra visszatérjek, tudatom önnel, hogy annak különben legtöbbnyire német lakossága a franciák részére óhajtja a győzelmet; menynyire igyekeznek pedig irántuk való részvétüket tettleg is kimutatni, arról tanúskodhatnak a lapok által naponta közzétett adomány-kimutatások a sebesültek számára. E mellett, a hogy mondják, a jelenleg itt időszende, természet adta hangon a falubeli ludak gágogását haliák; „igen, — kiélték — a természetben van igazság“! A falu földes ura, — jó barátom — fogadott lakába, — tárt karokkal jött elémbe s elhalmozott mindennel, mivel csak birt. El valók bájolva barátom család élete felett. Neje angyal, leánya tündér, fiai kis Ámorok — s ők oly ártatlan szendeséggel bírnak mégis, hogy e tulajdonaikat mind egyenként kelle fel fedeznem, mintha ők mit sem tudtuk volna róla. Oh meny- nyei ártatlanság! Körül jártam a falut. Mindenütt dal, öröm, vigság, kacaj. A szántó vető ember fütyölt; utánozva a felette csicsergő pacsirtát, — lábai az ihlettől vagy mitől — lengedezve, mondhatnám tántorogva jártak az eke után; a kis pásztor gyerek ólmos botjára támaszkodva, méltó mintául szolgálhatott volna bármely szobrásznak — a mint elábrándozva néze le a földre, s várta az ürgét a mint a lyukból ki búvik, — hogy leüsse. Láttam a kis folyó partján a halászok regényes gunyhóit, melyekből mint kis vízi manók szaladtak ki az apró gyerekek s ádá- mi costumeben bukdácsoltak a vízbe — rákot fo- gandók. Láttam azután őket felbukni a vizböl, kezeikben az ollósokat tartva. Oh, mily ártatlan na- ivsággal nevettek azon — ha egy-egy békát fogtak. Alig bírtam e képtől megválni; mégis tovább menék. Rengeteg kukorica ültetvény állta utamat. Hohó, gondolám — ez pompás kaland lesz, végig megyek az egészen és lövök nyulat. Ezen határozatnál maradva puskámat megtöltém s lökészen tartva — becsaptam a tengeribe. Hátam mögött össze vonultak a kukorica szárak és én egyedül láttam magam. (Vége következik.)
