Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-05-07 / 37. szám
Harmadik évfolyam. 37-ik szám. Gyula május 7-kén 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang LijJÓt nemzetközi hirdetési* irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Jíenmanu B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ Vidéki lapok és a vidéki közönség. A „nemo in patria sua próféta* közmondás alapja emberi gyarlóságunkban rejlik, s annál sürliebben valósul az, mennél szőkébbek az illető „patria“ határai. Ha az emberek kizárólag nem azt kérdik, hogy „ki“, de azt se kérdik kizárólag „mit“ s rendszerint a kettőt összekötvén, úgy kérdeznek, hogy „ki-mit.“ S ez a „junctim“ többnyire nagy akadály arra nézve, hogy valaki saját pátriájában próféta lehessen. Mert hogy is birna sulylyal valakinek szava, tette, a ki előttünk mozog, a kinek minden csinját-binját ismerjük, gyarlóságain legalább is sajnálkozunk, a ki fiatal korában talán henye, szélcsap, jvagy kártyás volt; kiről tudjuk, hogy csak hat osztályt végzett, a jus-t meg épen nem végezte, vagy csak amúgy privatim; a kinek apja nagy pecsovics volt, nővére meg agg- szüz, a ki senkinek se hagy békét stb. stb. Lehetetlen, hogy az ily előttünk mozgó, küzdő, velünk naponkint érintkező, csak magunkforma gyarló ember nekünk szóval vagy tettel tanácsul, például legyen Hiszen a mit ő tud, azt már csak mi is tudjuk, s aztán meg, hiszen tőlünk tanulta, vagy legalább nekünk úgy tetszik, mintha igy volna, s majd bizon od’adjuk hátunkat, hogy ez a mindennapos valaki azon kiemelkedjék, szeretnők tudni, mi jusson... igen, ha Deák, Ghyczy, Tisza vagy leg- jalább is egy — Hegedűs volna... íme a patriabeli prófétaság szír tjei. S a minő sorsa van az egyéni jóakaratnak, szakasztott olyan a vidéki lapé is. A vidéki lap ugyánis vagy tisztán a vidéki érdekek lapja, vagy politikai, tehát eo ipso pártlap. Ha közgazdászati a lap, akkor hatása 99 okból nem lehet, először, mert senki se olvassa stb. Mi magyarok szaklapot átaljá- ban nem olvasunk, egyszerűen azért, mert nem vagyunk szakemberek; de nincs is kiállhatlanabb a szakembernél, a kivel csak régi pénzekről, vagy oxyg- meg hydroge- niumról, csak voltaoszlopról vagy trachyt- ról lehetne — ba tudnánk — beszélni. Aztán pl. X. megyében az ugyan érdekes, hogy Amerikában hogy lőnek a holdba, a! Vöröstengert hogy veszítik össze a Mediter- raneummal, de hogy a szomszéd falu iskolájában mi történik, amott a népbank miként subsistál, való-e, hogy a harmadik helyen az utcát kövezik, — az alföldön nagy sor! — ez, nem mondhatjuk ugyan, hogy épenséggel nem érdekel, de hát az Y. lapot csak nem dúrhatjuk, hiszen ki is szerkeszti azt, kik is munkatársai stb. Ha pedig politikai s igy párti a lap, melyet, ha solo van, rendesen a kisebbség tart fen, mert a minoritások szoktak fész- kelődőbbek lenni — azt a többség, melynek nem lapja, s suverainül lenézi, agyonhallgatja. Ki is olvasna egy ellenpárti lapot, főleg vidékit, miserabilis kiállításával; saját pártja? az már épen nem olvassa, legfeljebb a szerző gyönyörködik saját cikkében; mert hiszen a párt mind tudja azt, a mi abban foglaltatik, nem is pro usu delfini szerkesztetik az a lap, hanem hogy proselitákat csináljon, — csinál is sajtkukacok képében... Ily körülmények közt ha valaki vidéki mégis a fejébe veszi, hogy valamit vidéke olvasóinak közéje sanzsirozzon, furfanggal kell élnie, titokban Pestre lopóznia, mert I a postai ut nem biztos, a póstamester elárulhatná a merényletes cikket nagy titokban magának Jókainak vagy Keménynek stb. átadnia. Mór igy aztán más! Vájjon ki lehet az az X, vagy Z? jól beszél, hogy ismerik azok a nagy fejüek az ország minden porcikáját, igazán alaposan beszél, A titkos társulatok befolyása Francia- ország társadalmi s állami életére. Közli: Dr. Kovács István. Franciaország újból a polgárháború sebeiből vérzik, a nemzet két ellenséges táborra szakadva, áll szemben újból egymással. Nem lehet tagadni, hogy a nemzetgyűlés magatartása a köztársasági kormányformával szemben nem volt olyan, hogy e kormányformának állandóságot biztositott volna akkor, midőn maga az intéző főszereplő, csökönös monarchikus