Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-07-30 / 61. szám
Harmadik évfolyam. 61-ik szám. Gyula julius 30-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Elzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca: 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek viasza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ Gyula, julius 29. Jövő hónap 6-án Csabán a megyei ösz- szes dalárdák úgynevezett dalár ünnepélye le- end. Örömmel üdvözöljük dalárainkat ezen téren; örömmel nem csak azért, mert ily nemű mozzanatokban szegény és sivár megyei életünkben mintegy oaz a fárasztó pusztában jelenik meg ez ünnepély; örömmel nem csak azért, mert a mozzanatot elvégre pezsgésnek indulni akaró közéletünk egyik előhírnöke gyanánt vagyunk hajlandók üdvözölni; hanem örömmel főleg azért, mert ez ünnepély rendezői a megyében alapítandó „Szeretetház“ alaptőkéjének gyarapítására ajánlák fel az ünnepély lehető jövedelmét. Tudtunkkal hazánk több vidékei s különösen a főváros erősen leend képviselve az ünnepélyen, s az egy, mitől talán nem ok nélkül rettegünk az, hogy ismerve in- dolentiánkat, a megye s különösen értelmisége nem fog azon arányban képviselve lenni, a melyet ezen kiválólag bennünket első sorban érdeklő ünnepély s az azzal kapcsolatos cél követel; a mitől az országgal szemben rettegnünk kell az, bogy a távol vidék jobban meg fogja érteni a kiáltó szót, mint megértjük önmagunk s az Egy bölcsészeti könyv a múlt századból. Én már szereztem egyszer ez idén egy kis mulatságot a „Békés“ olvasóinak, midőn Pater Pock- nak a magyarokra vonatkozó történetét bemutattam; de megint került kezembe egy könyv, melyet ha úgy nagyjából meg nem ismertetnék, megérdemelném, hogy Sartori Bemard, a kérdéses mnnka szerzője, nyakon üttessen azon vizes menykövei, melynek léteiét ö fedezte fel. A „Magyar nyelven Filosofia“, mely 276 lapra terjed, 1772-ben adatott ki Egerben; irta Sartori Bemard szerzetes, Toldy megjegyzése szerint még korának tudományos színvonalát sem érvén el.*) Egészen a középkori szánandó scholasticismus álláspontját foglalja el. Nem akarom sem magamtól, sem másoktól azzal rabolni az időt, hogy hosszas kivonatot adjak e miiből: egy kis izlelitö is elég lesz Pater Bernardus szörny-munkájából. Még érdekesebb lesz, ha megjegyzem, hogy az egri püspök helybenhagyta annak kinyomatását die 16. januarii Anno salutis 1772, mert nem talált benne mitsem mi a régi hittel ellenkezik. Persze a józan ész nem jött tekintetbe. Tanácsos, hogy mindenki elhigyje Sartorinak, miszerint az ur isten öntötte Ádámba a bölcsességet; nagy baj, hogy tisztelt ősapánk kutyába sem vette az egészet s már most nekünk alig maradt belőle valami. A ki ezt el nem hiszi, az ne *) A magy. nemzet Írod. tört. I. köt., 93 lap. Pest, 1868. idegen keresni fogja a megyei dalárünne- pélyen a — megyét. Hisszük azonban, hogy az egyszer csalódni fogunk; reméljük, hogy egyoldali a kínálkozó müélv, más oldalt az ünnepély célját alkotó ügy szentsége, de leginkább azon körülmény, hogy mint életrevaló társadalmi elem mutassuk be magunkat az ország előtt, tömegesen fog bennünket az Unnepélybeni részvételre serkenteni. Hisz- sziik, hogy kezd bennünk gyökeret verni azon tudat, bogy mint minden más nemzetet, úgy bennünket is nagygyá a társadalom terén kifejtett lankadatlan tevékenység s ernyedetlen ügybuzgalom tehet, s hogy ezen Ugybuzgalmat — melyre oly sokszor szeretünk hivatkozni — nem fogjuk megtagadni akkor, midőn megyénkben létesítendő ily nemes intézmény, egy felállítandó „Szeretetház,“ kér tőlünk emberbaráti pártfogást; hisszük hogy daláraink nemes fáradozása iránt azzal fogjuk bebizonyitani az azt megillető méltányos elismerést, hogy az ünnepély magasztosságát minél tömegesebb megjelenésünkkel fogjuk emelni. Azért jövő aug. 6-án Csabán a viszontlátásig ! merje tovább olvasni im e Iogicát, mely csak tisztességes hivő emberek számára van irva. Miért is kényszerülök letenni