Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-05-22 / 21. szám

lános és élénk részvét folytán alkalmat veszek magam­nak, Gyula város nagyrabecsült közönsége iránt, az el­hunyt atyja és neje valamint magam részéröl is, mélyen érzett köszönetünknek kifejezést adni. Roseuberg Rezső, az e lhuny tníak fivére. Vegyes hírek. A „Magyar Polgári-bán olvassuk : F.-Szállás köz­ségben, nem messze Hátszegtől történt a napokban kö­vetkező eset: Nehány héttel ezelőtt kiütvén a környéken a marhavész, a parasztok elhitették egymással, hogy a temetőkből ered. Ennek következtében megegyeztek ab­ban, hogy valamennyi holt-testet kiássák, azoknak feje­it lemetszik s arccal a föld felé fordítva ismét beteme­tik. A határozat végre is hajtatott s midőn egy kör­nyékbeli tisztes család a temetőbe ment, hogy egyik, kevéssel előbb meghalt tagjának sírját virágokkal dí­szítse föl, a parasztok épen a megboldogult hullája meg­csonkításával foglalkoztak. Elképzelhetni, minő kínos érzelmeket ébreszthetett föl a szegény családtagokban e borzasztó látvány szemlélése! A hatósághoz tett je­lentés folytán kihaigattatván az illetők, bebizonvult hogy a borzasztó tett elkövetésében maga a falusi lelkész, sőt a nép ösztönzésére a biró is részt vett. — Egy úri ember, ki már több év óta él balke- zü házasságban egy növel, nem kis meglepetésben ré­szesült tegnap a „N...1“ \endéglöben. Este 10 órakor egyedül ment a nevezett vendéglőbe s meglepetve lát­ja, hogy neje a legbizalmasabb tété a téte-ten van egy férfival, kit. ö sohsem látott. Egy ideig messziről nézte a különös jelenetet, majd jobban és jobban közeledett az asztalhoz, végre lesújtó tekintettel áll meg a hűtlen nő előtt. De a hatás nem volt elérve, a nő a bizalmas csevegést tovább folytató. A quasi-férj az idegen férfit is végig nézi, de ez sem indul meg, hanem tovább foly­tatja a diskurzust. Végre fellázadva szólitja meg a not. „Asszonyom! ezt érdemiem kegyedtől?“ — „Ah! uram el is feledtem önnek bemutatni — férjemet!“ — A quasi-férj meglepetve nézett egy darabig s aztán szo­morúan távozott. — A Maros lecsapolása ügyében vélemény-adásra hivott vegyes bizottmány e hó 13-án tartotta ülését Sze­geden. A kormányt Herrich osztály-tanácsos képviselte, s az érdekelt tisza-szabályozási társulatok képviselőin kívül csakis Szeged városa küldöttei vettek részt az ér­tekezleten, a megyék részéről senki sem jelent meg. A hosszú és érdekes vitában a társulatok képviselői egy­hangúlag azon véleményt nyilvániták, hogy a Maros le­vezetésére külön meder lenne ásandó, vagyis a folyam mostani beömlésétöl elvezetendő, mig Szeged város kül­döttei, a közgyűlési utasítás értelmében a fölösleges vi­zeket levezető csatorna mellett küzdöttek, mely szerint ^ a Maros mostani beömlése a felső részben megmaradna. Egyik, fél sem tért el nézetétől s igy mind két vélemény fel fog terjesztetni a kormány elé.-— Nagy-Eesetiről (Szatmármegyéböl) értesítik a ,.Debr.“-t, hogy a nyíregyházai Major nevű épitész ál­tal épített uj nagytemplom összeomlott, és kilenc em­bert agyon nyomott. — Nyíregyházán a múlt hét elején egy boldog há­zaspár összeperelvén, a férfi e fölötti keserűségében fel­akasztotta magát. — H.-M.