Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-07-06 / 54. szám
•+• Szerkesztőségünkhöz beküldetett a „Kis lap“ cimü gyermeklap. Rövid élete alatt oly elismerést és elterjedést nyert ez ép oly ügyesen szerkesztett, mint díszesen kiállított lapocska, hogy a gyermek világnak ajánlani mulaszthatlan kötelességünknek tartjuk. Előfizetési ára évnegyedenkint 1 frt. — Vettük továbbá a „Biharmegyei Közlöny“ társadalmi, szépirodalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és gazdászati napilap mutatványszámát. Megjelenik Nagy-Váradon, felelős szerkesztő Báttaszéki Lajos. Változatos, élénk tartalma ügyes szerkesztésre mutat, mely bizonyára biztosítani fogja a lap jövőjét.-j- Vettük a szarvasi főiskola értesítőjét, közzé teszi Tatay István igazgató-tanár. Megyénk főiskolájának állapota s haladásáról több felvilágosító adatot tartalmaz. Bevezetésül Mihálti József tanár értekezik az irás, gyorsírás és nyomdászatról. A főiskolát ez évben 425 ifjú látogatta. Hasonlóképen beküldetett a csabai ág. hitv. polgári iskola értesítője, szintén az illető intézet beléle- tével bővebben foglalkozva. Ez iskolába a múlt 187%-ik tanévben 108 tanuló íratta be magát. —■ Vízbe haltak. Múlt kedden nehány váro- sunkbeli fiatal ember csolnakázván a Körösön, nem kis meglepetésben részesült. Ugyanis a németváros irányában haladván csolnakukkal, egyszerre valami a partról behajló ágon akadt tárgyon akad meg szemük. „Korsó!“ mondja az egyik, — „Ember!“ erősíti a másik — s oda evezvén látták, hogy csakugyan ember az, még pedig a múlt vasárnap eltűnt azon takács-inas hbllája, ki azóta hogy fürdeni ment, nem is tért vissza többé. — A múlt héten vizbefult Cséfai hulláját is megtalálták, valamint egy kondásgyerekét is, ki a napokban Varsánd táján veszett a vizbe. — Színészeink legutóbbi jelentésünk óta, több gondot látszanak fordítani előadásaikra, melyek közül a juliushó 1-én a kedvelt Dékány Teréz operotte énekesnő jutalomjátékául előadott „Orpheus az alvilágban“ cimü operette oly nagy közönséget vonzott a szinházba, minő még ez idén nem volt. Másnap a „Csikós“ cimü régi de még mindig kelendő népszínmű került szinre s benne különösen Szabó Bandi (bojtár) és M ar- c z e 11 (rektor, később komornyik) nyertek tetszést. Hisszük, hogy a közönség méltányolni fogja e több tehetséges taggal biró társulat újabban kifejtett igyekezetét s a közelebb kezdődő második bérletre tömegesen eléjegyez. — Baleset. Tegnap (szerdán) délelőtt Cs. P. idevaló fiatal úri ember lovagolt az utcán, s a jó vérü vickándozó állatot, melyen ült, nehány ostor csapással illette; a ló neki szilajodván elragadta gazdáját s oly erővel rohant egy szemben az utcán álló kocsi rudjának, hogy az egészen keresztül fúródott az állat testén s rögtön kimúlt. A fiatal úri ember esés közben megsérült ugyan, de nem veszélyesen. Grazdászat, ipar és kereskedelem. Fásitsuk a megyét. (R.) A fásitás alatt, megyénkre vonatkozva, értjük a kertészetet, tömegesitett faültetéseket és az utak szegélyezését. Hogy a fásitás hány s mennyi érdek kielégítésének jelentőségével bir, ezt fejtegetni felesleges. Selyemtenyésztés, egészséges eledel különösen a forró évszakban, jövedelem a gyümölcsből, tűzi és szerszámfa, az égalj szelidülése, a madarak szaporodása, a kártékony rovarok gyérülése, több munkásság s azzal az értelem, az erkölcs emelkedése, mindez a fásításból nyeri kielégittetését, előmozdítását. Hogy e tekintetben az intensiv beruházás csak idő folytán és ernyedetlen példaadással, buzdítással, az eszközök kézügybe helyezésével, iskolai oktatással érhető el