Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-05-11 / 38. szám

a fölkelés ideje korán el nem nyomattatik. A prok­lamáció továbbá megígéri, hogy kímélni fogják mindazok életét, kik a fegyvereket letették és hogy a szegény munkásokat támogatni fogják. A proc- lamátio jelenti az enceinte közeli magtámadtatását; megígéri, hogy Páris nem fog bombáztatni, hanem csak egy kapu fog megrohantatni és a pusztítások csak egy megtámadott pontra fognak szorbtatni; a kormány tudja, hogy Páris lakossága csatlakoz­ni fog a katonákhoz mihelyt ezek az enceinten átléptek. Végre, minden baleset elhárítására fölhív­ja a kormány híveit, miszerint nyissák föl Páris kapuit, s igy minden támadást fölöslegessé tegye­nek. F1 ó r e n c, május 7. Az algíri lázadás mind na­gyobb mérveket ölt. Még francia gyarmatosok közt is terjed az elégületlenség, s önnálló nemzetté akar­ják magukat kikiáltani. Sardiniában sáskák pusz­títanak. F1 ó r e n c, május 8. Biztosan állítják, hogy a külügyminister egy körjegyzékben Olaszországnak megsértéséről beszél, a legutóbbi időkben a pápa által fogadott angolországi, ausztriai bajorországi belgiumi stb. küldöttségek által. London, május 8. A „Daily Telegraph“ jelen­ti Frankfurtból, e bő 7-ről: A tárgyalásoknál Bis­marck nem ellenezte azt, hogy a fortok átadassa­nak, állhatatosan ragaszkodott azonban a hadi kár­pótlás lefizetésére nézve kikötött föltételek pontos megtartásához, s erre nézve egy kölcsön fölvételét ajánlotta. A francia megbízottak minden főbb pont­ra nézve megegyeztek. Újdonságok. — Talán nem lesz felesleges a „Pesti Napló“ egyik közelebbi számában közlött egy vidéki le­velet egész terjedelmében átvenni, mint követke­zik: „Azon reményben, hogy soraimat ott, ahol kell, úgy is megfogják érteni, ezúttal a megye és személyek megnevezése nélkül lépek egy tárgy- gyal a nyilvánosság elé. Nálunk ugyanis a me­gyeházak s egyéb helyiségekben elhelyezett tör­vényszék stb. hivatalok szolgái, börtönörök, íog lyárok már kora reggelenkint utcasarkokra állva lesik, honnét bukkanik elő valami szegény tarisz- nyás vidéki ember, kinek ügyvédre volna szüksé­ge ? s ha azután akad egy áldozat, azt rendesen félreeső helyekre, korcsmákba hurcolva nagy böl­csen kihallgatják s elkérdik tőle: miért jött? ki­vel akar beszélni? S ha az adott feleletekből an­nak financiális állapotáról meggyőződést szereztek, kezdődik a sok jó tanács, hogy: „Szerzek én ma­gának jó ügyvédet, majd beszélek én a referens­sel,“ stb. Ha a félnek esetleg van már ügyvéde vagy más megbízottja, akkor azt ócsárolják, hogy az nem igazi, nem jó fiscalis, „nem veszik be sza­vát a törvényen“ és igy tovább. A jámbor ember respectálva a megyei uniformisba bujtatott egyén eszét s befolyását, melyei az urakra okvetlen bir- nia kell — markába nyom szerzési dij lejében 3, 4, 5 frtot, s ha már valakinek átadta a fél iro­mányait, azt visszavétetvén, megy vele olyan ügy­védhez, a ki a kapott előlegből neki contractus szerint harmad vagy negyedrész kupecdijat fizet. Hogy egynémely ügyvéd oly nyajas és leereszke­dő, miszerint uton-utfélen elfogja a clienseket, az ilyetén ember maga felett tart statáriumot, és ez­zel szabad, anélkül, hogy önérzetes kartarsainak pirulniok kellene; de hogy a mi véres verejté­künkből fizetett, s teendőiket csak mellékes fog­lalkozásnak tekintő megyei szolgák, kik a csap- székeket sorra kutatják, sőt még a szomszéd fal­vakig is elmennek ügyes bajos embereket vadász­ni, ez már oly közérdekű sérelem, melyet erkölcsi undor nélkül nem szemlélhetünk, s melyet minden öntudatos ember hangosan kárhoztathat. — Volna még néhány szavam azon urakhoz is; kik a cse­kély fizetés ürügye alatt a hivatalfolyósokon ügyvédi teendőkbe kanalazás által hivatalos teen­dőik rovására szoktak jó „geschäfteket“ csi­nálni, s roppant sok dologról panaszolkodni, de majd róluk közelebb bővebben.