Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-07-16 / 57. szám
Végh József Gyula 305.17 Kohn Márton Öcsöd 303.83 Uhrinyi András Csaba 300.55 Patay János 300.26 Veiner Mátyás 300.18 Horváth Pál Orosháza 299.81 Szalai József Csaba 294.46 Fremdt Zsigmond V 294.46 Birnstengel Lipót F.-Gyarmat 292.— ifj. Fehér Imre Csaba 291.80 Kliment Z. János » 289.87 Achim János öreg. V 289.76 Rohuska Pál Csorvás 289.50 Nagy Antal 288.91 Pain Antal Y) 288.91 id. Hajdú István Szeghalom 286.48 Péter Ferenc Szeghalom 284.83 Knizsner Károly Szarvas 280.— Győri Dani István Orosháza 276.81 Schriffert Bonaventura Gyula 275.27 Dérczy Ferencz Szarvas 273.70 id. Bakucz Mihály Békés 273.63 Omaszta Gusztáv Csaba 272.41 Boros István Gyula 272.72 Márik Ádám Csaba 272.— Hoffman Salamon Y) 270.99 Laczó András V 270.89 Déry István Békés 269.18 Beliczey Albert T.-Komlós 269. 7 König János Sz.-András 268.48 ifj. Miskucza György Gyula 268.11 Sipiczky Kolároczky János Csaba 266.23 Krausz Zsigmond K.-Ladány 264.35 Zsilinszky György Csaba 262.17 Schvartz Farkas K.-Tarcsa 261.22 Szalay József Orosháza 259.91 Marik Pál Csaba 258.29 Ambrus Lajos Gyula 257.46 Szabó Ádám Orosháza 256.22 Achim György Csaba 255. 9 Dejenovszky György Csaba 253.16 Klausz Lázár Endrőd 252.36 Zsilák János Csaba 249. 7 Grim Sámuel Gyoma 247.34 Fábry János Csaba 246.62 Metz József Gyula 246.61 Vidó Mátyás Csaba 245.67 Kocsondi Mihály Orosháza 245.34 Jankó János öreg Sz.-Tornya 245.12 Herczeg József Gyoma 245.— Somogyi Sándor Szeghalom 244.26 Gajdán János Csaba 241.— Túri András Békés 241.56 Vege következik. Újdonságok. — A hivatalos lap műit csütörtöki számában foglaltatik a pályázati felhívás a szervezendő első folyamodást! kir. törvényszéki elnöki és k i r. ügyészi állomásokra. — A csoilgrád-csanádi kilencedik honvédzászlóalj (székhelye Gyula) zászlaja — mint halljuk — már elkészült, minélfogva azt hisszük, hogy a soká halogatott zászlószentelési ünnepély is nemsokára megfog történni. A zászlóanya — mint már régebben is említettük — gróf Almássy Kálmán- né lesz. — Megkaptuk „Az angol nyelv levélszerinti önoktatása“ eimü, nyelvészeti irodalmunkban kitűnő helyet foglaló jeles munka 12-ik füzetét is. Irta P. Nagy Sándor debreceni főiskolai tanár; az ösz- szes hazai sajtó által egyértelmű dicsérettel fogadott munka egy-egy füzete 30 kr. — Továbbá beküldetett hozzánk ugyanazon szerző „Francia önoktatási levelek“ cimü munkájának megrendelési ive s elörajza, melyre művelt ifjainkat és a nyelvbarátokat ezennel figyelmessé teszünk. — Végül felemlítjük, hogy „Oberungarischer Lloyd“ cimü Eperjesen (?) megjelenő német hirlap is küldetett be szerkesztőségünkhöz. Tartsa a ki német. — Bonyliai Benjámin ur Mezö-Berényböl, a debreceni főiskola múzeumának egy chinai nyelven irt, diszes kiállítású bibliát ajándékozott. — A „Vasárnapi újság“ múlt vasárnapi száma, a szarvasi fögymnásium derék igazgatója : I Tatay István ur sikerült arcképét és életrajzát hozta. — Diszebéd Lendvayné-Fáncsy Ilka asz- szony tiszteletére. A körünkben időző jeles művésznő tiszteletére, pénteken, e hó 14-én, a casinó helyiségeiben lakoma rendeztetett, melyben az ünnepelt művésznőn, s az itt időző színtársulat kiválóbb tagjain kivül, az értelmiség nagy számmal vett részt. Az ünnepelt művésznő kiváló figyelem tárgya volt ez alkalommal, s a jelenvoltak vetélkedve igyekeztek a tisztelet és elismerés kellemes adóját leróni iránta. Az első felköszöntést a casinó alelnöke Fónagy Károly ur mondta, egyszerű, de annál kifejezőbb szavakban éltetvén