-V ásárlielyröl és Orosházáról — mint a „Hon“ írja — egy küldöttség tisztelgett f. hó 12-én a közlekedési minisztériumnál, arra kérvén öt, hogy az alföld-fiumei vasútvonalnak Orosháza és Vásárhely közt már teljesen elkészült részvonalát mielőbb megnyitni s a közforgalomnak átadni kegyeskedjék. A miniszter meg­ígérte, hogy e kérelmet az országgyűlésen támogatni fogja­— Egy vidéki lap, mint ritkaságot említi, hogy Pécsett egy bankett alkalmával „senki“ sem mondott toasztot. Apróságok. A nagy Napoleon jellemzéséhez. I. Napoleon — bár mennyire hajlandók volnánk az ellenkezőt hinni felette babonás volt. „Többször szemtanúja voltam" — beszélé róla egykor neje Josephine — hogy mód fe­lett haragra lobbant, ha valamelyik komornyikja olykor azt, minek jobboldalán kellett volna állami, balfelé tette, péld. borotva tokját. Egyptomban különös szokásokat vett fel, Gyakran valamelyik öltöny darabját, miután legombolta, balvállán dobta át s hozzá e szót mormogó: kastély. így tett tovább többi ruháival is miközben ilyen szavakkal: királyság, tartomány stb. kiséré a műtétet. Láttam öt szobája padlatán ülve, harisnyáit lehúzni s azokat ugyanazon módon vállain keresztül dobálni. Ha valamelyike komornáimnak még gyertyát égetett s ezt észre vévé, gyorsan felkelt ágyából, hogy eloltsa. Épen igy nem állhatta, hogy három gyertya egyszerre égjen. Udvari etilvette. III. Fülöp spanyol király, ki 1598- jé! 1621-ig uralkodott, röviddel halála előtt dolgozó szo­bájában ült s irt. Hüs idő lévén, egy nagy szónkemen- cét állitának a szobába, oly közel azonban, hogy a mindég fokozódó meleg terhére kezde lenni a királynak. 0 felsége izzadni s felette kényelmetlenül kezdé magát érezni, az udvari szokás azonban tiltá, a kemencét sa­ját ,.magas“ kezeivel eltávolítani, s igy tűrnie kellett a hőséget. Midőn Poba marquis, ki jelen volt észrevéve, hogy a kemence tüze terhére van a királynak, figyel- mezteté reá Álba herceget, ö felsége szoba apródját, s kérte vitetné el a kemencét; a herceg azonban azt vá­laszúié, hogy ez nem az ö tiszte, e végből Uzeda her­ceg, a király ruhatárnoka volna felszólítandó. De Uze­da herceg szerencsétlenségre nem volt itt és Poba Mar­quis erről értesitettvén, ez Álba herceget újból felkérte a kemence eltávolítására. Ez azonban kérlelhetlen ma­radt, s igy Uzeda herceg után küldtek, ki épen séta lo­vaglást tévén, mire innen vissza érkezett, a király már rosszul létről panaszkodott, a következő éjjelen heves láz állott be, mely mindinkább fokozódván, a király csakugyan bele is halt. Az órák történetéhez. Hogy a kerék gépezettel ellátott időmérőt kitalálta fel — nem határozható meg. A régiek csak fövény- és napórát ismertek. A 14-ik század elején egy Malingford nevű bencés készítette a legelső űtö-órát Angolországban. Dondis Jakab felülmúl­ta őt és 1344-ben az általa készített órát a páduai to­ronyba alkalmazták. Az első ütő óra 1370-ben tétetett fel Párisba a Palais tornyába ; Nik nevű német ember volt ezen órának készítője, s maga Nik is a toronyban kapott lakást s naponta 2 garas fizetést. Straszburgban (francia ország) 1352-ben tettek egy oly ütő órát az ot­tani főtemplom tornyába, mely fél és negyedórát is mu­tatott, egyúttal naptárt is képezett. A 15-ik században lettek közönségesebbek a toronyórák, s a zsebórát állí­tólag a nürnbergi Hele Péter találta fel 1500. körül. Inga-órát Hughens már 1658 előtt készített. Az ismétlő órát (regetur) Burlow 1658-ban, a chronometert Harison 1776-ban találta fel; ez utóbbi tengeri órát már 1736- ban készített. Gazdászat, ipar, kereskedelem. — Az első magyar-galliciai vasút építése vagy is inkább nem-építése e napokban szóba került s különféle lépések inditványoztattak az enged­ményesek ellen. A bécsi „Presse“ úgy akarja tudni, hogy az engedményesek s az építési vállalkozók nem hibásak, mert a szükséges kauciót letették, s kérték a vonal hivatalos bejárását, mi azonban, úgymond a „Pr.