“ — Békésről Írják a „Posta-Közlöny“-nek, hogy az ottani postára april 27-én Vésztőről egy 72 fo­rinttal terhelt levél érkezett, mely a vésztői köz­ségi elöljárók által adatott fel, a békési adóhiva­talnak címezve. A levelen mind az öt pecsét sér­tetlen volt s a postamester átadván a levelet az adóhivatal szolgájának, egynegyed óra múlva egyik adóhivatali tiszt azzal jő a postára, hogy — a pénz volt és nincs; hogy hova lett — azt még eddig nem tudni. — Az is megtörtént Békésen, hogy egy úri ember pénzes levelet adott fel a postára és a pénz között egy százas bankjegynek is kel­lett volna lenni; midőn azonban a postamester a pénzt revideálta, a százas nem volt sehol. Nagy keresés után végre haza megyen az úriember és a százast — asztalán találja. —■ Levelező végül figyelmeztetésül fölemlíti, hogy jelenleg igen sok 5, 10 és 100 frtos bankjegy van forgalomban. — A gyoma-endrödi gőzmalom részvény tár­sulat alapszabályai, a közgazdászati ministerium ál­tal jóváhagyva, a napokban onnan leérkeztek. — Szarvasról a következő sorokat vettük: Mint minden évben, úgy az idén is megtartotta a szarvasi tanuló-itjuság májusi táncvigalmát gróf Bolza István e célra készséggel átengedett „Anna ligetijében, s az ifjúság nagy köszönettel tartozik emlitett gróf urnák e szívességéért, melyet már több év óta egyenlő készséggel tanúsít. — A ked­vezőtlen idő miatt nem május 5-én, mint hirdetve volt, hanem 6-án tartatott meg a vigalom. E na­pon délelőtti 11 órakor az egész tanuló ifjúság ün­nepi öltözetben a helybeli fögymnásiumból meg­kezdte kivonulását, s a nagy templom utcán át a főutcára kanyarodva, zeneszóval vonult ki a vá­rosból, mindenütt a kiváncsi nézők seregétől ki­sérve. Délután 3 órakor kezdődött a mulatság s tartott reggeli 3 óráig. Jókedv és szép táncosnők nem hiányzottak; vidéki közönség is szép szám­mal vett részt a mulatságban, mely, hogy-minden- képen sikerült volt, nagy részben t. Szendy György elnök ur fáradhatlanságának köszönhető. Sz. B. — A helybeli „Katholikus olvasókör“ alapsza­bályai, a belügyministerium által jóváhagyva, on­nan a napokban érkeztek le.-j- Ez is elöljáró. A napokban a románegy­ház gondnoka az „Anfang“ korcsmában György- napot csapván, csakhamar Noé apánk sorsára ju­tott s rózsás kedvében jónak találta a többi mula­tókon megmérni az üvegek erejét, mely aztán ba­rátságos módon viszonoztatott is annyira, hogy ku­rátor uram véres arccal hsgyá el a csatatért. — A csendbiztos előtt ugyan a dolog kiegyenlittetett, hanem egy közbizalommal megtisztelt egyéniség ilyetén viselt dolgai nem a legjobb színben tünte­tik fel e bizalom kiérdemlését. + Az első vaspályavonat hétfőn ment át Sarkadra felbokrétázva és lobogózva. Sarkadon az elöljáróság s nagy néptömeg várta a vonat meg­érkeztét. Vajha az egész pálya mielőbb átadatnék a közlekedésnek!-j- A dalárda megalakult, minél régebben óhajtottuk e megalakulást annál nagyobb öröm­mel üdvözöljük azt most, midőn már alig volt né­mi reményünk hozzá. A tisztikar következőleg alakult meg: elnök Nuszbek József, jegyző Kratochvill Gyula, pénztárnok Weil Sán­dor lett. — Az egylet föelvül fogadta el, min­den külbefolyás kizárását, mint fennállhatásának legbiztosabb garantiáját. — Hétfői közgyűlésén el határozá a kör, hogy a megyei dalversenyen részt fog venni, s ez ügyben érintkezésbe teendi ma­gát az összes megyei, különösen pedig a békési mint indítványozó dalkörrel. — Óhajtjuk, hogy működése oly sikeres legyen, mint a mily remé­nyeket jövöjéhez kötünk, — s fennállása is szi­lárdabb s tartősabb alapokra fektetve, mint az eddigieké, melyek alig élték még gyermekkoru­kat, már is feloszoltak. — A helybeli városház nagy termében a múlt héten egy keresztülutazó olasz társaság lépett fel, egy nálunk kevéssé ismert hangszer: mandolin mellett nehány dalt énekelvén. Tegnapelőtt (ked­den) este pedig a „francia