a hazaszerte tisztelt művésznőt. Utána dr. Kovács István ur emelt poharat, a szinnnívészetet, annak férfi és nő apostolait s mint ezek egyik legkitűnőbbjét, a nap hősnőjét emelvén ki. Majd Dobosfi Alajos ur állott fel, s a hazai zenészét két jelenlevő jeles képviselőjét, az Erkel fivéreket köszöntő fel; mig a jelenvolt szinészek közül, ezek egyik tehetséges tagja: Szakái, a művészetet lelkesen pártoló gyulai közönséget élteié. A lakoma vége felé a kedélyek mindinkább melegedtek s a jó cigányzene oly gyújtó hatással volt a jelenlevőkre, hogy a fellángolt jókedv rögtönzött táncban tört ki, melynek a közeledő est vetett csak véget. — Ez kis keretbe szorított képe a kedélyességben páratlan lakomának, melynek ha árnyoldalát keresnök, ezt legfeljebb csak abban találhatnék fel, hogy — oly rövid ideig tartott. — A megyei börtönben letartóztatva levő szegényebb helv. hitvallású fegyencek számára, a bibliai társulat, huszonöt darab vászonkötésü bibliát ajándékozott. Elismerésre méltó cselekedet. — Színkör. Csütörtökön, e hó 13-án, Lend- vaynó-Fáncsy Ilka asszony, a pesti nemzeti színház első rendű tagjának negyedik fellépteül, „A király házasodik“ cimü 3 felv. vígjáték adatott, még pedig teljes sikerrel. Talán mondanunk sem kell, hogy az est diadala a t. vendégnö művészi játékához fűződik, melyet a közönség ez úttal is lelkes tapsvihar és sürü kihívásokkal méltányolt. Ki kell még Dóry Judith, (velencei hercegnő) Ardayné (anyakirályné,) továbbá Szakái játékát is emelnünk, ki Lajos király szerepét helyes felfogással adta. Ez este a társulat egy újonnan szerződött tagja is bemutatta magát: s ez Föl- dényi Béla, ki a nemzeti színháztól jött Follinus társulatához, s ki Kopjai hálás szerepét ügyesen aknázta ki. A társulat bizonyára hasznos taggal gyarapodott Földényivel s ez első föllépése után is szép jövőt jósolhatunk neki. — Tegnapra (szombat) Lendvayné asszony utolsó föllépte és jutalomjátékául Schakespeare „Makrancos hölgy“-e, mára (vasárnapra) pedig „Orpheus“ vig operette volt kitűzve. Vegyesek. — A patkány-sziget. Van a patkányfogásnak egy elmés módja, mely annál érdekesebb, mivel pat- kány-psichologiára van fektetve. Egy jókora öblü 8 megfelelőn magas kerek faedénynek szája, mely kell hogy a fenéknél jóval szükebb legyen, erős papír fedővel leborittatik. A papiros közepén kereszt metszés történik, hogy a patkány súlyának engedjen, ismét helyre állva; a csapda fölé lenyúló szerkezetre alkalmaztatik az étek. Ez a fogó. De a patkány ravasz állat s erről Ítél meg mást is, tehát akkor az ismeretlen valamihez nem bízik, ámbár az étek száj izét erősen csiklandja. Először tehát figyelő állást foglal; majd körül szaglálja, végre az edényre felszalad, oda szagul az étek felé, körültekint s eh! végre elszántan neki fut de — czupp ! bele esik a — vizbe, mert az edényt egy lábnyi vízzel kell ellátni, s a középre annyi téglát egyremásra rakni, hogy a legfelső a vízből kissé kiálljon. A becuppant pocz köriiluszik, végre észreveszi a p a t k á n y-s z i g e t e t s arra felmászik onnan mérvén bukása nagyságát. Azonban egy másik patkány is hasonló okoskodás, hasonló torkosság utján szintén úgy jár, mint ö, az is alá- cuppan, szintén körülussza a vizet és szintén a szigetre menekül. Elférnek azon mind a ketten, még jól esik a szerencsétlenségben egymásban társat birni. Jött a harmadik; régi ismeretség révén még ennek is szorítottak helyet. De a negyedik már csak úgy férhet el, hogy a harmadikat farkánál fogva lecibálja s annak helyét foglalja el. Időközben