Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-22 / 7. szám

Gyula városát illetőleg a központi bizottság hi­vatása, hogy a mostani törvényszéki helyiséget in­gyen által engedendönek véleményezte; de a többi épületek a közigazgatás érdekében szerintünk fel- tártandók lévén, Gyula városa van hivatva a já­rási bíróság helyiségének kijelölésére. Miután az absolut kormány egy hasoncélu helyiséget a város volt „szarvas“ nevű korcsma háztelkén, a városi kiküldött bíróság részére épít­tetett, mely már a város birtokába visszaesett, ez lenne szerintünk legcélszerűbben a járásbíróság székhelyéül méltányos ár mellett felajánlandó, és pedig olyformán, hogy mivel a várost már sürge- töleg felhívta a kormány arra, hogy a törvényileg kötelezett felsőbb népiskola felállítását létesitse, ezen eladandó épület egész ára külön kezeltetvén, ez egyenesen a várostól reál-iskola helyiségül 5,000 frton megvett (Geyer-féle) háznak közös felsöbbi iskolahelyiséggé leendő felépitésére fordittassék ; mely intézkedése által mig egyrészről a város a kormány érdekeit mozdítaná elő, másrészről a vá­ros összes lakossága érdekében a hiányzó felsőbb nevelésiügy életbeléphetését nagy mértékben elő­mozdítaná ; lehetővé tévén ezáltal már a jövő ta­vaszon a felsőbb iskola építéséhez hozzáfogni, adós­ság felvétel vagy a lakosságra kivetendő újabb teher mellőzésével; mi e városnak most, midőn épen a reá nehezedett sok adósságok letisztázásá- nak küszöbén áll, nem kis előnyéül szolgálna. Van még e leiratnak egy lényeges része, mely a községeknek és pusztai birtokosoknak jogot ad nyilatkozni arra nézve, ha talán más járási vagy épen más megyebeli járáshoz kívánkoznának, tör- vénykezésileg könnyebbségük tekintetéből csatla­kozni. Osmerni véljük megyénk szellemét annyira, hogy ily javaslat nem fog felmerülni; mert habár Komlós község e megyétől a csongrádi határ be- nyulásával megszakítva van is, Orosháza sem a távolság, sem az ut végett nem képes oly nehéz­séget, mely miatt megszokott megyéjök lakosságá­tól törvénykezési tekintetben elszakadni kivánkoz­nának ; valamint más megyéből is alig hihető, hogy csatlakozási kívánság érkezzék hozzánk, ha­csak D.-Ványa nem kivánkoznék a szeghalmi já­ráshoz, mely reá nézve minden tekintetben kívá­natosnak látszik előttünk, s mit rendőri felügyelet tekintetében elutasithatónak nem találnánk. Országgyűlési tudósítás. Jan. 17. Horn Ede : A magyar hadsereg cimót fogadja el, reményli, hogy a magyar hadsereg át­menet lesz az állandó katonaság kevesbitésére és a honvédség erösbitésére. Szóló egyetlen országot sem ismer, melyben a hadügyre annyi kiadás vol­na, mint nálunk. Oroszország 33%, Franciaország 22%-et költ évenkint a katonaságra, már pedig a legnagyobb áldozatokat ép ez országok hozták a hadsereg felemelésére; és mi ezek mellett is 36%-et költünk. Andrássy miniszterelnök : nem hiszi, hogy az ellenzék egész éven át akarta a hadsereget, csak most ne akarná, midőn a magyar hadsereg címét oly helyen, hová nem alkalmazható, akarja elfogadtatni. A törvényből bizonyítgatja az általa javaslóit cim helyességét. Simonyi Lajos rögesz­mének tartja azon eszmét, mely szerint az államot csak közös hadsereg lenne képes megvédeni. A jelen háborúra hivatkozik, melyben a több hadse­regből álló német sereg megverte az egységes francia hadsereget. Királyinak azon szavaira, hogy a cim már következetességből is megtartandó, azt feleli, hogy a következetességtől akkor történt el­térés, midőn 67-ben az ujoncozási törvény hozata­lánál megváltoztattatott az eredeti cim. A törvény­ben magyar hadseregről van szó, később magyar ezredekről, most magyar sorhadi csapatokról. Ez­után a ministerelnöknek válaszolván, a központi bi­zottság javaslatát ajánlja. Ivánka Imre, Dóri János és Várady Gábor szintén. Ghyczy K. fájda­lommal mondja, hogy ha elfogadtatik s a központi