Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-07-23 / 59. szám

59-ik szám

Harmadik évfolyam.

Gyula julius 23-án 1871.

Szerkesztőségi iroda,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám.

Kiadó hivatal:

Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reelamatiók küldendők.

BÉKÉS

X

Megjelen

hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön.

Előfizetési feltételek:

. .. Helyben házhoz hordással,

POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, i —

Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót. nemzetközi hirdetési \ irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca '; 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ; Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ( minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttériben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr.

Kéziratok nem küldetnek vissza.

egesz evre fél „ negyed „

Gyula, julius 22-én. **

A megyeszervezési előmunkálatok készítésével megbízott küldöttség javaslatai, e hó 19-én kerültek közgyűlési tárgyalás alá s állapíttattak meg a megye által. Békésmegye tehát egyike azon megyéknek, melyek a nagyfontosságu munkálat el készítését sürgős feladatnak tekinték s késedelem nélkül igyekeztek a melegen óhajtott szervezés kérdésének mielőbbi megoldását az által is előmozdítani, hogy a törvény által rendelt elöintézkedése- ket elismerésre méltó buzgalommal tették meg.

Az érintettük közgyűlés ^egyébiránt szokatlanul népes volt. Többször volt már alkalmunk a feletti megütközésünknek kifejezést adni, hogy bizottmányunk tagjai kevéssé érdekelvén magukat a megye közdolgai iránt, csak oly esetekben sietnek tömegesebben a naegye termébe, tnidön valamely politikai kérdés eldöntése, vagy tisztviselő választás eszközlése, a soha nem szunnyadó párt- és ettől elválaszthatlan egyéniérdekek érvényesítésére alkalmat nynjt. íme a 19-iki közgyűlés ez egyszer ellenkezőjét mutatja a fentebbi állításnak s mi örömmel módosítjuk oda ez állítást, hogy vannak esetek, melyek e tekintetben dicséretes kivételt képeznek.

Azonban a nélkül, hogy ez örvendetes kivétel értékét alábbszállitani óhajtanék, meg kell vallanunk, hogy a tárgyalások folyama alatt egy egy- átalán nem elvi, sőt alárendelt jelentőségű kérdés elég alkalmasnak találtatott arra, hogy az a pártszellem nyilvánulására — talán óhajtott — alkal- mul szolgáljon s ennélfogva egy kis pártmérközés megkisórtésére ingereljen. E kérdés a megyei várf á 1 € á.

A műveltségről.

Mai napság alig van divatosabb szó, mint a „műveltség.“ Úgy szórjuk jobbra-balra a „művelt“ és „műveletlen“ jelzőket, mintha értelmökre nézve a pénz értékének szabatosságával bírnának. A műveltség szónak ezen felkapottsága alkalmasint onnan van, hogy a valóság hiányát szeretjük szóval pótolni.

De most veszem észre, hogy helyesírásom nem élethü, amennyiben az életben nem mű-, hanem iníveltséget emlegetnek. Pedig ezen szónak í-vel való Írása ellen a nyelvtan határozottan tiltakozik, állitván, hogy a „mív“ és „mű“ töszók között értelmi különbség van, — hogy a „mív“ csak anyagi erőnek, a „mű“ csak szelleminek, vagy legalább ennek is eredménye. Jó lesz tehát a fen- forgó szót csak ü-vel írni.

Azonban ne bibelödjünk szóelemzéssel, mint a nagyobb rész szerint hiábavaló kicsinységgel; keressük inkább az értelmet, keressük azt, kinek mondhatjuk illetékesen, hogy müveit?

A szemlélet útja talán legrövidebb, s talán legvilágosabb is lesz.

Földet, mely minél több gyom mellet minél kevesebb és minél kevesebb féle hasznos növényt terem, miveletlennek mondunk; földet, mely minél kevesebb gyom mellett minél több és minél több

nagy állomásának a jövő szervezet rendszeresitése, vagy mellőzésének kérdése volt s az e felett kifejlett discussio s ezt követett szavazáson a • párt színezete annyiban volt érezhető, mert ismeretes az, hogy az ellenzékiek által a gyűlést megelőzött napon tartott pártértekezleten a váruagyi állomás elejtése határozatba ment, s maga az elejtést ajánló indítvány az ellenzék egyik vezérfia által tétetett meg a közgyűlésen. A szavazás eredménye az lön, hogy a várnagyi állomás további fentartása mintegy tiz szavazattöbbséggel határozatba ment, és ha ezen — ismételjük — egyátalán nem nagy jelentőségű kérdésben addig, inig az indítvány feletti szavazás bekövetkezett, a pártszellenj kétségtelenül érezhető volt, úgy igaz az is — s ezt örömmel registráljuk, — hogy akadtak elegen az ellenzékiek közül olyanok, kik a pártfegyelem nem mindig üdvös kötelékei alól emancipálva magukat, vagy egyátalán nem szavaztak, vagy a várnagyi állomást — úgy látszik — mindenáron fentartani óhajtó jobboldalhoz, járultak szavazataikkal, s e magatartásuk által kétségtelen jelét adták abbeli elismerésre méltó fölfogásuknak, hogy oly közérdekű s nagyfontosságu kérdésekben minő a szervezés is, egyéni nézeteiket a pártfegyelemnek alárendelni nem kívánják.

