Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-01 / 44. szám
lakosságnak, minden felekezeti különbség nélkül megtiltja, bizonyos napokon még az oly üzleti foglalatosságot is, mely sem a nemzetgazdászat sem a törvény szellemében nyilvános munkának nem mondható, s ha van tudomása, szándékozik-e ezen törvényellenes eljárást mielőbb megszüntetni. — Dietrich Ignác az összes ministeriumot interpellálja, hogy való-e, miszerint az igazságügyi minister a kir. curiához rendes bíróvá leendő kinevezés végett egy oly egyént terjesztett fel, ki eddig sem biró, sem ügyvéd nem volt. — Lázár Adám felszólítja az összes minis- teriuruot, hogy interpellatióira válaszoljanak. Irányi Dániel határozati javaslatot nyújt be, melyben indítványozza, hogy a képviselöház szólítsa fel a főrendeket, miszerint a botbüntetés eltörléséről szóló tjavaslatot mielőbb tárgyalja. Deák Ferenc indítványozza, hogy az elnök szólítsa fel a főrendiház elnökét, miszerint e tjavaslatot a felső ház mielőbb tárgyalás alá vegye. Napirenden a fiumei kikötőre, a zólyom- besztercei szárnyvonalra, a horvátországi államutakra és a horvátországi és fiumei kikötőkre vonatkozó törvényjavaslatok végleg megszavaztattak. — A kir. bizottság ügyében Kiss Miklós pártolólag szól az intézményről, melynek jó hatásai már eddig is igen érezhetők, elfogadja a tjavaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben. Simonyi E. inig a kir. biztos ellen felmerült vádak el nem enyésznek, addig a törvény- javaslatot nem szavazza meg. Tisza K. megfelelőbbnek tartaná a kormánybiztosi, mint kir. biztosi elnevezést, ■— különben pártolja az intézményt, mert megvan győződve annak szükségességéről, s valahányszor a vagyon- és életbiztosság veszélyeztetve volna, ö sürgetné a kormányt ily biztos kiküldésére, ha ezt tenni elmulasztaná. — A tjavaslatot átalánosságban a nagy többség elfogadja. A részletes tárgyalásnál szintén csekély módosítással. — Következett a főrendiháznak az úrbéri birtok viszonyok rendezéséről, az irtványokról, a telepitvényesközségek- re vonatkozó ideiglenes intézkedésekről szóló ^javaslatokra tett módositványok tárgyalása, mely módositványok részint megtartattak, részint pedig az eredeti szöveg maradt meg. Május 27. A jegyzőkönyv hitelesítése után Si- raonyi Lajos báró a központi bizottság részéről adott be jelentést a vizszabályozási társulatok és a gát rendőrségről szóló törvényjavaslatok iránt. Zse- dényi Ede a pénzügyi bizottság jelentését terjesztő be a pesti közút adómentessége tárgyában, Szilágyi Virgil pedig a számvizsgáló bizottság részéről nyújtott be jelentést az 1870. augusztus hótól deoemher végéig vezetett pénztári számadások iránt. Harmadszori felolvasás után végleg megszavaz- tatik a szegedi kir. biztos számára kért póthitelröl szóló törvényjavaslat s egyszersmind hitelesíttetik a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontja. Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, elnök a képviselőknek boldog ünnepeket kívánva, az ülést feloszlatta. A főrendiház. Május 17-ki ülésében Bujano- vics képviselőházi jegyző átnyujtá a közelebb megszavazott törvényjavaslatokat, melyek a jegyzőkönyvi kivonatok felolvasása után az illető bizottsághoz utasittattak vélemény adásra. Az égő Páris. A „Times“ levelezője Páris égésére vonatkozólag következő érdekes sürgönyt küld lapjának : Versailles május 24. esti nyolc órakor. Szemtanúja voltam a legszomorubb jelenetek egyikének, melyeket a világtörténelem valaha följegyzett. A felkelők fölgyujtották a Tuileriákat, a had- és tengerészeti ministeriumot, a számvevőszék- s a letéthivatal épületeit, és mindezen épületek lángokban állanak. Nehány órát töltöttem e pompás városban, mely a lángok s a bombák által majdnem rommá vált. Páris építészeti remekei gyorsan