kivül többen úgy gondolkoztak, hogy csak hadd próbálják meg elébb mások, ha sikerül, a járt utón majd biztosabb lesz a járás. S ime látják, hogy a kik elindultak vissza nem térnek. Teringettét, gondolják, azoknak ugyan jó dolguk lehet ott bent, mentek ők is, hasonló sőt rosszabb sors elé, mert már ennyi cornpetens közt valóságos ostrom folyt a patkány-szigetért, s hol egyik, hol másik a győztes, de csak azért, hogy szintén lecibáltassék. No azoknak oda bent határozottan jó dolguk van, mert nem lehet az közönséges préda, a melyért ily háború foly és — a vizbe uj vendégek hullanak. Már ekkor a zsivaj oly mérvet ölt, hogy nem lehet kétség, inikép ott bent valami skandalum van folyamatban. Úgy de a patkány nagy barátja a skandalumnak s igy azok is rendre elöfutnak, a kiket különben és kivételesen a torkosság nem ösztönözne, persze mindannyian becuppognak és toll nem elég leírni, nem ecset lefesteni, azon ádáz harcot, mely ott bent a gomolyog, testvér nem ismer testvért, nem barát barátot, a vérengzés iszonyú, mely a legtragikusabb véget éri, igen, mert nem elég, hogy mindnyája harcosok összetnarva élettelenül úsznak a véres árban, hanem magok a nap hősei is fent a megtartott szigeten, száz sebből vérezve, vannak elterülve. — Hogy aztán a fogó ezen első fényes eredmény után— mert 50 poc fúlhatott bele—mennyi időre válik uj harc terévé, azt a tapasztalás mutatná meg. Grazdászat, ipar és kereskedelem. Marhatenyésztésünk érdekében. Házi állataink között a szarvasmarha az, minek az emberiség legtöbb hasznát veszi, miután a gaz- dászatot folytatni nála nélkül lehetetlen, de nagyon okszerűtlen is volna, s midőn már a munkára haszonvehetlen, minden legkisebb részét felhasználjuk, részint táplálkozásunkra, részint más szükségletre. A mindenség alkotója, midőn társadalommá alakult az emberiség s csoportokat képezett, már melléjök adta házi állatjainkat, hogy velők rendelkezzék és úgy használja, mint legjobbau tudja, s ime ámbár házi állataink között a szarvasmarha az, mely az emberiségnek legfőbb hasznára van, mégis a mai fel világosodott nép és tenyésztő gazdaközönség épen a szarvasmarha-tenyésztéssel oly kevéssé törődik, s ennek tenyésztésével maholnap senki sem lesz ovatos, legalább nem oly mértékben, mint azt a gazdászat elvei megkívánják. Ki ne látta volna ezelőtt még 20—25 évvel hazánk szép pusztáin és rónáin, mennyi ezerekre menő darab marha legeltetett és tenyésztetett, megtartva régi jellegét, tökéletesen szilárd délceg kifejlődését ; uradalmakban jártas és gyakorlott szemű ember az első látásra is felismerte, hogy e vagy amaz uradalom tenyész faja, mert vetekedtek a faj tökéletesbitésén, sőt községek és egyes kisebb gazdáknak is a legszebb szálas s tökéletesen kifejlődött marhái és jármas ökrei voltak. Hol van e faj — s miért pusztul el? Erre azt mondja talán némely tisztelt tenyésztő- gazda, hogy a tagosítás behozatalával elvitték nagy számmal tenyésztett szép marháinkat országszerte, s igy most már csak keveset és rosszat tudunk tenyészteni, mert közös nyomásunk, legelőnk nincsen, felszántottuk s legelőnket elpusztítottuk. Engedjen meg a tisztelt közönség, de én a magyar fajraarha mennyisége és minősége csökkenését nem a tagositásnak tulajdonitom, hanem országos rendszerünknek a fogyasztási téren. Mindenki tudni fogja, hogy ország-világszerte egy egyénre táplálkozási adagul a marhahúsból y2 font van számítva, s igy ha egy három éves i marhát levágnak, melyben okvetlen van 300 font, ! az kifog elégíteni 600 egyént, még pedig már fejlő-