Egyébiránt a szervezési küldöttség munkálatai átalánosságban elfogadtatnak, s az azokon tett módosítások oly csekély jelentőségűek, hogy ezek felsorolását bátran mellőzhetjük. Volt még e közgyűlésnek egy tárgya, melyet fontosságánál fogva hallgatással nem mellőzhetünk s ez: egy küldöttségi jelentés, illetőleg emlékirat, mely a kormány áltál elrendelt vizszabályozási műveletek és tervek felülféle hasznos növényt terem, míveltnek mondunk. E szerint a földnek míveltsége alatt a hasznos termő erő és a hasznos termény nagyobb fokú meny- nyisógét értjük.

A természeti világ egészben és részletekben nagyon hasonlít a szellemihez. A föld míveltségének fogalma rámutat az ember műveltségének fogalmára. Az ember műveltségének is két tényezőből kell állania : kifejlődött erőből, vagy elméletből, és véghez vitt tettekből, vagy gyakorlatból. Ezt a régiek sokkal rövidebben és szabatosabban igy mondták : „scire et posse.“

Alkalmazzuk.

Ha a jogász a szakjába vágó tudományokban kellő jártasságot szerzett; ha ezen jártasság megszerzése közben a jogérzet benne mintegy meg- személyesült; ha jártassága alapján és jogérzete világánál minden egyes felmerülő kérdést a neki megfelelő törvényre vonatkoztatni tud : úgy a jogász, mint ilyen, müveit. Különben lehet tudós, ha csak elméleti tudása kitűnő, — lehet idomított, ha csak a kaptaszerüségig vergődött el; de műveltnek ugyan egyik sem művelt.

Amit a jogászról mondtam; ugyanazt kellene ismételnem bármely más szaknak emberéről is. Mindegyiknél igaz lenne, hogy a műveltség azon készültséggel egyenlő jelentésű, a melyet az elmélet, az elméletben a lényegesnek és általánosnak

vizsgálatára kiküldött műszaki közeg használatára lenne oly végből átadandó, hogy az megyénknek szabályozási viszonyait érdeklő kívánalmait működése közben figyelemre méltassa. E küldöttségi munkálat felett hosszas vita fejlődött ki, melynek nem érdektelen részét képezé a küldöttségi elnöknek a megtámadott jelentés védelmére fölhozott azon érve (?), hogy a küldöttség munkálatát megtámadni annyi, mint Phydias szobrát fehérvári bicskával javitani akarni. E hasonlatot az előtt nehány évvel hallottuk, a felsöházban alkalmaztatni, az említett törvényhozótestület egy tekintélyes tagja által, persze hogy momentuo8usabb alkalomból, mint a minő a •mi szerény közgyűlési tanácskozásunk volt és nagyobb hatással, mint a minőt a mi vármegyei gyűlésünk jelenvolt tagjaira tett. így tehát a hasonlat eredeti nem volna, s ha még is eredetiséget keresünk a dologban, úgy azt abban találjuk, hogy a hasonlattal élt elnök ur maga is egyike lévén a remekmű készítőinek, az által, hogy a hasonlatot ö alkalmazta, bizonyságát szolgáltatá annak, miként az őskor Phydiasa s ö közte a különbség csak abban rejlik, hogy mig amaz önmüve felett aligha mondott dicsbeszédet, — ö ezt megtevé a helyett, hogy másoktól várta volna az elismerés koszorúját. — Vájjon ezt nem a feletti félelmében tette-e, hogy az a fehérvári bicska még is csak találand valami igazítani valót a békésmegyei Phydiasok remek szobormüvér. ?

A magyar delegatioból.

Julius 18. A jegyzőkönyv hitelesítése utáa bemutatja Szapáry Antal gr. a gazdasági bizottság

megtalálása, a megtaláltnak az élet egyes eseteiben való felismerése és alkalmazása eredményezett.

íme még csak a szakbeli műveltség fogalmáig jutottunk el; és mégis, ha eszünkbe jutnak a felsőbb bíróságok által megváltoztatott Ítéletek, a szemünk előtt hibásoknak bebizonyult orvosi eljárások, a kivitel közben megszégyenült mérnöki tervek, az éveken keresztül alig valamit eredményező iskolák, már is szemünkbe ötlik, hogy a müveit jelzővel kelleténél bökezüebben bánunk.

Pedig én a szakbeli műveltséget még nem tartom teljes műveltségnek; a teljesség még azt is meg kivánja, hogy a műveltség nemzeti legyen. Mindegyikünk tartozik valamely nemzethez; mindegyik nemzetnek megvannak a maga becses sajátságai; mindegyikünk köteles ezen becses sajátságokat önmagában fejleszteni, nomesbiteni, megőrizni, s ez által nemzetét önmagában személyesíteni. Ebből következik, hogy a műveltségre törekvő szaktudománya mellett azon tanulmányokban is komolyan fáradozzék, a melyekben nemzetének érzése, gondolkodása, egész jelleme letéve van. Ezen tanulmányok a nyelvtan, az irodalom, a történet. Az ember előttem legalább, olyan mint a régi pénz : ha felirata lekopott, ha nem tudom, mely népnek volt sajátja; ércértékét sem fizetem meg. Legyen az ember szakilag bármily müveit, ha nemzetének szelleme át nem hatotta, ha ezen szellem benne gyakorlatilag is ható erővé nem vált, hasznavehe-