Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-05-14 / 39. szám
Vegyes hírek. Grazdászat, ipar és kereskedelem. — A „Budapesti-Közlöny“ egyik közelebbi száma a kővetkező legfelsőbb kéziratot közli : „Magyar belilgyministerem előterjesztésére Ló- nyay János beregmegyei föispáni helytartót Bereg-, Atzél Péter aradvárosi polgármestert Arad-, Er- nuszt Kelemen országgyűlési képviselőt Vas-, Rónay Móric volt alispánt pedig Torontálmegye főispánjává ezennel kinevezem. Kelt Schönbrunban, 1871. évi májas hó 5-én. Ferencz József s. k. Tóth Vilmos s. k. —■ Ráth Károly pedig, a Curia legfőbb itélöszéki osztályának rendes birája, a pesti királyi Ítélő tábla alelnökévé neveztetett ki. — U.j főispánok. A „Pester Lloyd“ két uj főispán kanditátusról emlékszik meg. Egyik Vavrik egri jogtanár (jelenleg tanfelügyelő s kir. tanácsos), ki Hevesmegye részére neveztetnék ki. Vavrik a legutóbbi egri képviselőválasztásnál, mint Csiky Sándor egyik ellenjelöltje szerepelt. Az emlitett jelölt egy 30—35 éves tanult féríi s határozott jellem. A másik, a sopronymegyei főispán jelölt: Draskóczy Gyula, ki az utolsó előtti országgyűlésen Görnörmegye egyik kerületét képviselte. Draskóczy, az 1849-ben kivégzett b. Jeszenák egyik leányát bírja nőül, télen át Pozsonyban lakik, hol köztiszteletben áll. ügy látszik azonban, Írja a főn nevezett lap, hogy Soprony vidéke az egészen idegen főispán kinevezéséről szóló híreket nem fogadja a legjobb kedvvel. — Fehér holló. Furtáról Írják a „Nagy-Váradénak : 1849 ik évben, több lelkesült hazafiak között nagyváradi derék ügyvéd, Gyalokay Lajos is elment küzdeni Erdélybe a felkeltek ellen. Egy csatában lábába lövést kapván, csaknem az ellenség kezébe esett, midőn furtai Csordás János közhonvéd, kedves tisztjének oltalmára sietett s egy másik honvéddel együtt, életök kockáztatásával, öt megszabadította. A forradalom lezajlott, a honvédség eloszlott, részint a hazában, részint a külföldre, részint a tömlöcbe. Gyalokay Lajos mihelyt szabadon lélegzett, felkereste Csordás Jánost Fur- tán s öt nem csak barátsággal s a legnagyobb szívességgel halmozta el, hanem megigérte neki, hogy fiát fel fogja nevelni s ki fogja taníttatni. Ezen Ígéret most beváltva lön. A szegénysorsu gyermek legnagyobb gond és figyelem alatt, ruhával és minden szükségesekkel ellátva, együtt tanul a hálás ügyvéd gyermekeivel s meg van az apának Ígérve, hogy annak idejében tanulmányai bevégzése végett fel fog küldetni Pestre is. — Elvetemült ember. Shotta osztrák faluban egy kőműves legény mélyebb viszonyban élt szeretőjével, kitől annak birodalmában létező mindenféle jót élvezett. Egyszer csak eszébe jut a házhoz épités nélkül jutni akaró művész urnák, hogy ö bizony fölhagy Malvinjával, és fog udvarolni Tortner Rózának, ki tulajdon házának árnyában élvezheti a meleg napok hüsét, s hogy e házhoz még kert és holmi más birodalom is já- rand. Ezt azonban Malvina megtudta, s kezdte az akadályokat Michli elé gördíteni, a miért Michli egy nap magához csalta öt, megfojtotta és a pincébe hurcolva oda zárta, Rózát pedig a másik héten elvette. Malvin árva leány lévén, nem igen keresték, Michli pedig azt hiresztelé, hogy Bur- gersdorfba ment lakni. Történt azonban, hogy Michli kedvet kapott a Rozália eldeklinálásához, s az asszony, hogy férje brutalitásától meneküljön, valami generalis kulccsal fölzárta a pinceajtót, s oda bujt. Pár pillanat múlva szivrepesztö sikoly hallatszik egészen az utcára. A járókelők berohannak az udvarba, onnan a pincébe, s egy rohadásban levő hullán áléivá találnak egy nőt. A nőt kivitték, a ház bérlőjét, ki nem volt más, mint Michli, bevitték, — és szóról-szőra kisült, ez az emberi nevet gy alázó történet. — A szabó-strike Pesten. A lebzselő tavaszi divat, mely a legnagyobb fogyasztók