Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-04-23 / 33. szám

gel pedig Kis Lajos nevű szabólegény akasztotta fel magát. Körös-Ladáuyban Steszer Szidónia kisasszonyt a napokban jegyzé el Zámbelli Rezső. Szerdán este felé a városház-utcán egy sze­keres oly eszeveszett rohammal hajtott végig, hogy egy épen átmenőt annyira legázolt, mikép az ön­erejéből képtelen volt felkelni. A városház előtt ácsorgó két hajdú egész nyugalommal nézte végig a jelenetet, melyben valami versenyfutás-félét fe­dezett fel erős ideájuk. Bámulatukból a szerencsét­len jajveszéklóse is alig volt képes magukhoz té­ríteni, midőn már a szekér szemeik elöl eltűnt. Vasúti vonat vízben. Csongrádmegye főis­pánja a horgasi és szegedi földeket megvédendő, nagy töltést emeltetett. De a viz most annyira megakadt, hogy a vasúti töltést is mintegy 60 öl- nyire elborította. A Szabadka felől jövő személy- vonat közelebb mitsem tudván erről, csak akkor vette észre a veszedelmet, midőn már nem lőhetett visszatérni. Szerencsésen is áthatolt a vizen, de mire keresztül ért, a gépben a viz a tüzet elolt­ván, szépen megállt. Az alföldi társaság kártéríté­si pert indít, mivel a vasúti töltés meg van ron gálva. _________ f NY ÁRY PÁL A fővárost pénteken azon szomorú hir töl­tötte be, hogy Nyáry Pál Pestmegye rácke­vei kerület országgyűlési képviselője meghalt. — A Dunaparton levő Stein-ház negyedik emeletéről leugorván szörnyet halt. — A bol­dogult politikai szereplése annyira ismert, s fáradhatlan buzgalmu működése kölönösen 48—49-ben, s a legutóbbi időkben is oly áta- Iánosan méltányolt volt, hogy az elhunyta fe­letti fájdalomban őszintén osztozunk. Vegyes hírek. Ormós Zsigmond. Temesmegye ujonan ki­nevezett főispánjának, Ormós Zzigmond urnák élet­rajzát közli a „Pesti Napló.“ Ormós Zsigmond szü­letett 1813-ik évi febr. hó 21-én Pécskán Aradme- gyében. Iskoláit Temesvárott, Szegeden és Nagy- Váradon tanulta. Ifjúsága éveire esik Vukovics Se­bövei kötött szoros barátsága. A jogi tanfolyamot végezvén 1834-dik évben Vukovicscsal együtt mint Temesvármegye közgyűlésében megválasztott Írnok — Pozsonyba az országgyűlésre ment. 1835-ben tiszteletbeli aljegyzőnek lön kinevezve, a midőn mint 21 éves ilju először is Lonovics József ak­kori csanádi püspök szónoklatára mondott cáfola­tot a „szólásszabadságon ejtett sérelem“ miatt. A nagytekintélyű s nem kisebb tudományu főpap fi­gyelmét magára vonta az ifjú, ki cáfolatában, — minden sértő kifejezés nélkül — ellenérvekkel igyekezett megdönteni a derék főpap állításait, ki az időben mint püspök és tudományos férfi, a kor­mánypárt egyik legkitűnőbb tagja volt 1839-ben fizetéses aljegyzővé, 1842-ik évben főszolgabíróvá s ugyanezen évben a ritbergi választókerületben országgyűlési képviselőnek megválasztatott, ez utób­bi állásáról azonban lemondott. 1849-ik évben hosz- szabb bujdosás után elfogatván, Temesvárra hoza­tott s vasban töltendő 5 évi várfogságra ítéltetett. Kiszabadulása után többször lévén megmotozás kel­lemetlenségeinek kitéve, eltökélé magát búcsút ven­ni Bánáttól; ez időre esik német- és olaszországi utazása. Ez idő alatt foglalkozott ö kedvenc tár­gyával : a művészettel, jóllehet az irodalom terén már jóval előbb önálló termékekkel jelent meg. Kisebb cikkei a „Rajzolatok“, „Jelenkor“, „Erdé­lyi hiradó“, „Pesti hírlap“ cimü lapok- és folyó­iratokban jelentek meg. Onállólag nyomtatásban megjelent a „Véres bosszú“ cimü regénye 1841- ben, melyben a zsidók emancipátioja mellett küzd. „Bujdosó lengyel“ cimü beszélye a „Remény“-ben. „Banya sziklája“ „Piatra Babi“ czimü regényes korrajza 1858. „Adatok a művészet történetéhez“, „Utazási emlékek,“ 6 kötet. A magyar tudományos akadémia által tagul megválasztatván, 1862-dik évi junius 16-án tartott székfoglalása alkalmából Cornélius Péter életrajzát olvasta fel, mely önálló füzetben is megjelent; ugyanazon évben jelent meg tőle: „A Széchenyi szobor és a szobrászat realiz­musa.