Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-10 / 15. szám
lehetetlennek azt is, hogy egy szerintünk csekély fontosságú ügyet komolyan szeressünk. így gondolkodva igen természetesnek találom, hogy a t. egylet óhajtsa ismerni munkálkodása horderejére vonatkozó véleményemet. Én azt gondolom, hogy ezen egylet, ha ezt élőfának tekintjük, két irányban fog ágat hajtani: az egyik ágon ismeret, a másikon testvériség terem. Legyünk annyira önismerök, uraim, hogy e két dolog közül egyiket se tartsuk már teljesen elért, többé nem gyarapítható birtokunknak. Már egyszer megpendítettem, de szükséges ismét visz- szatérnem reá, hogy a népiskolák számára törvényileg megszabott tantárgyak erőnknek nagyobbára fölötte állanak. Különösen igaz ez a nyelvre, a mennyiségtanra és a természetiekre nézve. A törvény követelménye és a mi erőnk közötti különbséget csak mint tényt, nem pedig mint vádat említem; mert hisz nem mi maradtunk tanítói értékünkkel mögötte azon követelésnek, melylyel irányunkban a 68 előtti évek voltak, hanem 68 ugrott követelésében igen nagyot, ugrott akkorát, hogy nekünk öt a kellő ismeretekben tüstént utólérnünk lehetetlen. Ezen körülmény mentségünk a jelenre, de egyúttal élet sarkantyúnk a jövőre, ha csak azt nem akarjuk, hogy a törvény által célzott általános szellemi haladásnak inkább különcei, semmint emelői legyünk. Erezzük-e a sarkantyút, törekszünk-e ismeretek után, akarunk-e a haladás emeltyűi lenni? ezekre tettel feleltünk, megalakítván egyletünket, melynek egyik célja hiányos ismereteink bővítése. Az ismeretek két forrásból merithetök: magunkból és másokból, Magunkból egyedül gondolkodás, kitalálás utján; másokból leginkább olvasás által. Ámde az önmagunkból való merítés nagyon lassú, nagyon nehéz ut; mert ennek tehetség, meglehetős alaki képzettség s nem mindennapi szellemi tevékenység a feltétele; tehát oly tulajdonok, melyek együtt, egy embernél, főleg fiatal embernél nem igen szoktak előfordulni 1 — de ha 15—20 ember együtt, egy célra működik, egy tárgy felett gondolkodik, gondolkodása eredményét mindegyik közvizsgálat alá bocsátja: már igy könnyen megjegecedik valamely hasznos eszme, mely ha nem is egy ember vívmánya, azért mégis minden egyesnek jogosult tulajdona. Pedig egy világos eszme megbecsülh ülen kincs, nemcsak azért, mert világításánál azon tetteinket, melyek ezen eszme körébe vágnak, biztosabban intézhetjük; de azért is, mert a megalakult eszme társat keresvén, késztet bennünket a tovább gondolkodásra, újabb eszmék alakítására. E szerint egyletünk egyik üdvös hatását abban látnám, hogy önmagunk által, eszmecsere utján okulnánk benne. Erre azonban megjegyezhetnék az illető tag urak, hogy hisz nekik eddig is volt, ha nem is egyletük, legalább úgynevezett, az egylettel rokonértelmü, tanitói értekezletük, de biz ők a nyereménnyel nem igen tudnának beszámolni; következőleg ezen egylettől sem várhatják az eszmecserének általam remélt eredményét. — Ezen feltett ellenvetésre megjegyzem, hogy a szellemi munkásság irtózván minden nyomástól, feltétlen szabadságot követel, már pedig az értekezlet hivatalos s mint hivatalos, nem szabad; — továbbá, hogy az értekezlet felekezeti lévén, benne kevesebb is, egyformább is az ember; következőleg kisebb is, egyszerűbb is a szellemi töke, mint az egyletben ; már pedig épen a látpontok különfélesége az, mi az eszmecserét lehetővé, eredményessé teszi. —• De aztán elengedhetetlen is ám, hogy a mennyire különbözik az értekezlet az egylettől, annyira