egyike, mert rövid idényében is nagy változatosságot szeret és tud kifejteni, egy hét óta vulkánon járdái, a mennyiben kedvét az egy hét óta lappangó szabó-strike fenyegeti. A lappangó strike, mint olvasóink már tudják, ma némi bugyborékolással adott magáról jelt az országháza előtt. A városi főkapitány7 már tegnap értesülve volt a készülendő nagy dolgokról s azért ütegei idejekorán föl voltak állítva a k llö helyen s ő nvga is főhadiszállását a képviselöházban etablirozta. Valóban is, már reggeli 9 órakor kezdtek gyülekezni a legények a múzeum kertjének a Sándor-utcára dűlő részében. A csődület oka a következő: az egy hét óta álló strike-ot egy némely véknyabb pénzű legényke megunta, s többen kezdtek visszaszállingőzni a munkába; de az erősebbek, a párisi commune példájára a végső ellentállásra készen, újra kilépésre birták a gyávákat és a strike kezdett hangosabb irányt venni, elannyira, hogy a főkapitányság szükségesnek látta 52 embert elfogni. Ez ötvenkét ember kiszabadítása iránt már tegnap tétettek békés utón lépések, de eredmény nélkül. Ma tehát a törvényhozáshoz fordult a szorongatott testület. Deák Ferenccel kívántak szabóink egy petíciót beadatni; de a kérvény nem volt jól felszerelve s Deák Ferenc — mint halljuk — azt a tanácsot adta a legényeknek, hogy szereljék fel kérvényüket s kérjék föl Simonyi Ernőt annak beadására, ki e tárgyban különben is interpellálta már a kormányt. 9 és 10 óra közt megjelent Táncsics Mihály a „békédének“ közt és oktatólag tanácskozott velük 10 óra utánig. A tömeg nöttön nőtt, s a főkapitányi hadiszállás egy hadicselen törte a fejét. Legalkalmasabbaknak mutatkoztak e célra az újkori mit- railleuse-ök, melyekkel Pest utcái — kétségkívül tekintettel a már tervben levő megeröditésre — elláttattak. Az országházi szóró-ágyú (vagy mint nálunk nevezik: vizipuska) azon ártatlannak látszó ürügy alatt, mintha az utcát öntözné föl, megki- sérté a tömött sorok megritkitását, de a fegyver nem mutatkozott elég gyilkosnak, s a tüzelést csakhamar be kellett szüntetni. E diadalon egy, személyes bátorsága által kitűnt szabó egy vörös falragaszt illesztett az országháza falára, éljenek közt proklamálván elassicus emlékezetű föliratát: „Igazság és kenyér!“ Erre mint neutrális személy parlamentairnek Visontai Kovách László jelent meg a téren. Ajánlotta a békételeneknek, hogy kérvényüket egy képviselővel adassák be és távozzanak. — A beszéd hatása alatt a falragasz éljenek közt levétetett; de alig vonult vissza Kovács, kétségkívül korán örvendvén a sikeren, a vörös plakát újra a falra került. Ekkor egy olympiai nyugalmából felocsúdott drabant jónak látta szintén actióba lépni, sajátkezüleg vevén le a falragaszt, hanem a szabólegény nem azért kiáltozta bele magát a kel lő hangulatba, hogy a hatóságot egy drabant személyében is kénytelen legyen tisztelni: fogta magát és vitézül megbérmálta a drabantot, hogy csak úgy csattant. Az elámult drabant pedig reá tevén kezét, mondván először „On foglyom“, aztán mintegy magának is, másnak is megmagyarázván, hogy ez mit tesz, elkeritette ezét is, azét is és minthogy el nem lehetett vinni a tömegen keresztül, ideiglenes karcerévé tette az országház ambitusát. Ez, mint olvasóink a tudósításból tudják, szóba került a házban is. Ezek után néhány lovas pandúr rohamot intézett a tömeg ellen és szerencsésen ki is söpörte az országutra. Itt, szemben a Sándor-ut- cával, egy erkélyes házban van, mint mindenki tudja, a porosz konzulátus. Wacker-Gotter ur, a porosz konzul megjelent az erkélyen, és Pest stri- keoló szabói által sürü és harsány éljénekkel üdvözöltetek. A porosz konzul sürü hajlongással fogadta az óvációt, de hogy a német császárnak a rokonszenves tüntetésről tett-e jelentést, azt nem tudjuk, s ezzel a szabó-strike ezen episódjának is vége van. „Reform.