“ 1864-ben „A herceg Eszterházi képtár tör­ténelmi leírása.“ 1867-ben „Urbinoi Santi Rafael“ cimü munkája 1861 -dik évben megyei főjegyző­nek választatván meg, ugyanazon évben még az összes tisztviselői karral együtt, ö is lemondott ál­lásáról. 1865-ben, mint megyebizottmányi tag, a középponti választmány elnökének lön megválaszt­va, 1866-ik évben pedig február hóban első alis­pánnak kineveztetett, majd az 1867-ik évi tisztuji- tás alkalmával 1-sö alispánnak egyhangúlag meg­választatott. Ormós kineveztetése Temesmegyében nagy megelégedést keltett s nekünk mondanunk sem kell, hogy ama cikkben, melyben a „Reform“ az uj főispánokat rosszul választottaknak mondta, Ormós ur a kevés kivétel közzé volt számítva. Az uj főispán ur közelébb érkezett Pestre s csak há­rom hét múlva tartja föispáni beiktatását, mely al­kalommal a temesváriak ünnepélyt rendeznek tisz­teletére. A megye e hó 24-én rendkívüli bizottmá- nyi ülést tart a beiktatási ünnepély mikénti rende­zése ügyében. Csávolszky Lajos az „Ellenőr“ főmunkatársa huzamosb idő óta Berlinben tartózkodván, igen ér­dekes tudósításokat közöl onnan nevezett lap ha­sábjain, — igy egy april 17-ki levelében a többi közt írja: Különös, hogy itt Moltke iránt arány­lag sokkal kevesebb figyelemmel és érdeklődés­sel viseltetik a nép, mint Bismark iránt. Ha szép idő van, mindketten gyalog mennek haza a parla­mentből, s inig a sovány, kiszáradt öreg Moltke mindig magánosán kullog hazafelé, Bismarck ki­váncsi nagy néptömegtől kisérve úgy tiinik fel, mint egy üstökös. Midőn Bismarck a parlamentbe lép, az elnök fölemelkedik helyéről és üdvözli, Moltket észre sem veszi senki. A parlamentben a királyi család -— egyik vagy másik tagja által — minden nap kép­viselve van — tudniillik a karzaton. A régi emlegetett győzelmi és bevonulási ünne­pély — bár az eddigi számításokat a legújabb pá­risi események kissé megzavarták — május végén vagy legfeljebb junius elején mégis megfog tartat­ni. A várostanács már is nagyszerű intézkedéseket tesz. A königgrätzi utón a brandenburgi kapunál és a hársfák alatt 20,000 ember számára tribünök emeltetnek. Tegnapelőtt a király és királyné az operai szín­házban egy hangverseny alkalmával nagy ovati- ókkal fogadtattak. A mint megláttam e két arcot, azt olvastam le róluk, hogy a királyné nagyon bus- kedélyü, mig a király tökéletesen megelégedett; arca majd kicsattan az örömtől. Itt beszélik, hogy a királyné kissé babonás, rósz sejtelmek gyötrik a nagy győzelmek óta. Háború előtt sokkal nyu- gottabbnak látszott, mint most. A Franciaországból hazatérő porosz katonák kü­lönös pénzdarabokat hoznak magukkal, melyek ott forgalomban vannak. A pénz egyik felén az ed­digi felírás helyett: empire francais — vámpír fran- cais áll; a sas helyét vámpír foglalja el a követ­kező dátummal: Dec. 2. 1850 — szept. 2. 1870. A pénz másik felén a császár feje van, nyaka kö­rül egy kötéllel; aláírva : Napoleon traitre. A Fertő vize folyton gyűl, úgy hogy már csak 4—5 láb hiányzik a régi viztiikörhöz, s most is­mét viz alatt vannak azok a poros földek, melyek miatt a kiszáradás után többféle igényt támasztot­tak. A Hansággal együtt már 200,000 hold lett használhatóvá, s a legpompásabb legelők, kaszálók és szántóföldek kerültek ki a Fértöböl s az ügy­védek, törvényszékek és Ítélőtáblák a partjog kér­déséből származott tömérdek érdekes pert kaptak kezükhöz. Kis városok mint Ruszt, a tó kiszáradá­sa folytán óriási terület-növekedést nyertek s a pesti földesurak : Eszterházy herceg, Albrecht fő­herceg, a