különböző lélekkel is menjünk az egyletbe, mint az értekezletbe; mert azt, a ki netán az egyletben is csak holmi jelentés-félére szorítkoznék, a ki csupán szenvedöleges, befogadó szeretet vinne, előre is biztosíthatom, hogy neki az egylet szellemileg épen semmit, ö az egyletnek igen keveset fogna köszönni. A másoktól való tanulásnak helyzetünkben leginkább az olvasás az útja, azért, mert az emberi szellem eddigi összes kutatásának az eredménye könyvekben, folyóiratokban van letéve. Hanem az olvasásnak feltételei vannak : pénz és idő. Már pedig nekünk pénzünk igen kevés, időnk meg nem sok van. Egyesülésünk e két baj mindegyikén segít : a pénzhiányon az erők összetevése, az időhiányon a munka megosztása által. Egyesleg ugyanis nem szakithatunk el magunktól annyi pénzt, mennyi a nekünk szükséges szakmunkák beszerzésére megkiván- tatnék; de egyletünk összes évi bevétele könnyen képezhet akkora összeget, melyen a nevelésre vonatkozó eddig megjelent értékesebb müveket egy pár év alatt beszerezhetjük; azután pedig az irodalom bennünket közelebb érdeklő termelésével a beszerzésben lépést tarthatunk. Ennyire jutnunk nagyon kivánatos, mert csak ekkor lesz kezünkben az iskolai téren való önmivelés- nek minden eszköze; de nagyon szükséges is, mert más utón, például casino vagy egyesek segélyével, épen a ne- velészeti szakmunkákhoz nem juthatni hozzájuk. — De használat nélkül a legválogatottabb könyvtár is haszontalan, holt töke. Hol veszünk már mi egyesleg időt, sőt tekintettel a német nélkülözhetlen müvekre, hol talán még kellő nyelvbeli jártasságot is a beszerzettek hasznosítására? Egyletünk ezen tekintetben is kisegít bennünket. Minél részletesebb megismertetés és a megismertetett gondolatoknak mérlegelése végett felosztjuk a müveket egymás közt, adván kinek-kinek képességéhez illőt. így ha nem is olvassuk el önmagunk mindegyiket, velejével, még pedig már mérlegelt velejével mindegyiknek mindnyájan megismerkedünk. Ily módon mintegy sarkaltatván a kitünöbb müvek közvetlen megismerésérói határozat elleni felfolyamodását, felülvizsgálat végett beterjeszti. Miután a regale jog még ez ideig el nem töröltetett, s most is teljes épségében fenáll, e szerint pedig egyedül ezen jognak tulajdonosai birnak italmérési jogosítvánnyal felfolyamodó kérelme tekintetbe nem vétetett s a neheztelt szolgabirói határozat helybenha- gyatott. Kertész György orosházi lakos és társainak, a községi képviselet s elöljárók ellen a belügyminisztériumhoz benyújtott és némely a községi ügyeket illető intézkedéseket panaszló folyamodványa tárgyában a belügymi- nisterium felkéretni határoztatott, hogy folyamodókat — miután a felhozott panaszok alaptalanoknak s hitelt érdemlőknek nem találtattak oda utasitani méltóztassék, hogy ilynemű kérvényeikkel a közhatóságokat kíméljék meg. Ugyancsak Kertész György és társainak egy Orosházán alakítandó „olvasó népkör“ iránt benyújtott s a bel- ügyministerium által véleményezés végett leküldött folyamodványa az alapszabályai tervvel együtt az orosházi főszolgabíró meghallgatása után azzal küldetik fel az említett ministeriumhoz, hogy tekintve az alakítandó körnek az alapszabályokban foglalt célját annak felállítása ellen a megyének észrevétele ugyan nem lehet s nincsen is, a mennyiben azonban a kört alapitók mint közrendháboritók ismeretesek, e körülményt el nem hallgathatja. Orosháza községének az ugar földek szabad adás-vételének megengedése iránti folyamodványa vétetvén fel: a mennyiben a kérelem az e tárgyban még