Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-25 / 51. szám
51 -ik szám. H armaciik évfolyam. Gyula junius 25-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ítészére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. > Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébetiéi- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ( ) 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ( Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték) minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyíl ttér “ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek -vissza;. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ Előfizetési felhívás BÉKÉS folyó 1870. év julius-szeptemberi negyedére. Az évnegyed közel lejártával fölkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is becses pártfogásában részesíteni s az uj negyedre szóló előfizetéseket kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjék. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. A nemzeti szalmatüz. Ha valaki a magyar nemzet épen ezelőtt tiz évvel 1861-bön tanúsított magaviseletét emlékezetébe felidézi, ha visszagondol az ízléstelenségig sujtásozott pitykés dolmányokra, a malomkerék nagyságú pengő sarkantyú-tarajokra, a hetykén félrevágott tollas kalapok s a vállon jóval felül érő bosszú kanász botok tüntető áldott korszakára, s ha még hozzá gondolja azt, menynyire versenyeztek e téren velünk még nem magyar ajkú honfitársaink is, ha mondom mindezekre valaki visszagondol, aligha hihette, hogy rövid tiz év leforgása alatt oda jutunk, hogy a lassan harapódzó németesedés ellen kelljen félj aj dúlnunk. Ki azonban 1861-ben is a dolgoknak higgadt szemlélője volt, ki a nemzet akkori öltözködési divatában a tüntetés jellegét felismerő s meggondolá, hogy épen mert az egésznek ily nemű jellege volt, a túlzás a lehető legmagasabb fokra emelkedett, akkor miudjárt előre megjósolhatá, hogy a véglet egy maszk-végletbe megy át és pedig ép oly szalmatüzzel, mint a mily szalmatüz volt a nemzeti divat fellobbanása, A milyen volt viseletűnk akkor a nemzeti divat terén, épen olyan volt más tekintetben is. A túlzásokat azon határig hajtottuk, melyen túl a dolog megszűnik komoly lenni, hol aztán a comicum kezdődik; nem bírtuk eltalálni azon szerencsés középutat, mely az átgondolt, kitartó és szívós, úgy magáti, mint nemzeti jellem sajátja, mely komolyságával imponál s épen ezen szhóssága és komolyságánál fogva a lassú méltósággal tova hömpölygő folyam sokra felhasználható árjához hasonló, mig amaz csak a romboló zuhataghoz hasonlít, melynek rendeltetése, hogy a meredekről leérve, a síkon nyomtalanul tűnjék el. Az idegen, ki 1861-ben Pestre jött, felismerte a szokatlan arcú városban a tüntető magyar fővárost, ma már kérdeznie kell, hogy tulajdonképen Magyarország fővárosában j jár-e?— Természetes, hogy mi az okot hajlandók vagyunk magunkon kívül keresni, I azoncosmopoliticus elemekben kutatjuk a baj [fészkét, melynek hazája csak ott van, hol (számára a jólét kínálkozik; vádoljuk itt-ott még a közösügyes alkotmányt is, mely hazánkat egy magát eddig kiválólag német hatalomnak tartó birodalommal fűzte szorosabban össze s melynek germanisalni törekvő túlsúlyát véljük fellelhetni e jelenségekben. E mellett feledjük, hogy mi épen a nyomás ellen vagyunk legkitartóbbak s legjobban akkor féltettük jogainkat és nemzetiségünket, midőn mindegyik csak név- leg létezett, a mint azonban tágított a nyomás, azonnal visszaestünk a százados mulasztások hibáiba; feledjük, hogy nem kisebb dicsőség és érdem megtartani azt, mit kivívtunk, mint kivívni nemzetiségűinknek fölényét; feledjük, hogy mi magunk sokkal könnyelműekben amalgamisáljuk magunkat, mint igyekeztünk eddigelé assitni- lálni a heterogen elemeket és ha ezen elas- ticus nemzeti jelleg ernyedő puhasága enged a külerőnek, a külerőben keressük a lazulást, mely nyomást pedig könnyen dobhatnánk el ragunktól, ha a rugékonyság egyszersmind szívós és kitartó lenne. Lovagias vonás-e bennünk az, hogy még ahoz is hajlandóbbak vagyunk saját nyelvén szólani, kiről pedig jogosan feltehetjük és várhatjuk, hogy nyelvünket érti és beszéli, vagy ismeretes poliglott jártasságunk fitogtatása.; hizeleg talán nemzeti gyengeségünknek, ha