fölemésztettek a lángok által, milyeneket Moszkva égése óta aligha lehetett látni. És mindez a közben történik, mig az ágyuk dörögnek, a mitrailleusök recsegnek, gránátok pattannak, és ropog a puskatüz. Szebb időt a mainál a legmerészebb fantázia sem képzelhet. Ritka derült és kék volt az ég. Még a nap is föltűnő fénnyel ragyogott, s a Szajna sima tükrét nem kavarta föl a legcsekélyebb szellő sem. Ama nagy épületeket, melyeket a növekedő tüz- ár még nem ért el, fénysugarakban úsznak. Valószínűleg utoljára lehet látni őket. A Szajna mindkét partján egy tucat ponton tüzoszlopok és borzasztó fiistfellegek emelkednek az égnek, és nem frázis, ha azt mondom, hogy a sűrűn gombolygó füst elsötétíti a napot. E jegyzeteket a Trocaderon Írom. Egész közel hozzám, velem szemközt a rokkantak palotája fekszik, melynek arany kupolája inkább ragyog, mint valaha. A katonai iskola előtti nagy térség majdnem egészen meg van telve fegyveresekkel, ágyukkal és lovakkal. Cissey tábornok montrouge-i állomásából percenként golyók csapnak le a Pantheon kupolája mellett. Ezen épület, nem különben a szép „Val-de-Grace“ épület bizonyára elöbb^'golyók által fognak összeromboltatni, mielőtt a lángok martalékaivá lennének. A St. Snlpice-ternplotn mellett siirü füst gomo- lyodik föl. Most a fiistfelleget láng hasítja ketté. A templom két tornyát oly világár futja körül, milyent elektrikus világítással sem lehetne előidézni. Ott valami nagy épület áll lángban. Mindenki kérdi mi éghet ott, de senki sem mer közeledni ama városrészhez. Körülöttünk félig elhamvadt könyvlapok szállnak körül a levegőben s az általános vélemény azt tartja, hogy a Sorbonne és könyvtára gyuladt meg. Ezen tűz s a balpart között 10-12 égést lehet szemlélni. Senki sem kételkedik, hogy az igazságügyi palota, a Tuileriák s a Louvre sorsára fog jutni. A Tuileriák palotája egészen eltűnt, a kupola s az egész tető beszakadt. Nehány alsó emelet még ég s az ablaknyitokból füst és tűz csapódik ki. A Louvre nem veszett még el, a tűz tán nem fogja elérni valamennyi udvarát. A menynyire a füst és lángok között megkülönböztethetjük, a „Palais Royale“ lángban áll. Mindenki kiáltja : „Palais Royale ég!“ és mi .meggyőződünk, hogy ez tényleg igaz. A Notredame-templomot, s a Hotel Dieu-kórházat nem láthatjuk, úgy látszik, hogy mindkét épület romhalmazzá vált. (Még nincs bizonyítva.) Egy perc sem múlik el fölrobbanások nélkül. Kövek, fa, és vasdarabok röpülnek a levegőn át, borzasztó robajjal zuhanva a földre. A zöldelő fák égnek, ropogva és recsegve, lombjaik és ágaik elpörkölvék. A Concorde tér épületei visszatükrözik a tüzfényt, és mindegyik kő úgy ragyog, mintha szinaranyból lenne. A Montmartre még kivid van a tüzkörön, azonban egy gyenge szél elhajtja fölötte a füstöt. Az uj operaháznak még nem történt baja, azonban füstfeliegtöl van körülvéve, és majdnem csoda lenne, ha sikerülne megmenteni. Tisztán ki vesszük, hogy az igazságügyi palota, a Saint-Chapelle, a rendörfőnökség épülete s a városház lángban állanak, és nincs legcsekélyebb lehetőség sem, hogy ez épületek valamelyike megmentessék az általános vész elöl. Midőn visszatértem Versaillesbe, hogy elküld- jem e távsürgönyt, a kormánycsapatok a balparton egész a Pont-Neuf-ig, a jobbparton egész a városházig hatoltak előre. A Rue royale utca végén levő torlasz tegnap elfoglaltatott a csapatok által. A katonaságnak házat ház után kellett elfoglalni. A St. Honoré-utcában, s a Marigny-ave- nueben rendkívül heves volt a küzdelem. A britt követség palotájában hat gránát pattant szét. A nevezett utca két sarokháza földig leégett. A Ven- dome-tér elfoglaltatott a kormánycsapatok által. A St. Germain-külvárosban egész éjjel heves küzdelem folyt a felkelők és Cissey tábornok csapatai között. Franciaországi események. A