“ — Szathinármegyében, mint írják, a gyakori esőzés következtében a tavaszi vetéseknek csak egy része van eddig elvetve, s ha ez idő tovább tart, igen rósz terméstől lehet félni. — Arany lakodalom volt közelebb Szegeden; Krisanics János és Molnár Ilona házaspár e hó 7-én ülé meg házassága 50-ik évfordulóját, ugyanakkor vezették oltárhoz gyermekeik: János városi rendőr és Imre aráikat. Az arany esküvő nagy számú közönség előtt tartatott meg reggel 6 órakor. _________ Het ivásári tudósítás. Gyula május 12. Jó piac volt; a szekérforgalom meghaladta a négyszázat. Ebből 250—260 szekér hozott helyből, Kígyósról, Kamarásról, Dobozról, Váriból, Sarkadról, Ottlakáról, Pélböl, Var- sándról sat. sat. kisebb, nagyobb terhet őszi és tavaszi gabonafélékből; — a többi szekér vegyes mindent, nádat, szenet, meszet, fát, szénát, bárányt, zöldséget, vesszökast, boronát sat. hozott. A kelendőség a 2-od és 3-ad rendű tisztabuzá- ban meglehetős élénk volt, helybeli sütögető asz- szonyok, úgy helybeli és Bihar több községebeli fogyasztók vették 8—9 frtig leginkább. Finom első rendű búza igen kevés volt, de azt sem vették a kereskedők. 84—85 fontost egy kis vadborsóval 9.20— 50 kron vettek nehány köblöt. Árpa kevés érkezett, 3.60—80 kron adták leginkább, a vékázó kofák pedig 4 írtjával köblét. (A múlt heti tudósításban az árpa áránál 3 frt helyett a 2 frt sajtóhibából volt.) A kuk urica ára, mint vásár közeledtével máskor is szokott, feljebb ment; az igen jóért nagyobb mennyiségben már 4.80 krt is Ígértek régibb hi- zásu sertések számára, — inig a középszerű is 4.20— 40 krig kelt. kicsiben, az egészen hibátlan pedig 4.60 kron. Hol nagyobb mennyiségű jó áru van, 5 frtot kérnek a tulajdonosok átalában, de ezt a hizlalók és speculansok még ma egyaránt vonakodnak megadni. Zab kevés volt, 3.20—60 krig kelt a minőséghez képest. Kölest, tarkát, gyeptermésüt, rostált épszemüt 14 köblöt egy sarkadból 3.50 krral vett egy idevaló speculans. A kendermag most is 4 írton kelt. A legszebb köleskása köble 8 frt, — a középszerű pa- szulyé 6—6.40 kr, a szép krumpli vékája 1.30— 40 kr. volt. A nád elkötözött száza 11—13 frtig; az ó-per- je szénának 5 rudasnyi kis szekere 9—10 írton, a tűzifa egynegyed öles szekere 4—5.20 krig, méregdrágán ; a szén zsákja 80 krral kelt most is a kovácsok zúgolódása mellett. Bárány igen sok volt, mérsékelt árak mellett jó kelettel, — darabonként 1.20 krtól 4 frtig a minőséghez képest. Halat a szentesi Tiszáról egy, és a tarosai Körösről két szekéren hoztak. Mindkét helyről oly szép potykák, harcsák érkeztek, milyeneket újabb időben ritkán láttunk. Két harcsa 60—70 fontos, igen sok potyka 10—14 fontos is került. A feldarabolt nagy harcsa fontja, — valamint átaljá- ban a szép nagy halé 40—45 kron, a középszerűé 30—35 kron, a csekély 20—25 kron kelt leginkább. A sertésvásár nagy volt, 700—800 db forgalommal. Eladás azonban kevés történt. Egy 2 éves kocát 3 szép malaccal, melyek 15 —16 frtot külön megértek, csak 29 frton adott oda egy szorult ember. Egy másik kocáért — melynek egy hetes 8 malaca volt — 50 fkot Ígértek, de oda nem adták. Egy darab egy éves sovány koca 3 hitvány malaccal 23 frton kelt. Volt sok félhusu süldő, voltak 2 mázsán felüli kövér sertések is, de ezekből eladást nem észlelhettem. Ló mintegy 70 — 80 drb volt kelendőség nélkül. Szarvasmarha 25—30 drb, jobbára fejős és hasas tehén, s ez utóbbiból egy öt éves jó húsban levő középnagyságú, szép szarvú — mely takarás körül ellik meg — 80 frton kelt el további tartásra. A belső piac nagy és élénk volt. Sok aprómarha volt, és mégis nagy ára volt. A jó és nagy ölő liba párja 3 frt, az ölő csirkéké 50—80—90 krig kelt a minőséghez képest. Sz. L. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto.