megyénkben, hol a faszegény természet közvetlenül serkentő példát nem mutat, hol a nép psak igen lassan bírja e megbecsülhet- len tényezőt megkedvelni, — ez, ha a tapasztalás nem mutatná is, önként értetnék. De úgy vagyunk meggyőződve, hogy vau a fásításnak oly részlete, mely a megyei közigazgatás interventióját nem hogy kizárná, sőt azt egyenesen felhívja. Értjük az utak szegélyezését. Magának az államnak is a magántulajdonba való avatkozását csak oly kivételes esetekre szorit- va helyeselhetjük, melyekben ezen avatkozást a magasabb közérdek teszi elkerülhetlenné. Annál megfontolandóbbnak tartjuk az esetet, melyben magát megye, város, vagy község a közjó tekintetéből jogosultnak találja oly rendszabályok életbeléptetésére, melyek által a magántulajdon érintetik. De hogy ily esetek vannak, hogy ilyenek kike- rülhetlenek, ezt mutatja a tapasztalás. Városokban, községekben például szerte divatoznak oly intézkedések, melyekkel a helybeli közlekedés, szépítés, közegészség emelése céloztatik. Ily eset az utak szegélyezése is, melyre nézve, az azzal kapcsolatos érdekek fontosságát tekintve, a megye interventióját nem csak jogosnak, de kö- telességszerünek tartjuk. Mire nézve halaszthatlannak tartjuk oly statútum megalkotását és szigorú foganatosítását, mely- nélfogva : 1. Az országos és megyei utak, például 2 év alatt, 2. A községi és jártabb dűlő utak további 2 év alatt okvetlenül szegélyeztessenek. Ez érdemben szükséges annak is elhatározása, hogy ezen utak rendesen és összevágólag egyenes vonalban felárkoltassanak, mert szabályszerű árko- lás nélkül a szegélyezésnek sem oltalma, sem pontos iránya nem .volna. Ezen intézkedés foganatosítása bizatbatik a szol- gabirákra, vagy egy centrális csendbiztosra, vagy külön közegre, mely két utóbbi esetben az utbiz- tosság is hozzá volna csatolandó. Intézkedni kellene, hogy a megyei és községi kertek valahára rendeltetésökre fordittassanak, hogy azokban a fatenyésztés a legpontosabban életbelép- tettessék. Az utakon való legeltetés a szegélyek megölője, mert abban nem csak az állatok, hanem a pásztorgyerekek is nagy károkat okoznak, vagy legfeljebb a széles országos és megyei utak bérlet utján volnának használhatók és a bérlő a legelés idegén belül a szegélyezésért jótállani, az abban történő kárt pótolni és bűnhődni köteleztet- nék, kivévén, ha azt más által elkövetettnek bebizonyítaná. Erre a megyét jogosítottnak tartjuk, sőt arra kötelezettnek is, és úgy hisszük, hogy igen is itt az ideje, hogy a megyének ezen üdvös inter- ventioja haladéktalanul életbeléptettessék. (Beküldetett.) E lapok múlt számának ujdon- sági rovatában bizonyos egyénnek önérdek szülte hencegési viszketegéből kiindulva, a r. kath. egyházi tanács részvétlenség s hanyagságról vádolta- tik, mert az egyház tulajdonához tartozó házat nem nyilvános árverés, hanem egyesség utján adá haszonbérbe; felhozatik, hogy árverés utján 2— 300 írttal is többet kaphatott volna. Bár az egyházi tanács ez ügyet hallgatással mellőzi is öntudatának nyugodt érzetében, hogy a mit tett, helyesen és egyakaratulag tévé, mégis kötelességemnek érzem én, mint annak igénytelen tagja felszólalni és az egyházi tanácsnak ebbeli határozatát némileg okadatoltan a közönség Ítéletére bizni. Midőn a múlt évben az egyházi tanács a szóban forgó házat haszonbérbe adá, dacára annak, az a templom előtt közhirré volt téve, nem mutatkozott hajlandónak senki, az akkor kért 300 frtnyi évi haszonbért érte megadni, különösen azért, mert az egyházi tanács nem bocsátkozhatott egy hosszabb időre terjedő bérleti cyclusnak