pennámat s a logicai rész ismertetésével fölhagyni.! A metapbysicaban adatik tudtul mindazoknak, kik még nem tudták, hogy egy légió angyal 6600- ból áll; világos, hogy ezeknek nincs testök, mert akkor meg kellene vakarnia előbb saját fejét Sartorinak, mielőtt elképzelhetné : hogyan tudna egy ily légió megszállaní egyetlen embert? (55.1.) Arra természetes kurjozus az ember, miként beszélnek egymás közt az angyalok ? Természetesen nem szóval, az csak holmi tökéletlen embereknek való. Hanem, ha A. angyalnak van valami mondanivalója B. angyalhoz, „tehát A. angyal ismerésének értelmes s belső tselekedetinek kijelenteo képét a B. angyalra, kivel akar beszélleni, ismerésének képét lerajzollya, a lerajzoló Angyal beszélőnek, a kire rajzoltatik, hallónak neveztetik.“ Beszélhet pedig 2 angyal egymással úgy, hogy a többi meg nem hallja. Mi a mai korban tudjuk azt, hogy ez : angyal, pusztán oly elvont fogalom, melynek mint lénynek nem tulajdonithatunk tevékenységet s benne csupán az erények stb. személyesitőjét látjuk. En részemről nem vagyok elfogult a vallás iránt, mely az angyalok létét fölállítja; mert hitünk, keletről eredve, képekben akarta eléállitani a legszentebb fogalmakat mindig, s ki e jelképeket (csakugyan symbolumoknak nevezhetők, mert való tárgygyal nem bírnak) tiszteli, tiszteli mindazt, mire, mint ember, erkölcsileg kötelezve van. Kik, mint e könyv szerzője, az angyalok tulajdonságainak tárgyaláMi kellene ha volna. (R.) A gazda, nálunk legalább szegény ember, az a szegény ember, a kit az ág is húz. Alig jut egy kis lélekzethez s már is uj csapás teríti le. Már ez az egy körülmény is, t. i. az idők mostoha járása elég arra, hogy az alföldi gazda szegény ember legyen. De jönnek aztán azok az ágak, amelyek húzzák. Nem szólunk az adóról, isten neki, azt igy és úgy megkell fizetni; azt legalább detractis detrabendis, magunk javára fizetjük, ámbár minden adótárgy közül a föld az, melyet elrejteni, elmisolni nem lehet; fizetni kell az adót oly birtok után is, mely adóssággal van terhelve, és ezen adózásban nagy aránytalanságok vannak. . Hanem ott van aztán a tűz- és jég elleni biztositás tetemes adója, mely utólag csak a vetés megromlását tekintve is, hányszor bizonyul be káros kiadásnak. És e dijak nem hogy a biztositás terjedésével mérséklődnének, sőt növekszenek; ime ez idén a dohány után már 10°/o kell fizetni, a mi elviselhetlen. sába ereszkedtek s tették a legszentebb eszmék egyikét — úgy szólván — nevetségessé : tudatlanok, de talán nem rósz szándékuak s koruk álláspontjából menthetők. Hanem a mit ezután mond pater Bemard, megérdemelné, hogy egy hétig csak vízre és pattogatott kukoricára ítéljék, mert ezeket mondja „Fi- losofiá“-jának az ő 62—63. lapjain : „Vannak valósággal Boszorkányok, bű bájosok és ördön- gösök, nyilván elönkbe adgya ezt Moiz esnek 2. könyve I. részében.“ Argumentum az is, hogy sok mindenféle hirtelen való betegség, zsugorodás, szélvész, jégeső stb. támad. „— — a boszorkányok leginkább leselkednek a tsetsemös kisdedek után, hogy szivecskéjöket elragadhassák, véröket köldökükön kiszíhassák, melyekkel a kenésekben s több ártalmas cselekedetekben élnek.“ Egy boszorkány magába szállván, megvaliá, hogy mintegy 40 kisdedet ölt meg, fejők lágyába szúrt gombos tűkkel. „Intetnek azért a szülék bölcsőben fekvő gyermeküknek szentelt vizzel és sz. keresztnek jelével való megőrzésére.“ Midőn a boszorkányok s ördöngösek az „ördögi“ mesterség megtanulására adják magukat, megtagadják a k eresztséget, a hit ágazatokat, lábbal tiporják a keresztet s megesküsznek, hogy hívei lesznek az ördögnek; ez a persona viszont arról ad kötelezvényt, hogy ö meg fogja védeni s minden örömben részesiti őket; ráadásul mindegyiköjök kap egy védördögöt. A boszorkányságra pedig ismerni lehet, ha 1) valaki rendetlen módon s szokatlan szertartásokkal él; 2) ha a madarak repüléséből jövendöl; 3) a kézfőn látható vonásokból stb.; 4) törekvés a sorsot
