Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-04-02 / 27. szám
27-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula április 2-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKÁT ES VEGYES TAK.TAT.Mn KÖZLÖNY. \ Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : lang Lipót nemzetközi hirdetési1 irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ‘ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél negyed „ Békésmegye bizottmányának maré. 20. és folytatva tartott közgyűléséből. (Vége.) Felhozatván, hogy Pál József szarvasi járási esküdt és tiszteletbeli szolgabiró már huzamosabb idő óta oly súlyos beteg, hogy közeli felgyógyulása alig remélhető s e miatt a járási tisztség teendőiben hátramaradás mutatkozik : e nehézségeknek a közszolgálat érdekében szükségeselháritása tekintetéből, nevezett esküdt és t. szolgabirónak egy rendszeres fizetéssel ellátandó egyén általi helyettesítése határoztatik, s ezen helyettes tiszti állomásra, főispán ur ajánlatára, Plavecz György ügyvéd megválasztatik. Gyula város tanácsa, a sertéshizlalásnak hatósága területén szabályozása tárgyában hozott képviseleti végzést, jóváhagyás végett bemutatja. — A megye közönsége a sertéshizlalásnak Gyula városában mikénti gyakorolhatását még 1869-ik évben keletkezett végzésével akként szabályozván, hogy a város belterületén a tömeges hizlalást beszüntette és a csupán házi szükségre való sertések számát 20 darabban állapította meg: minthogy azon tekintetek, melyek a kérdéses határozat hozatalát szükségessé tevék, most is fenállanak, a megye e határozatának megszüntetését vagy bármi részbeni módosítását indokoltnak nem látja, sőt azt teljes épségben ezután is fentartandónak találja, s a mennyiben az idézett határozatban előforduló „belterület“ kitétel értelmezése felett el*é| rések tapasztaltatnak, kijelentetik, hogy a megye „belterület“ alatt a városi beltelkek (intravillana) s ekként a városban levő házak és azokhoz tartozó ndvartelkek összeségét, a város utcáival együtt kivánja értetni. Olvastatott a Pól Dániel Szarvas városi főjegyző s Elénk József törvénybiró s több ottani lakosok között felmerült viszály megvizsgálásával megbízott küldöttség jelentése. — A megye közönsége az említett városi főjegyző ellen emelt vádakat alaptalanoknak nyilvánítja, s az ilyetén alaptalan s a köztisztviselők hitelét és jellemét gyanúsító vádaskodások felett komoly rosszalását fejezi ki, s bár helyén látná a vádaskodók ellen a tiszti kereset megindítását elrendelni, miután azonban a közgyűlésen jelen volt Pól Dániel főjegyző a rajta elkövetett méltatlankodás megtorlása helyett a kiengesztelés útját választja s elleneinek megbocsátani kész: a megye közönsége is a tiszti kereset megindítását ezúttal mellőzendőnek találja. A megyei számvevőszék tagjainak szaporítása szükségesnek mutatkozván: az eddigieken kivül számvevőszéki állandó tugokul még Keblovszky Lajos, Farkas Béla, Bodoky Lajos és Beliczey Rezső bizottmányi tagok kineveztetnek, egy úttal az is kimondatván, hogy a számvevőszék megyebizott mányi tagjai esetenkénti működésük ideje alatt egyenkint 4 frtnyi napidij élvezetében részcsittet- nek. Olvastatott Csongrád megye közönségének levele, melyben Sámson községnek az orosházi kir. járásbírósághoz célba vett csatolását ellenzi. — Miután a kir. járásbíróságok székhelye és illetőségi köre tekintetében e megye érdemleges javaslatát elkészítve az igazságügyi ministerhez már fel is terjesztette — a megkereső levél most már egyszerűen tudomásul vétetik. Gyula város képviselő testületé s több gyulai kereskedő, iparos és földész, Gyula városában egy második, és pedig keddi napon tartandó piac engedélyezése iránt folyamodik. — A folyamodvány ajánló felterjesztés mellett a közgazdászai ministerhez felküldetni rendeltetik. A csabai népbank elnöksége, a Csaba város területéről a megye alapítványi pénztáraiba befolyó pénzösszegeknek az említett népbankba elhelyezte- tését kéri megengedni. — A megye tulajdonát képező alapítványi tökepénzeknek a megye székhelyén kivül eső pénzintézeteknél elhelyezése, a hivatali kezelés tetemes hátránya nélkül eszközölhe- ő nem lévén — a kérelem figyelembe nem vétethetik ; azonban nem lehet észrevétel az ellen, hogy a csabai