engedélyezésébe, miután e ház — noha a r. kath. egyháznak sajátja — könnyen egy létesítendő fesőbbl iskola helyiségéül szolgálhat a közel jövőben; — az akkori bérbe venni óhajtók között pedig tudtommal a nagyhangú cikksugalraazó is közte volt. Midőn az idén a bérleti egy év leteltével annak újra kiadása határoztatott, — az egyházi tanács a 300 frt bérösszeg után eső jövedelmi adót a bérbevevővel kívánta fizettetni, hogy az egyháznak az említett bérösszeg tisztán maradjon. A kivevő elfogadta ez ajánlatot, csak azt kérte ki, hogy a bérleti időtartam 3 évre állapíttassák meg, mit az egyházi tanács azon kijelentéssel hagyott jóvá, hogyha netalán bármikor ez idő alatt a szóban forgó épület jelen céljától elvonatnék, a szerződés felbontottnak tekintendő. Igazolva van ez e^árás az által is, hogy noha többen tudták e háznak újra bérbeadását, senki sem mutatkozott hajlandónak ezt újra kivenni, vagy nagyobb összeget ajánlani a bérleti határidő bizonytalanságn miatt. —Tudja ezt a cikksugalmazó is, hisz az egyházi tanácshoz intézett folyamodványában önmaga is beismeri, hogy a „bérlet ideje tudomásom szerint f. évi ápril 24-én lejárt.“ Tudta, mert hisz hosszabb idő óta a kérdéses házban nekie is üzlettekpe van, s ott a helyiséget alhaszonbérben bírja. Az egyháznál még eddig egy egyházi tanács sem bocsátá e házat nyilvános árverés utján tudtommal haszonbérbe, nt m akarván ez egyházi vagyont az árverezés sokszor nagyon is fondor és ravasz esélyeinek kitenni, miután ily alkalmakkor is gyakran megtörténik, hogy az árverezők tárcája önmaguk közti egyesség utján telik, mig a bérbeadó zsebe koppan. Ha a cikksugalmazó önérdekének lólába nem kandikálna ki annyira a köpeny alól, mindenki megütközhetnék az egyházi tanácsnak eljárásán, de igy tudva azt, hogy az egész ujdonsági viszke- teg csak a közte és a haszonbérlő közt felmerült viszály eredménye, nyugodtan szemlélheti az egyházi tanács ebbeli eljárását. A mi az újdonságnak a „nagyhangú üres szavakra méltányosság háttérbe szorítására, korteske- dési, sógor- s komasági protectióra“ vonatkozó passusát illeti, engedje meg t. szerkesztő ur, ennek valódi értékére leszállítását. A nagyhangú üres szavakat a cikkíró ur képzeletének szüleményeiül tekinthetem annál is inkább, mert az egyházi tanácsnak üléseiben tudtommal eddig még részt nem vett. Ha azonban e nagy hanga üres beszédekről magának meggyőződést kíván szerezni, szívesen tudatom vele a tanácsülések napjait, biztosítva előre is, hogy a tanács tagjai valamint ötét,’ úgy mindenkit, — ki az egyházhoz tartozó, — körükben szívesen fognak látni. A korteskedés s rokonságra vonatkozólag engedje megjegyeznem, hogy az egyházi tanácsot a kath. egyház adófizetői választók, pártérdekből indul- tak-o ki e választásnál, határozottan nem tudhatom, mert a választás alkalmával honn sem voltam, de azt igenis tudom, hogy ott, a helyben dívott két párt képviselve volt és van, és az egyházi tanácsnak még eddig sóba eszébe nem jutott egyik vagy másik társtagjának politikai elvei s meggyőződése végett szemrehányásokat tenni. A rokonság s komaságra nézve pedig bizton állíthatom, hogy a haszonbérbeadással megbízott gondnokok épugy, mint az egyházi tanácsnak majd egész része, legfeljebb Adám-Éváról van rokonságban a bérbevevővel, a honnan pedig a t. cikk iró ur maga is elfogja ismerni, hogy rokon. Hogy mindezek után a méltányosság mennyire van háttérbe szorítva, hogy mennyire irányadó a testületben a nagyhangú üres beszéd, arról ítéljen a nagy közönség. Dobay János egyh. jegyző. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto.