“ a magyar közlekedési ininisteriumban most uralkodó za­var miatt maradozik el. E versio aligha hiteles, miután épen a magyar kormány tett e pálya ügyében újabb időben erélyes lépéseket a vállalkozók ellen. — Az alföld-fiumei vasút folytatása illetőleg a slavoniai még vitás irány meghatározása érdekében a horvát-határőrvidéki consortium, a zágrábi és eszéki ke­reskedelmi kamrák küldöttei most Pesten tartózkodnak, s erélyesen műkődnek a száva-völgyi vonal mellett; Mi­szerint reményük is van, hogy ez fog a naricei hegyi­vonal helyett elfogadtatni. — Kőszéntelep felfedezése. Mint a gömöri lap Írja, nagy kőszéntelepek fedeztettek föl Gömörmegye alsó vidékén, s szakértők állítása szerint biztos kilátás van, hogy Rimaszombat határában is gazdagon jutalma­zó tárnák lesznek létesíthetők. Általában a Sajó és Ri­ma mellett elnyúló hegyek bővelkednek kőszénnel, s a kallói, kurittyáni, kazinci, bánfalvi és kazai határokban már is bányák nyittattak. Ha a miskolo-bánrévi és a gömöri vaspályák kiépülnek, a kőszén termelés e vi­dékeken óriási arányokat öltend, s a nevezett pályák melyek e dús telepeket csaknem közvetlenül érintik, a forgalom élénkségére nézve kétségkívül a legelsők kö­zé fognak tartozni az országban. — Dohánytermelésünkhöz. A pesti köztelki do- hánykiállitás alkalmából a „P. L1.“ gazdasági mellék­lapja konstatálja azon sajnos tényt, hogy a kiállítás a legvilágosabban bizonyítja, mennyire elhibázott eljárást követnék dohánytermelőink minden tekintetben, oly any- nyira, hogy dohányunk a többi dohánytermelő orszá­gokéhoz még csak nem is hasonlítható, versenyzésről pedig már éppen szó sem lehet Föhibák: a vetőmag hibás megválasztása; a levelek válogatás nélküli, egy­idejű leszedése; a primitív, szélellenes szárítási és cso- mózási él j árás; fökép pedig a füllesztés hibás eszköz­lése. Az említett közlemény ajánlja, hogy a MandisJ. pénzügyi tanácsos által kitűnő szakértelemmel kidolgo­zott dohánymivelési kézikönyv mentül inkább terjesz­tessék, kivált pedig, hogy kévéssel a dohánytördelés előtt szakértők járják be a termelő vidéket, s gyakor­lati útmutatást adjanak a termelőknek. Kívánatos továb­bá, hogy a dohány elemezése végett felállítani szándé­kolt vegyészi laboratórium mielőbb létrejöjjön. Hetivásár! tudósítás. Gyula május 20. Ily népes és ólénk piac, mint a mai, múlt évi sept. óta egy sem volt. Gondos, részletes összeszámításom nyomán határozottan Írhatom: hogy a szekérforgalom meghaladta a 800-at. Csupán gabonafélét 450—460 szekeren hoztak. Feltű­nően sok volt a kukurica, mennyi ez évben egy piacon soha nem vala, — búzából aránylag kevesebb volt, de más hetipiacokhoz mérve elég jó behozatal volt. Árpa csupán egy pár szekeren, köles alig valami, zab egyá- talában hiányzott, lucerna, inorica igen kevés pár itce számra, amaz 32 kron, ez 7 kron kelvén itcénkint. A búza árának 90—80 krnyi csökkenése volt egyes eseteknél, átalában legkevesebb 50 kr. — A kukurica is erős csökkenést szenvedett, 5.40—60 krről leszállván 5—5.10 krra s csak kivételkép lévén 5.20 kron eladás. Aradinegyéböl, Békésről, Dobozról, Kétegyházáról és Csa­báról volt behozva jobbára a kukurica. Az árpa igen kevés lévén, alig 10—20 krnyit csökkent. 11 órára minden, de minden gabonaféle elkelt, mit reggel alig lehetett volna hinni. Ä búzát olcsósága mi­att a fogyasztókon és piaera sütögető asszonyokon kívül * egy-két kereskedő is vette; a kukuricát hizlalók és az országos vásárra speculálók vették a rég várt leszállóit áron igen szivesen és mohón. Nád 85—90 szekeren volt, eleintén 9—10 frton, ké- % söbb 8 frton kelt kis kévéjének száza. A mész is alább szállott egy kissé, mert 4.40—4.80 kron lehetett most venni köblét. Bárányt 55—58 szekéren hoztak leginkább Aradme- gyéböl, jobbára magyar bárányt, birkát jóval keveseb­bet. Láhán is jött egy nagyobb csapat magyar bárány Erdély széléről. Az árak 1.20—4 frtig voltak dbonkint a minőséghez s vételi szerencséhez képest. Az idén aránylag ma kelt el legmérsékeltebb áron legtöbb bárány, de sok maradt eladatlanul