az idegen a magyar ember nyelvének a német vagy francia szavak kiejtéséhez szükséges gymnasticus simulékonyságát dicséri; ismeretes magyar nagylelkűségünk lépvesszejére kerülünk talán akkor, midőn édes anyanyelvűnket hidegen engedjük a társulás terén leszorittatni iiazánkban, hol őt joggal illetné az elsőség: mindez sajnos ugyan, de lehető, mert úgy is van. — De hogy mi kell aztán ahoz, hogy pártérdekek előmozdítására magunk alapítsunk német lapot, mint tévé ezt egy időben a tisztelt ellenzék s ennélfogva magunk segítsük elő saját hazánkban a ger- manisatiót: erre feleljen ki-ki benső sugallata szerint. Ma a németesedés döbbentő mérvű haladása egyszerre csak felriaszt bennünket; kapkodunk a mentő eszköz után; kimondjuk, hogy étkezni, serezni és kávézni is csak oda megyünk, hol magyar étlapot s magyar pincért találunk; kelmét vásárolni csak azon boltba sétálunk be, melynek kirakatánál legalább e szavak lesznek olvashatók : u n g r i s c h s p o k e n h i e r. De hogy mindennek eredménye legyen, csak egyet kell óhajtanunk, reménylenünk és várnunk, nevezetesen: hogy az egész ne legyen újból csak egy kis hazafias szalmatüz. A delegációkból. Jun. 20, A tengerészeti albizottság az egyetlen, mely ma tanácskozott, 11 -töl fél 2-ig tartott ülést. A kormány részéről megjelent b. Pöckh altengernagy, Eber örhajókapitány és öaál Jenő sorhajóhadnagy. Első sorban tárgyaltattak azon tételek, melyek az altengernagy nyilatkozatáig függőben hagyattak. Váltó- és alkuszdijakra, valamint pénzveszteségekre tavaly 20,000 frt szavaztatott meg, 1872-re periig 60,000 kéretik. A többletet a kormány képviselői a következő adatokkal igazolták : Ezen szaporodás onnan ered, hogy 1870-ben sokkal több hajó fordult meg külföldön, mint az előző évben, és minthogy a forgalom 1872-ben is nagyobb le- eod, az 1870-ki eredményből keilend kiindulni. A szükségletet szaporítja továbbá a Mária-Te- rézia tallérok veretési költsége. Ezen pénznem a keleten igen kedvelt, és jelenleg a központi pénztárakban egészen elfogyott, úgy hogy, ha 1872-ben 100,000 frt verettetni fog, a veretési költségre 2000 frt igényeltetik, a mely összeg egy korábbi határozat szerint a tengerészeti költségvetésbe foglalandó. A budgetben előforduló tételekre nézve még a következőket kell megjegyeznünk: A Zrínyi Miklós mintájára építendő két ágyu-naszád költségeire, és pedig az egyikre 207,800, a másikra 54000 frt volt előirányozva. Az első hajóra csak 135,000 frt szavaztatott meg, a másiknak költsége pedig egyszerűen töröltetett. Hasonlóképen töröltetett a tengerészeti palota költségeinek első részletéül előirányzott 100,000 és a Pólában építtetni szándékolt fegyház költsége, mely 40,000 írtban volt előirányozva. Jun. 21. A hadügyi albizottság d. e. 10 fél 3-ig ülést tartott; jelen volt a hadügyminister és több osztályfőnöke. Először is a ruházati és élelmezési ügyben kiküldött szükebb albizottság tette megjelentését. A jelentésben az 1869-ki zárszámadás szerint kiadott összegek, az 1871-re megajánlott létszám és a jövő valószinü árak combinálva képezték az alapot. Ezen javaslat alapján megszavaztatott a rendes szükséglet XVIII-ik címében (természetbeni élelmezésre) 15.600,000 frt, az előirányzott 16.295.089 frt helyett, a XIX. cimü (legénységi eledelre) 9.100,000 frt -szavaztatott meg az előirányzott 10,152,680 frt helyett, — a XX. címben (ruházat és ágynemüekre) 6.700,000 frt adatott az előirányzott 7.527,393 frt helyett. A katonai határőrvidékre vonatkozó hasontermészetü tételre vonatkozólag az albizottság holnap terjeszti be javaslatát. A szükebb körű albizottság azon kivánságát jelenté ki továbbá, hogy utasittassék a közös had- ügyministerium, hogy az élelmezési kérdés megvitatására független szakemberekből álló enquetet hívjon össze, mely még az 1873-iki költségvetés előterjesztése előtt összeüljön. Az albizottság ezen javaslatot elfogadván, azt határozattá emelte. Franciaországi események. Franciaországban a clerus agitatioja mindinkább növekedik. Négy püspök, az evreuxi, bayeuxi, con- tancesi, seezi és roueni érsek a nemzetgyűléshez egy petitiót intéztek, melyben követelik a szentszéknek világi hatalmába való helyreállítását. Ezen kivül a Piushoz és V-ik Henrikhez intézendő fel