bizottság előadója által ajánlott cim, azért a nem­zetnek régi óhajtása, — a különálló magyar hadse­reg — még sem fog teljesülni, pedig az óhajtást a haza- szeretet s a király iránti hűség legöszintébb kife­jezésének tartja. Deák Ferenc nézete szerint a magyar hadsereg szó nem fog valami nagyszerű lelkesedést szülni a seregben, ha az oly állapotban marad, mint volt 67-ben. Ha e címmel nem céloz- tatik különálló hadsereg, akkor e mellett nagyon sok argumentumot hoztak fel, ha pedig különálló hadsereg céloztatik, akkor a törvénynyel merőben ellenkezik. Legjobb meggyőződése szerint a 67-ki szerződés felbontásában kiszámithatlan veszteséget lát. Jöhet idő, hogy megalakul a magyar hadse- reg, hanem addig is kötelességének tartja szava­zatával támogatni a kiegyezési törvényt, s igy a központi bizottság javaslatát nem fogadja el. Tisza László elfogadja. Györffyt a két napi vita nem té­rítette el előbbi meggyőződésétől, ajánlja a javas­lat elfogadását. Királyi eláll a szótól. Jan. 18. A központi bizottságnak az ujoncozási törvényjavaslat iránti jelentését 112 képviselő el, 175 nem fogadta el. Ezután Széli Kálmán a pénz­ügyi bizottság jelentését nyújtja be. Horn Ede megüt­közését fejezi ki a felett, hogy az állami számvevőszék elállításában oly késedelemmel jártak el. Kerkápoly szerint igen nagy nehézségekkel járt az állam-szám­vevőszék felállítása; az év folytán azonban nem csak az 1870-iki zárszámadás, hanem a 68 s 69-iki is felül fog vizsgáltatni. Simonyi Ernő a vasúti kölcsönről való számadásokat óhajtaná a zárszám­adásokban látni. Kerkápoly szerint bele fog jönni, de külön cim alatt. A háború. Az utóbbi napok eseményei ismét a franciákra voltak kedvezők, amennyiben Bourbakinak sike­rült Werder hadait hátrálásra bírni, s francia terü­letről űzni. Fog-e azonban sikerülni Páris felmen­tése ? még az előnyök dacára is nagyon kétes. Az egész országban kettőzött erélylyel foly a harcz, úgy látszik, a poroszok a londoni conferentia meg­nyitására nagyobb győzelmekkel akartak fellépni, mi azonban nem igen sikerült. —Páris előtt nagy harcokat várnak. Trochu tömeges kirohanásokra tett előkészületeket, s igy a régi óhajtásnak eleget f 4 £ € 4, A léghajó és a léghajózás. Közli: űr. Kovács István. (Folytatás.) A léghajó első feltalálóinak a francia Mongol- fier testvéreket tartják, azonban ma már tudva van, hogy előttük mintegy 47 évvel 1736-ban Don Guzman portugalliai természettudós V. János király jelenlétében egy készület segélyével, mely vastag papirral bevont spanyol nád viaszból állott, s mely alatt tűz égett s melynél ennélfogva ritkí­tott lég szerepelt, mint emelő erő, felemelkedett. A készület azonban emelkedése közben a királyi pa­lota homlok-párkányzatába ütközött, mi által megsérülvén, csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy tudós barátunk ép bőrrel mene­külhetett merész vállalatából. Másodszor is kísérle­tet akart tenni, azonban a szent inquisitio eb­ben meggátolá, mint meggátola sok más üdvös dol­got; don Guzmant, mint a rósz szellemekkel ősz szeköttetésben álló elkárhozottat, börtönre vetette, a máglyától azonban V. János király hatalomsza­va megmenté. Némelyek állítják, hogy a chinaiak már jóval előbb ismerték a léggömböt, igy pl. a francia missionarius Vasson hivatalos okmányok alapján állítja, hogy Fo-Kien chinai császár koro­názási ünnepélyének záradékát 1306-ban egy lég­gömb feleresztése képezé. Mindamellett a léggömbök feltalálójának általá­ban a Mongolfier francia testvéreket tartjuk, An- nonay kis városbeli papirgyáros fiait Istvánt és Józsefet. Családjuk különben auvergnei szárma­zású volt, s elődeik mint a reformátio buzgó pár­tolói, sok üldözéseknek voltak kitéve, s egy ősük a szent Bertalan éjt követett mészárlásoknak esett áldozatul; javaik elkoboztattak, s családi öröksé­güket képző papirmalrauk szétdúlatott, maguk