is. A fanemüekből középszerűen volt, mindenből volt vá­rni. Volt 3 szekeren donga, 4 szekéren asztalosoknak va­ló fűrészek, tölgy és körtefa, palló, volt kerékgyártók­nak való talp, lőcs 3 szekéreni, tűzifa vagy 50 szeke­ren, ez utóbbi egy kissé olcsóbban, de gyorsan mind el­kelt, 2.40—5 frtig kis szekere. Tímároknak való cser is érkezett jobbára a vadászi erdőről 30 szekeren 10 — 2ü frtig kelt szekérterhe a minőség és mennyiséghez ké­pest. 1Ö szekéren gömbölyű szarufa és léc is volt, az el­sőnek párja 80—85 kron, az utóbbinak 55—60 kron kelvén leginkább. Tekert korcvesszö száza 40 kr, egy pár oldalkas 1 * frt, egy feneketlen jó fonásu szekérkas 2.60 kr. Szén is sok volt és 8—15 frtig kelt szekér számra, kis zsákja 40—45 kron, nagy zsákja 55—60 kron. Zöldség 4—5 szekérrel, hal Szentesről a Tiszáról egy szekeren, a tárcsái Körösről 2 szekeren érkezett, az igen apró keszeg 20 kron, a középszerű potyka 30 kron, a a nagy felvágott harcsa 40 kron kelvén leginkább fon- tonkint, és sok házhoz jutván a szentesi 120 fontos har­csából. Sz. L. Színkör. Pollinus János színtársulata e hó 14-én kezdte meg működését a „Korona“ vendéglő udvarán épített szín­körben. A közönség nagy érdekeltséggel tekintert az előadások sora elé, részint mert jó időn keresztül nélkü­löző a szinházi műéi veket; részint mert a társulatot meg­előzött kedvező birek, élvezetes estékre nyújtottak kilátást És valljuk meg őszintén, hogy az eddigi előadások — bár ezek száma eddigelé nem volt nagy, s maga a já­tékrend, két darabot leszámítva,, a várakozásnak nem felelt meg igazolni látszanak a kedvező elővéleményt. A társulat, különösen a mai időkben annyira felkapott ope­rettekre, szép erőkkel rendelkezik, ugyanezt mondhatjuk egyébiránt a vígjátékokra nézve is, melyekben közön­ségünk, méltán nem kevesebb gyönyört talál, mint az ope­rettekben. Ez utóbbiak sikerét egyébiránt a társulat magá­val hozott zenekara nem kis mértékben mozdítja elő, s már magában véve az, hogy a könnyed dalművek egy routinirt zenekar kíséretében kerülnek előadásra, nagy mértékben biztosítják azok sikerültét. Sajnáljuk, hogy az eddig látott előadások kevés szá­ma nem engedi meg az egyes erők feletti véleményün­ket részletesebben elmondani; fentartjuk azonban ma­gunknak legközelebb ezt tehetni. Most egyelőre D é k á n y Terézröt kell megemlékeznünk, ki erőteljes szép csen­gő hangjával az eddig szinrekerült operettekben hatáso­san ismerteié meg magát a közönséggel, mely a művész­nőt — ha jól tudjuk — eddig csak kedvező híréből is­merte — Ä férfiak közül mindenekelőtt M a r c e 111 kell kiemelnünk, ki eddigi szereplésével a gyulai közönség rokonszenvét már is — és pedig méltán — megnyerte. Zajongi mindenekelőtt kellemes színpadi alak, szép de kissé gyenge hangja azonban sokszor elhal a zene­kar zajosabb fordulatai között. A vígjátéki erők egyik kiválóbb személyesitöje két­ségkívül Lukácsyné, ki tehetséges színésznő s Gyu­lán már többször szerepelt. K ö r ö s y n é routinirt színész­nő; a „Nőm szolgája“ cimü francia vígjátékban Libay- - né szerepét nagy otthonossággal s igen élénken szemé­lyesítő. Kőrösmezei megnyerő alak, szavalata jó, moz­dulatai kifogástalanok. K ö r ö s i t ügyességén kívül alak­ja is alkalmassá teszi a komikumra. Az eddig előadott darabok következők voltak: máj. 14. „Gerolsteini nagyhercegnö“, 15-én „Ubryk Borbála“, 16- és 17-én Follinus igazgató nejének közbejött halála miatt szünet, 18-án „A zsidó apáca“, 19-én „Nőm szol­gája“ és „Matrózok a fedélzeten“, 20-án szünet, 21-én a Budavár ostrománál elvérzett honvédek sírjára eme lendő emlékszobor-alap javára bérletszünetben „A zsidó honvéd.“ Ma a „Szép Helena“ kerül színre. —y. V >

Next

/
Thumbnails
Contents