mindig fen- álló törvényekbe ütközik azt a megye ez okból nem tel- jesitheti; de más részről a mennyiben azon törvények (183% IV. és V-ik t. c.) a mezei gazdaság célszerű vezetésének útjában állanak nemcsak, hanem a birtokoknak mint e megye több helyein történt a vasutak által létesített átvágásai folytán tovább fenn sem tarthatók : az igazságügyi minister ur felkóretni határoztalak, hogy e tárgyban a képviselőház elé mielébb egy az idézett törvényeket hatályon kívül helyező s a mezei gazdaságra célirányos javaslatot terjeszteni méltóztassék. A gyulai torna- és tűzoltó egyletnek kérvénye melyben az egylet részére erkölcsi és anyagi támogatást kér: Véleményes jelentéstétel végett a számvevőségnek kiadatott. Végül nehány kevésbbé közérdekű igazgatási ügy s magánkérvény intéztetvón még el a közgyűlés délutáni 1 yt órakor végett ért. A b.-csabai felekezet nélküli tanító-egyletet megnyitó elnöki beszéd. Hogy valamely ügyet ennek komoly szeretete nélkül huzamost elömozditsun k, azt én lehetetlennek tartom, de TÁRCA. A márciusi napok. (Folytatás.) Kevesen voltunk a hajón, de ,mind hősök, mind férfiak' A mint Dévénynél voltunk, a magyar határ végpontján — ,fel azt a magyar lobogót' kiáltotta valaki, „fel vele" viszhangozta az utasok mindannyia. S vesd- el magad egy matróz suhanc, mint a macska kúszik az árbocon fel-fel a Ieghegyéig, ott kibontja a magyar lobogót s elkiáltja magát: ,éljen a magyar !' ,éljen' hangzott alulról s a mint a fiú nyilsebesen leereszkedett s a fedezeten talpra állott, pénzzel kalapját tele hánytuk-vol- na, ha sok lett volna, de igy, csak az alja teltmeg vele. Ha lehet ,még vigabban mentünk aztán' a mint fölöttünk a magyar lobogó méltőságos hullámzását láttuk. Közeledtünk Bécshez; feszült kíváncsisággal néztünk eléje ; egyszerre a mint a kikötőhöz közeledünk isszo- nyu ágyudörgés tör elénk ,mi ez' sülyesztenek ? a hajón is elsütnek egy kis madárijesztöt; hát ,dehogy sülyesztenek' a magyarlobogót üdvözlők, mig minket; tömérdek nép a parton roppant hoch — ell en-nel fogad mit mi telhetöleg viszonozunk. Alig kötöttünk-ki, hát a nép fel a hajóra, minket körülvesz, ölel, emel, visz . .. kint a nemzetőrök : G’viir aus! praesentirt! csapkodják a banganétát ,de nem állják a richteuchot' hanem lökik el a fegyvert, ostromolják ostromlóinkat hozzánltig törnek, ölelnek, csókolnak, kacagnak, sirnak ... En istenem, ébren vagyok, vagy álmodom, őrültség ez, vagy a boldogság extasisa! igen-igen, ezek boldogok, mert szabadok ... hát mi, hát mi. . ! ? a kéj cs fájdalomnak soha nem érzett, nein-is sejtett vegyülete cikázott keblemben, sírtam, nevettem ölelkeztem cn-is érzelem ittasan . .. ,Fiakker, fiákkor, omnibus' hangzott az exaltalt tömegből, kocsik tolakodtak elé, minket felhánynak, ló, bak, kocsitető megtelik hochozó, örjöngö néppel s megindult egy menet milyent csak a Dumas ,hadzsisz'-ától ittas fantasztikus álma mutathat fel.. . a Práter, Jiigerzcil tele boldog tömeggel mely nyomról nyomra hoch, hurikkal fogad, kalapokat, kendőket emelget, lobogtat ezrével... Egyszer csak megállunk, nem lehet tovább menni a néptorlódástól, zene üti meg zugó fülemet,magyar zene' csárdás — ki a kocsiból ,ki az mi az' hát 20-30 felpántlikázott, felbokretázott, kardos jurátus ott forgatja a német lányokat, menyecskéket a flaszteren, a czi- gány meg huzza, majd megszakad... Kacagok, nevetek, táncolok, tudom is én mit csinálok.. Egyszer csak emelik Ecsedit ,az öreg-jurátust' élezés, betyáros, zömök, nagy fejű, komikus fiú