Széchenyiek, Sopron városa mind neve­zetes területeket nyertek. A tó 1865. augustusiéi 1870-ig száraz volt, nyájak legeltek a legelőkön, gyümölcskertek már gyümölcsöket kezdtek terem­ni, telepitvények keletkeztek, s igy Albrecht fő­herceg birtokán Uj-Mexikó támadt. De végre el­jött az esödus 1870. év. Columbus arcképe. Egy közelebb Londonban tartott képárverezésnél Amerika fölfedezöjének olajfestemény arcképét adták el 50 guine-ért. A kép Margit, a németalföldi kormányzónö számára festetett s 1590-ben került Angolországba. Irving „Columbus élete“ cimü munkájában többször van róla említés téve. A Vezúv még egyre hallatja dörgő moraját, hanem tüzet most nem hány. Minden oldalról uta­sok érkeznek vidékére s ezek nap közben ellepik északi hátát, melyen a lávaömlés legbővebb volt és most tudományos expeditiók tárgyát képezik. Yanke végrendelet. Egy mássá chussetsi ka­lapos, Sol Sanborn de Medford végrendeletében testét Agassez orvostanárnak hagyományozza, hogy csontváza a leginüvésziebben összeállitassék s a harwadi egyetem bonctani múzeumába helyeztessék, bőréből pedig két dob készíttessék barátjának, War- ran nevű cohasseti dobosnak számára, ki e két do­bon minden év junius 17-én kora hajnalban a „Jan- kee Doodle“ nemzeti dalt verje a bunker’shilli em­lékoszlop előtt. Végül kivánja, hogy testének egyéb használhatatlan részei „termékenyítő anyagul al­kalmaztassanak egy amerikai tölgyfa számára, mely valamely országút mellé ültetve, a fáradt utasok­nak nyugvó, az ártatlan gyermekeknek pedig ját­szó helyet szolgáltasson ágainak hűvös árnya alatt.“ Gazdászat, ipar és kereskedelem. A békésmegyei gazd. egylet megyénk gaz­daközönségének figyelmét a következőkre hívja fel: 1. Temesvárott f. é. sept. 6, oct. 4-én erdő- és mezőgazdasági, müipar és ipar kiállítás fog tartat­ni, melyre a bejelentésnek f. évi aug. 6-áig kell megtörténni. A kiállítás közelebbi részleteit a Ren­dezőség hírlapok utján fogja közzétenni. — Két­ségtelen dolog lévén, hogy a kiállítások mindenne­mű ipar felvirágozásának erős tényező s hogy ha­zánkban ily hathatós tényezőkre kiváló szükség van : gazd. egyletünk megyénk gazdáit és iparo­sait a fenebbi kiállításban való tettleges élénk rész­vétre felhívja. 2. A földmivelési ministerium a múlt évben Pes­ten tartott orsz. sajt és túrókiállitás folytán a kö­vetkező buzditó felhívást intézte gazd. egyleteink­hez, melyet az utóbbi teljes hozzájárulással bo­csát megyénk gazdaközönségének megfigyelése alá: „A szarvasmarhatenyésztés felvirágzásának egyik fő akadályát képezi az országban azon körülmény, hogy a tej, mely a hús vonó erő mellett a szar­vasmarhatenyésztés fő productumát képezné, az or­szág legnagyobb részében csak igen nehezen ér­tékesíthető és ennek következtében a marhate­nyésztés egyik föjövedelmező ágát kénytelen nél­külözni.“ „Ezen hátrányos állapot orvoslása céljából ta­valy Pesten tartott orsz. sajt és túrókiállitás azon meggyőződést keltette, hogy ezen cikkeknek a ke­reskedelem körébe vonása volna azon utak egyi­ke, melyeken az ország tejtermelése jövedelmező­vé tétethetnék.“ „Más országokban célszerű intézményeknek bi­zonyultak a sajtkészitö társulatok. Ezeknek kétfé­le neme létezik. A tehéntulajdonosok szerződésileg megállapított bizonyos áron egy vállalkozónak a tejet szállítják, ki a sajtkészitést és eladást saját hasznára űzi, — vagy egy társulati szerződés alap­ján bizonyos számú tehén tulajdonosai társulattá alakulnak s á tehenek után naponként összekerü­lő tejet együttesen, a társulat közös költségén és közös nyereségre a társulat által alkalmazott egyé­nek által dolgoztatják fel sajttá.“ „Egy ily társulat legelső feladata egy ügyes sajtos félfogadása. Ilyent eleinte onnan keilend

Next

/
Thumbnails
Contents