languedoc tartományi daltársulat“ tartott hangversenyt, mely sok' élve zetet nyújtott a nem valami nagy számmal meg­jelent közönségnek. A társulat tagjai közül külö­nösen a baritonista, tiszta csengő, s a bassisták egyike rendkívül erős hangjával nyert legtöbb tetszést. E társulat tegnap uj műsorral még egy hangversenyt volt adandó. — A „Posta-Közlöny“ ez idei 17 -ik számá­ban, Sebők S. békési postamester ur azt állítja: „hogy a múlt évben a békési kaszinó, valamint Untervéger I. úrtól az előfizetés a „Békés“-re két­szer követeltetett, jóllehet azok, a postai bizonyla­tok szerint félévre csakugyan előfizettek.“ Erre nézve megjegyezzük, hogy a kaszinó előfizetését, mint — ügykönyvünk szerint — igen is jókor beérkezettet nem követelhettük egyszer sem, annál kevésbé kétszer; Untervéger űrét pedig azért nem követelhettük kétszer, mert ö a múlt évben — ugyancsak ügykönyvünk szerint — nem is volt előfizetőnk, s ha lett volna — azt hisszük — rec- lamálta volna az újságot. — Kérjük ennélfogva a tisztelt postamester urat, hogy hitelünket hasonló közleményekkel csorbítani ne igyekezzék. — A „Békés“ kiadóhivatala. Vegyes hírek. — Egy magyar leány a háremben. Sziklay ujtelki lelkész közelebb egyik hajós utján levelet kapott Widdinböl J. H. nevű ismerősétől, ki szo­morúan ecseteli az ottani magyarok állapotát. Az illető ismerősnek leányát egy török jus-pasa (szá­zados) akarta nőül venni s kívánta, hogy a leány mahomedán hitre térjen. A leány vonakodott val­lását elhagyni, apja sem engedte s mégis a leg­nagyobb fölvigyázat dacára, a leány rövid idő múl­va a jus-pasa háremébe került, honnan sem rirnán- kodás, sem a szülök utánjárásának nem sikerült a leányt magszabaditani. A konzul ugyan a kére­lemre mindent megígért, hanem a leány azért még mindég a hárem lakója. Az ujtelki lelkész újab­ban Buda városát szólitá föl, hogy a szerencsét­len leány érdekében közbelépjen. — Egy szomorú történet. Kerékegyházán B. gazdag földmives nőül adta leányát egyik fa­lusi legényhez. A lakodalom fényes volt; a vendé­gek közt különösen bizonyos Kreha Antal és Had- lavil tűntek ki jó kedvükkel, kik a földmivesnél szolgáltak. Egyszerre a pap Vince kocsisa is meg­jelent s kötekedni kezdett, mire a szolgák elütle­gelték. Erre jajgatva hagyta el a házat s Kuták Mihály biró uramhoz sietett. A bíró hivatalos bot­ját 8 nejét vevén magával, botoppant a lakodal­mas szobába, hol a vigalom javában folyt. Hirte­len azonban elaludtak a gyertyák, biró uramat arcon csapták, birónénak pedig jobb karján fel­vágták az ütereket. Mikorára iámét világot gyúj­tottak, a két főcinkos már eltűnt, gyorsan utánnok futottak tehát s a vérző birónéról egészen megfe­ledkeztek. Az üldözöttek, mikor már majdnem a kelepcébe kerüllek, pisztolyaikat süték el s vissza riasztották üldözőiket. Visszatérvén a birónét már halva találták. Krehát egy-két nap múlva befog­ták s 5 évre Ítélték el. A királyi tábla azonban nem látta bebizonyítva, hogy okvetlen ö gyilkolta meg az áldozatot s csak miután az eset előidézője volt, Ítélte el 6 hónapra. Ez Ítéletet a legfelső tör­vényszék is helyben hagyta. — Kecskeméten közelebb egy labdázó tár­sulat alakul élemedett emberekből. A társulat he- tenkint kétszer háromszor dobásokban s szaladgá­lásban fogja magát gyakorolni. — Négynejiiség. Köpcsényben közelebb egy Preminger nevű egyént fogtak el, egy kóborló sebészt, ki előbb a katonaságnál szolgált, majd Péterváradon s Újvidéken járt, s kóborlásai alatt, álneveket használa, rövid időközökben négy növel esküdött meg. — Kétnejüség miatt egyszer 9 ha­vi fogságra — volt Ítélve; — de e büntetés nem igen fogott rajta, mert megpróbálta a három — s négynejüséget is. — Az illető kremsmünsteri születésű, s most, Mosonymegye börtönében ül. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő : Hajóssy Otto.

Next

/
Thumbnails
Contents