érzelmeiről volt eddigelé Eurőpaszerte ismeretes; ba ezt azonban egy oldalt elismerjük is, a párisi commune vezetőinek múltja, jelene, azon eljárás, melyet magának a commune megengedett, a requisitiokban a birtoknak s tökének izent had, újból nem egy köztársasági kormányforma inaugu- rálásának kedvező jelenségek. Ha az egymás ellen háborút folytató ellenfelek sorain végig tekintünk, egy oldalt ott találjuk a haza sebeit szívvel és lélekkel beheggeszteni, annak sorsán egész odaadással javitani törekvő higgadt és komoly férfiakat támogatva a nemzet szine, a vagyonos osztály, tudomány, ipar, szóval mindazon tényezők áltál, melyek valamely nemzet nagyságának emeltyűi lehetnek. Mit látunk az ellentáborban? Kalandorok által vezetett sepredék proletár-tömeget, mely a nyers, értelmetlen erőn kívül egyebet nem képvisel; mely csak ürügyül használja és bitorolja a köztársaság nevét, hogy fékevesztett szenvedélyeinek a birtok és vagyon ellen intézett rabló-élvvá- gyának szabad menetet engedjen; melynek politikája az erőszak, eszköze a felkorbácsolt rémület, célja az általános conflagratioban a párt s egyesek nyomora ambitiojának érvényre juttatása s maguk a vezetők a nemzetközi munkásegylet ismert szereplői, szövetkezve a kétségbeesett kalandorjellemekkel, s mindezek azt hiszik, hogy társadalmi utópiáik napjának hajnala hasad, s azok diadalra juttatásának korszaka megérkezett. így és csakis igy fogva fel e mozgalmakat, érthető az, hogy magok azok, kik a francia társadalmat social-demokrata eszméikkel hitték csak még ezelőtt kevéssel is ujjá- teremthetni, ma visszariadva müvüktől s az általuk hirdetett tanok veszélyes eredményétől, mint pl. Proudhon, legújabban e mozgalmakkal minden 8olidaritást határozottan elutasítanak maguktól s Páris népének — értve alatta jelenben a felkelőket — mostani forradalmát egy politikai őrjöngés rohamában sinlődö nemzettöredék lázasan izgatott agykáprázatának bélyegezik, melynek végeredménye a töke és vagyonérték végpusztulása a nemzet depravatioja s teljes elsülyedése s letűnése a világ szinpadáról lehetend. Ily helyzetében a dolgoknak, nem leend talán érdektelen egy futó pillantást vetni Franciaország azon korszakára, melyben ez eszmék, terjesztve a titkos társulatok által, el lettek hintve a nagyon is fogékony talajba, melynek keserű gyümölcsét többször volt kénytelen kóstolni e szerencsétlen nemzet, s melynek buján termő gyomja annyira elárasztá Franciaország talaját, s melyre nézve nem tudjuk akad-e e szerencsétlen országnak egy szerencsés kezű kertésze, ki e gyomtól megszabadítva a talajt, a hasznos növényzet zavartalan viru- lását biztositandja. Rövid ismertetésünk Lajos-Fülöp korszakára esik, kinek tapogatózó absolut hajlammal bizonyos sza- badelvüséget negélyezö, majd a régi társadalmi előítéletek mellett a kor divatos eszméivel kacérkodó ingatag kormány rendszere az eféle mozgalmaknak nagyon is kedvezett. Tévedne azonban bárki is, ki e mozgalmak eredetét Lajos-Fülöp korszakában keresné, mely mozgalom elvégre is nem egyéb — s ezt mondjuk ki határozottan, hogy belőle okuljunk — mint 1789-ki forradalmi eszmék által megzavart tömeg aberratioja, fentartva a lelkiismeretlen sajtó s egyes politikai rajangók által kik a társadalmi rendet fenyegető s a tömeg felfogását megmételyező tanokat majd titokban, majd nyíltan apostolokként hirdetik, annál nagyobb veszélylyel, ha a hirdetett tant nem a meggyőződés, hanem az ennél is rosszabb vakhittel határos rajongás adá az apostol nyelvére. Minden politikai pártnak meg vannak a maga buzgó kalandor jellemei, kik a pártnak mintegy kockára tett előőrsei s a felkarolt ügynek mintegy enfants terriblees-jei gyanánt tekintendők. Hajlamukban rejlik, hogy náluk a szót követi azonnal a tett, az elvek discussiojából hamar átmennek az azok melletti — ha kell — véres küzdelemre. — Ezek képezék eleitől fogva Franciaországban a titkos társaságok hadának mellvédét s a had előőrseiből csakhamar az ügy vitéz harcosává edzették magukat, mely ügynek az Ami du Peuple, Droit de l’homme, Mutuellestes, és a Societe des Families voltak Lajos kormánya alatt orgánumai. Elvakulva a szenvedélytől, mely őket sem re-
