Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-05-25 / 42. szám
42-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula május 25-kén 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. I Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Jíeumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ‘ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ; Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Tíyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetned: vissza. egesz evre fél „ negyed „ (R.) Némelyek azt mondják, hogy nálunk az ipar felvirágzásához szükséges kellékek hiányzanak, hogy tehát hazánk kizárólag földmivelésre van utalva. Lássuk, ezen állítás mit ér. A természet a létért való nagy küzdés tere, melyen életre csak a legalkalmasabb számithat. (Darwin.) Hogy e küzdelemben győztes lehessen, minden fajnak okvetlenül tökélyesblilni kell, oly tulajdonságokat sajátitván el, melyek versenyképességét emelni alkalmasak. Ezen tökélyesbülés természetes váltenyészet (natürliche Zuchtwahl) utján van folyamatban. Nem csak a nőoroszlánról áll az, hogy azzal a himmel párosul, mely versenytársai közt a legerősebbnek bizonyult be. A természetben ezen váltenyészet utján nagy időközök folytán nagyban azon eredmények éretnék el, melyekhez hasonlók aránylag kicsiben aházitenyész- tés (Hauszucht) által céloztatnak eléretni. Ezen intensiv küzdés és tökélyesbülés eredménye ama lényeges különbség, mely az őslények és a jelenkor fajainak orga- nismusa közt ez utóbbiak előnyére észlelhető. Növény és állat korunkban a megélhetés, a versenyképesség oly eszközeit bírják, melyekkel az ősidőbeliek nem versenyezhetnének ; nem versenyezhettek már azon időben sem, midőn a küzdtérről lemaradtak volt. A mi tapasztalható a múltra, áll az a jövőre nézve is; inneniül is csak az számithat életre, a mi tökélyesbülni képes, mert a létérti küzdelemnek határa nincs. Mentül rokonabbak a fajok, mentül tömegesebbek s mentül kisebb helyre vannak szorítva, köztük a létérti küzdelem annál nagyobb, — természetesen, mert ugyanazon életforrá«ból küzd meríteni mindany- nyia, mely forrás azért nem bővebb, hogy életnedve aránytalanul sokak által vétetik igénybe, miszerint abból csak az táplál- kozhatik, a tni ez életnedveknek elhóditá- sához alkalmasabb sajátságokkal bir. És ellenkezőleg ugyanazon a téren annál több egyed megél egymás közt, mentül idegenebbek, életfeltételük mentül különbözőbb és köztük ennélfogva a létérti küzdés is annál mérsékeltebb. Nézzük most az embereket, a társadalmakat, a népeket, a nemzeteket s tapasztaljuk, hogy ama természeti alaptörvénynek ezek is úgy alá vannak vetve, mint akár a növény és oktalan állat ; az emberiség élete is mi más, mint a létért való küzdelem és életre itt is csak az tarthat számot, a mi s a meddig tökélyesbülni képes. Megszámlálhatlan népek, nemzetek pusztultak már el, mivel a változott viszonyok szerint idomulni képtelenek voltak ; Amerika őslakóinál most van a pusztulás szomorú processusa folyamatban. Az embereknél is azt tapasztaljuk, hogy köztük a küzdelem annál nagyobb, mentül homogénebb elemüek s mentül tömegesebbek : annál kisebb fokú, mentül ritkábbak vagy életforrásaik mentül különbözőbbek. Alkalmazzuk ezeket hazánkra. Mi egyelőre földmives nép vagyunk. A küzdelem magasabb foka mindazonáltal még nálunk be nem állott azért, mert népességünk gyér és mert a mezőgazdaság még sokkal nagyobb belterjességet tneg- bir s azzal sokkal több, habár homogén elemek táplálását. De a nagyobb fokú létérti küzdés kétségkívül elő fog állni mihelyt a beruházás, azzal a népesedés bizonyos fokát eléren- dette. És e küzdelemnek mi lesz kikerülhetlen következése? okvetlenül az, hogy a mi a mezőgazdaságból nem tápiá lkoz hátik, az más modus vivendi után lásson, megszerezvén azon tulajdonságokat, melyeket az uj életviszonyok megkívánnak: szóval akarva, nem akarva, hogy létét feutartsa, a mező- gazdaságnál feleslegessé vált rész oly életmód után fog látni, mely a mezőgazdaságitól különbözik, azaz: az ipar után. Az tehát, mintha hazánk az ipar feltételeivel absolute nem bírna, frázis, melyet