torlasz harc a legnagyobb elkeseredettséggel foly, — a commune csapatai mind beljebb vonulnak, s a versaillesi kormány máj. 26-ki ülésében Leflo hadügyminister a hadműveletekről tett jelentésében azt mondja, hogy egy, legföllebb két nap alatt a felkelés teljesen le lesz verve. Fentebbi cikkünk elég szomorú illustratióját adja a fővárosnak. Német katonai sürgönyök még mondják, hogy a párisi érsek s a többi kezesek, még nem találtattak meg, attól tartanak, hogy e szerencsétlenek megölettek, azt vélik, mondja e sürgöny hogy a házakban s pincékben mintegy 50,000 hulla van, köztük nők gyermekek nagy számmal. A nők borzasztóan dühöngtek, folyvást sok agyonlövó- sek történnek, nők is lövetnek agyon sokan. Páris egy negyedrésze tönkre van téve, a commune és Napoleon ellen nagy düh uralkodik, — az eddig okozott kár túlhaladja a hadi kárpótlást. Újdonságok. — Az igazságügyi ministerjelölteklegujabbja Ordódy Pál képviselő, kit Barthós udvari tanácsos kíséretében említenek, mint a ki állam titkára lenne. Megemlítjük azonban, hogy egy nagyon illetékes férfiú nyilatkozata szerint: eddig a minis- tertanácsban Horváth utódjára nézve nem történt semmi megállapodás. (E—r) Pünkösd harmadnapját városunk minden fe- Iekezete megünnepeli az 1760-ik évi roppant jégesés emlékére, az egyházakban könyörgések tartatnak a veszély elhárítására, — - s az ég épen e napon látogatott meg minket ez idén is, — roppant zápor s jégeső emlékeztetett az ünnep eredetére. Kovács Janka — múlt számunkban hibásan Blankának volt nevezve — temetése az ünnep első napján nagy számú résztvevő közönség kíséretében ment véghez. A békési dalárda mely ez alkalomra rándult át, igen szép gyász darabokat énekelt a halottas háznál és a temetőben. A „református olvasókör“! hétfőn saját helyiségeiben táncmulatságot rendezett, mely a maga nemében a lehető legjobban sikerült. Pünkösd ünnepe igen szép idő mellett folyt le. A nagy közönség igyekezett is felhasználni az oly rég nem élvezett tavaszi napokat. —■ Hanem bizony a mi városunkban nem sok helyen találjuk fel, mit ilyenkor keresnénk, a mulatóhelyeket. Utóbbi időkben a vasúti indóházhoz szokott közönségünk, s bár két vendéglő is van az indóház körül, de ezeknek egyike sem olyan, hogy a várakozásnak csak legkevésbé is megfelelne. — Életre való vendéglős bizonnyára bőven kamatozó tőkét fektetne le egy, az igényeket inkább kielégítő mulatóhely felállításával. Tűz volt kedden délben. A vészharang annál rémesebben lepett meg mindnyájunkat, mert az egész nap tartó hatalmas szél a pusztító elemet kétszeres nagyságban növelé, — szerencsére azonban a jókor érkezett segély megakadályozá a tűz terjedését annyira, hogy csak egy ház égett le. — E tüzet lakodalmi lövöldözés okozá. Két kemény lovag járja be városunk utcáit ugráltatva jámbor lovaikat. Kedden délután nagy ntra szánta magát két hősünk, elindultak Székudvarra világ látni, mint Don Quixote és Sancho Panza, hanem majd úgy jártak ám mint amazok. Varsánd alatt elérte őket az eső és jógzápor, a két hős megszeppen, a Bucefalusok felmondanak a szolgálattal s áznak mind a négyen mint a szivacs. Ekkor aztán fejők bográcsában hatalmas gondolat villan meg: felveszik eső köpenyeiket, s már-már végrehajtják a nagyszerű műtétét, midőn a két jámbor paripa megijed megrökönyödik s lovagjait mindkettő az országút kellő közepére helyezi el, s könnyebbülve ügetnek haza felé. De a lovagok nem veszték el lélekjelenlétüket, éles elmével azt látva, hogy a paripáknak nem lesz kedvük visszatérni, utánna iramodnak s jó akaró emberek segélyével elfogják a szökevényeket, s a fárasztó műtét után csendesen ügetnek hazafelé, kisérve roppant eső- s jégzáportól, s megázva mint a kiöntött ürge, és jobban megtörődve, mint a spanyol hős a szélmalom harc után. •c Á í