pe­dig az országból menekülni voltak kénytelenek. Később azonban a család papírgyára, melyet An- noneyben alapítottak újból felvirágzott, s a 18-ik században gyáruk termékei különösen keresettekké lettek. A családot egyébiránt fáradhatlan szorgalom és ipar, s a tudományok meleg ápolása jellemzé. A lég magasabb régióiba emelkedés eszméje a testvérek közül Józsefé volt, mely gondolatra öt a hazája körül emelkedő hegyek közül felemelkedni látszó felhők vezeték, s oly mesterségesen előidé­zett felhő segélyével késérlék meg az első léggöm­böt felbocsátani. A honnan valamely vékony kel­méből készült borítékba vizgözt szorítottak; a ké­szület felszállt ugyan, de nagyon természetes a gőz kihűlése után kevés idő múlva leszállt, később ugyanezen próbát füsttel kisérlék meg, az ered­mény azonban ugyanaz lett. Ekkor tájban ismer­kedtek meg a hires angol vegyésznek, Pristleynek a különböző gáznemek sajátságairól írott munkájá­val, melyben a gázalaku testekről, különösen pedig a hydrogenröl egy halmaz, eddig ismeretlen sajátság jutott a világ tudomására. Kísérletet tettek tehát a hydrogennel, mely azonban az ö papírból készült ballonjaiknak falain könnyen elillanván, a kí­vánt sikert nem eredményező, mihez az is járult, hogy a hydrogen vegyi előállításának akkor isme­retes módja az eféle kísérleteket nagyon költsége­seknek tüntető fel. Visszatértek tehát újból a gőz­zel teendő újabb kísérletekhez, ekkor azon saját­ságos eszméből indulva ki, hogy ha nedves szal­mát s apróra vagdalt gyapotot vegyítenek, az ezen vegyiték elégése által képződött égési terményből, nagyobb felhajtási képességgel biró villanyos gőz fog képződni. A gázt tehát üres tafota ballo­nokba fogak fel, a ballon nyílása alalatt égő tü­zet alkalmazának s igy előállított készületeik az­tán valósággal fel is emelkedének, nem ugyan azért, mert a készlet igy állíttatott elő, hanem, mert a gáz elillanásának jobban ellent álló sürü szövetű kelmét alkalmaztak. Az első nyilvános kísérlet Annoney-ban 1783. jun. 4-én történt. A gömb papirral bélelt, vászon­ból készült átmérője 39 láb, súlya 730 font, teher képessége ennélfogva 4 mázsa volt. 10 perc alatt jelentékeny magasságra emelkedett s a felszállási helytől 7200 lábnyira esett le. A látvány ezreket csalt a kísérlet színhelyére s a találmányt a tömeg öröm rivalgással üdvözlé. A kísérlet sikeréről a pári­si akadémia értesitvelett, mely aztán kebeéből egy bi­zottságot küldött ki, mely bizottság tagjai között volt a heves Cundorcet is, kiről e lap tárcacikkében mint az orgyilkosság áldozatáról tevénk említést. S uj felfedezésről, elbeszélések, természetesen mesés ki­adásban, hirtelen elterjedtek egész Franciaország­ban, s a párisiak vágytak az uj látványt élvez­hetni. Nem várva be, hogy a tudományok akadé­miája tegye a kezdeményezést, magánúton tiz ezer frank összeg gyűlt össze, egy elnök választatott, két ügyes gépész, a Robert testvérek foglalkoztak a vállalat anyagi keresztülvitelével, mig maga a hires tanár Charles, a vállalat szellemi részét vezeté. A Mongolfier testvérek egész eljárásáról veze­tett jegyzőkönyv a legcsekélyebb részleteknek le­írásával állott ugyan rendelkezésükre az alkalmazott gáz neme azonban titok maradt, miután a Men- golfierk e titkot elárulni nem akarták. Ekkor ha­tározta el magát Charles a köneny alkalmazására, mely mint már fentebb emlitve volt, 14-szerte könyebb a levegőnél, melynél azonban azon aka­dály forgott fenn, hogy nagybani előállításának módja még ismerve nem volt. — Azonban Charles lángesze áttört az akadályokon, s alig négy nap múlva Róbert műhelyében a két harmadrésznyire könenynyel telt ballon ott lebegett, melyet miután a Mars mezőn akartak útnak ereszteni, előlegesen oda kelle átszállítani. Az átszállítás 1783. augusz­tus 27-ről 28-ára menő éjjelen történt; egy szállító

Next

/
Thumbnails
Contents