az élet megcáfol. Most nincs iparunk, mert a kezdetlegesebb életmód még mindnyájunk szükségét fedezni képes; de mihelyt nem lesz képes, kettő közül egynek kell bekövetkezni t. i. vagy képesek leszünk uj életetforrást nyitni magunk, vagy a leszorult résznek elkeli pusztulni, kivándorolni a mi nemzeti tekintetben egy, mint ez a székelyeknél folyamatban van. Azaz igy történnék, ha hazánk nagy fallal volna körülvéve s a kapunyitás és csukás tőlünk függne, de mivel ez nincs igy, mivel a létért való küzdést localisalni mint a háborút nem lehet mert ez általános : a fentebbi processus is nevezetes változást szenved, miszerint nem csak azok lesznek fenyegetve és pedig csak a távol jövőben, kiket majd a tulnépesült mező- gazdaság táplálni elégtelen lesz, hanem fe- nyegettetünk nemzetül folyvást a fejlettebb népek magasabb képessége által. Tehát nem relegálhatjuk az ipar fejtését sem ama bizonyos időszakra, ellenkezőleg ez a legsürgősebb napirenden van már jelenleg, mert önálló ipar s kereskedés nélkül a hazai természeti kincsek csak egy részinek vesszük hasznát, holott szükségünk van mindnyájára, s nélkülük háztartásunk költségeit fedezni képesek nem vagyunk, a mely költségek lényeges részei okvetlenül fede- zendők, különben elveszünk és pedig nem a harci győző fegyvere által, kezünkben karddal, dicsőn — hanem mint a rósz gazda, elcsenevészve, fokonkint, dicstelenül. Mert a természet hézagot nem tűr; a hol alkalmas talaj van, ott kell lenni tenyészetnek is, ha nincs belső, hoz magot a madár, a rovar, a — vihar s hézag még se lesz. így, ha hazánk kincseinek kiaknázására elégtelenek vagyunk magunk, az invasiónak nyitunk kaput, az bekövetkezik okvetlenül, sőt fájdalom folyamatban van már is. Mindezekből következik, hogy azon állítás, mintha hazánk kizárólag fóldmive- lésre volna utalva, az együgyüség szava, vagy hazánk legveszélyesebb ellenségéé, a ki ily tan hirdetésével jelenünk s jövőnk biztossága ellen követ el merényletet. Föld- mivelés, ipar, kereskedés triás, melynek egyenlő fejtése nélkül ma állam már fen nem állhat. Országgyűlési tudósítás. Május 20. Irányi D. interpellálja az összes mi- nisteriumot, hogy szándékozik-e az 1868. 30. t. c. 65. §-a értelmében Dalmátiát mielőbb a Szent-Ist- ván koronájához csatolni. — Gisz a K. kérdi a belügyministert: mi által hitte magát felhatalmazva, h)gy a törvényhatóságokat bizonyos meghatározott idő alatt a szervező közgyűlés megtartására utasította, — mily összeg fog a törvényhatóságok rendelkezésére bocsáttatni, — szándókozik-e a törvényhatóságokkal tudatni a törvényszékek és j. bíróságok megállapítása után azok székhelyeit. Tóth V. nem látja, hogy rendeletével túl ment volna a törvényhatárain s a mit tett, csak célszerűségből tette, — továbbá Ígéri, hogy mihelyt az igazságügyér elkészül a székhelyek megállapításával, azt azonnal fogja tudatni a törvényhatóságokkal. — A harmadik pontra Kerkápoly felel: hogy a megyék feltétlen szükségletei fedezve lesznek. Tisza egyik válasszal sincs megelégedve. — Gorove István felel Forgách interpellatiojára a salgó-tarjáni vasút ügyében, ígéri a kormány részvétét. — A délutáni 5 órakor tartott gyűlésén a delegátusok választattak meg. — A baloldali-kör május 19-én este tartott értekezletén, a küszöbön álló megyerendezós kérdése tárgyaltatván, azon nézet emelkedett érvényre, hogy miután a törvényhatóságokra vonatkozó törvényjavaslat hibái s ezek közt a virilis szavazat kérdése is, csak az utón orvosolhatók, ha az ellenzék úgy a törvényhatóságokban mint — ezek utján — az országgyűlésen többségre jut; de másfelől épen ezen többségre jutást maga az ellenzék nehezítené az által, ha a virilis szavazatoknak jogát nem élvezvén, az ellenpártnak engedné át a tért: kívánatos, hogy az ellenzék vegyen részt a megyék uj rendezésében s a törvényhatóságokban a virilis szavazat alapján elfoglalható helyeket elfoglalja s a törvényhatósági tisztségeket is ne csak elvállalja, de azokat elnyerni is igyekezzék. Franciaországi események. A dráma közeledik befejezéséhez, a versaillesi csapatok egy jelentékeny része a fővárosban van,