volt, felezifrázva akár egy hívogató' — leemeli pántlikás kokárdás, bokrétás, kakastollas kalapját s : ,Esz lebe dasz Frajhájt' kiáltja, s hoch, hurrát, éljen, nevetés, kacagás, ölelkezés, tus leirhatlan vegyülete fogadja ... így ment ez r. 10 órától 1-ig mire a belvárosba érkeztem, mindenütt tenger nép között — épen akkor jött az országos küldöttség a Burgból előzve, kisérve, követve hullámzó, lelkesült, rajongó néptől... A küldöttség a föhg Károlynál, meg a hótel Muntschban volt szálva; most mindnyájan a főhercegbe mentek, a kik fértek, ki jöttek az erkélyre, honnan Kossuth német nyelven egy lelkes beszédet mondott Becs polgáraihoz, őket mérsékletre, kitartásra intvén. Ebéd alatt oda sompolyogtam Batthyányihoz, elmondtam követségem tárgyát, melyet ime az események már felkaroltak. Mire ő komolyan mint szokta, csak annyit mondott, hogy ,a kocka elvan vetve' meglátjuk mire mehetünk“ — elmondtam a pesti mozgalmakat, ő semmit se szólott rá, igen komoly volt. Ebéd után Olgyay Titussal, pozsonymegyei követtel sétálni mentünk, az az, hogy tolakodni; egy kirakatban látunk egy táblabiró-féle, diszruhás képet, al áirva Kossuth Lajos, kacagva bekiáltunk, hisz ez nem Kossuth! aj ja! válaszolt a kalmár approhendálva; a kópé 2 ttjával árult valami ócskaságot; ez ki nem jött a sodrából a szabadságtól, mondánk s tovább mentünk. Megint arra fordultunk, hát az arckép nem volt ott, elpudeálta magát, vág}' elfogyott a lichva . . . A glacis-n sok katona volt, közte sok magyar, mindnyája schlágfertig, az ágyuk sorban, befogva, a tüzérek füstölgő kanócokkal — ujongó nép, füstölgő kanóc mily ellentét. .. Ekkor már a Bürger-Waffenhaus szét volt szedve; ga- minok csoportjait volt láthatni ókori sisakkal, páncélokkal, halabárdokkal rikácsolva, ujjongva.. le sublime touche au ridicule ... Este mind ott voltunk a Muntschban; azt mondták a Burgban nem engednek ; jöttek az aulisták kérdezni megvagyunk-e már, ha nem, szóljunk wir machen wieder Revolution.. A fiuk a flaszteren kardot köszörültek, válságosán állt a dolog, mignem éjféltájban sietve jött b. Wencheim Béla az örömhírrel, hogy minden rendben van, holnap, 17-én 10 órakor lesz az aláírás fél egykor légyott a kikötőben, 1-kor indulás haza. Eljennel fogadtuk s megnyugodva oszoltunk aludni. Más nap úgyis lett; a független felelős magyar mi- nisterium a király által meg adatott, Batthyányi Lajos mint elnök bízatott meg a ministerium alakításával. Elfelejtettem a roppant fáklyás menetet megemlíteni, mely Bécsben 16-án tartatott. Beláthatlan sora volt az minden bécsi corporációnak, egyletnek, nemzetiségnek intézetnek, mindegyik a maga jelvényével, nemzeti him- nusával. 1 órakor roppant népség jelenlétében, hurrái és ágyu- dörgések közt két hajóra szálva indult az uj argonauták serege haza felé, diadallal vivén a meghódított arany- gyapjat... Az egyik hajó a kiildötséget vitte; az komoly volt, mint terhe; a másik a fiatalságot vitte, no az is terhé- hez hasonlitott, egy mozgó rózsaszigetnek vélted volna, melyre mint árvízkor a nyulak, most a jókedv, zene, táncz, költészet stb. menekültek. Banda volt rajta kettő, a fiuk mind felbokrétázva, szalagozva a fedélzeten, a kerékboritékokon, az árbocon, meg a hol emeltebb hely volt, éljenezve, kalapokat kendőket lobogtatva, öröm-uj- jongva— a parton a tengernép az öröm, a boldogság, hasonló kitörésével, hymmus, Rákóey, ágyudörgés ismét oly jelenet volt, melyet egyszer lehet átérezni is, leirni soha . ., Mentünk ; a parton Pozsonyig számtalan ponton cső