föszolgabiró, a hivataloskodás körében felmerülő birói letéteményi pénzeket a csabai népbankban helyezze el. A Kis Péter megye bizottsági tag elhalálozása folytán jövedelemadó felszóllamlási bizottsági tagul a megye részéről Felix Ákos bizottmányi tag megválasztatik. Orosháza és Tótkomlós községek 1871 évi közmunkaerejüknek saját községi céljaikra felhasználását engedélyezni kérik. — Az idei közmunkaerö T A B € A. Emlékjegyzeteiinböl. — Kurtics, öt perc! hangzott a mozdonyvezető szava s az Aradnak menő vonat megállóit. Magam is erre szándékozván, hely után néztem. Ezen foglalatosságomban ismeretes hang üti meg füleimet : — Kálmán, Kálmán! Oda nézek s megismerem D. Pista barátomat. Rögtön mellette voltam. Kölcsönös üdvözlés, hogy vagy, mint érzed magad-féle szokásos kérdések után elhelyeztem magamat. — Hová szándékozol Pista? kérdem tőle. — Magam sem tudom barátom. Megyek, mindaddig mig utói nem érem. Ez utóbbi szavakat feltűnő ingerültséggel mondotta. — Kiről beszélsz? — Hah, ha utólérem megölöm a gazembert.... — De hát én nem értelek; történt veled valami ? — Gyújts rá Kálmán, mondhatom pompás szivarok. Majd beszélek. Elfogadtam kínálását s aztán figyelmesen reá néztem, várván elbeszélését. — Nem szeretem a szóvirágot. Tudod, hogy egyáltalán ki nem állhatok semmiféle poéta-népségét. Bólintottam; azonban magamban ezt mondtam hazudik a fiú, — mikor még együtt faragtuk a padokat emlékszem, egypár csinos költeményt maga is irt, hanem akkor is megvolt benne a szerénység, hogy nem ostromolta a szerkesztőket minduntalan szivvérében összevegyült kebeldus honfi hangzat- káival. —• Folytasd kérlek, ennyit szólottám megjegyzésére. — Tehát mindenekelőtt egy felvilágosítással tartozol nekem: szoktál-e novellákat irni? Elképedve néztem barátomra. Ilyet még senki- sem kérdezett tőlem. — En novellákat irni! — szóllottam méltó felháborodásomban. Pista, ez még gyanúnak is nagyon alaptalan. — Jól van Kálmán, nyugodt vagyok. Csak azért kérdeztem ezt tőled, mert nem szeretném, ha a „Családi kör“ hasábjain pár nap múlva saját történetemet olvasnám. — Kezet nyújtottam neki. — Ezelőtt, mintegy félévvel — így kezdé Pista barátom elbeszélését, — apámtól levelet kaptam, körülbelöl következő tartalommal: „Édes fiam! Az idő kerekét megállítani nem lehet, azon veszem észre magamat, hogy kész öreg ember vagyok. Napjaimban már fiatalabb erőről gondoskodik az ember, kinek erőteljes vállai inkább képesek a gazdaság gondjait viselni. Tudom, hogy a pesti fiatal emberek, kik a város örömeit megszokták, nagyon rósz véleménnyel vannak a falusi élet iránt. Azonban ha apád egyik legforróbb óhaját teljesíteni akarod, úgy a következő hóban haza jösz. Eleget tanultál, korod is elég biztosítékot nyújt arra, hogy önálló ember lehess. Jer azért haza édes fiam, boldog emberré foglak tenni.“ stb. Midőn e levelet végig olvastam bizonyára eszméletlenül terülök el különben ruganyos diváno- mon, — ha épen kétségbeesésemnél dühöm nagyobb mérvben nem jelentkezik. Én 22 évvel, megváljak Pesttől; hazamenjek egy sáros faluba, a hol ha a szomszéd házig akarok menni, folytonosan egy mentő ladiknak kell nyomomban járni, hogy minduntalan eshető szerencsétlen körülmények között a pocsolyából kihorgászhassanak ! S aztán, még „boldog ember“-ré is akarnak tenni! Hah, ez utolsó mondat alatt, bizonyosan egy sötét cselszövény szállai Iappanganak! Ez alatt nyilván inegházasitásomat célozta az öreg. En és megházasodni! Dúltam, fúltam dühömben. Mit tegyek! Ki mentem az utcára, hogy égő fejem az esti hüs légben egy kissé csillapodjék. A Belez- naykert felé mentem. Zenehang jött füleimbe. Oda oda., szólék lázasan s gyorsítottam lépteimet. Pár perc múlva egy asztalnál foglaltam helyet. Mi történt azután velem nem tudom, - a „nagy busu- lás“ minden gondolatomnak megakasztotta rendszeres menetét. A másnapot az összetört lélek fájdalmával értem meg. El-el gyáva fájdalom szólék aztán magamban — s a boszura gondoltam. — Én rettenetesnek tartottam azt. Halld miben állott. Apám azt irta, hogy a jövő hóban menjek haza. Csak azért is — hazamegyek holnapután ! S azzal magam előtt egy sereg contót küldvén bandériumul, a mondott napon csakugyan hazaérkeztem egy csomó adóssággal. (Folytatása következik.)
