Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-27 / 13. szám
közvetve a megye által rendelkezzék; — s ezt a ministerek igy is teszik s tették mindig; — a 3-ik pont, mely az ellentállást tartja fenn szerintem nem helyes, de mivel még törvény által e százados gyakorlaton nyugvó usus eltörölve nincs, törvénytelennek nem mondhatom, s hiszem oka a volt e 3-ik pontnak, hogy megoldva még nincs a törvényhatóságok rendezése, kellő törvény által s ez a fenforgó vita sarka, a bihari petitionak indoka, s erről a jövő számban. A. „Reform“ írja : A Deák párt 24-én este Qí/2 órakor tartott értekezletén, melyen Eötvös József 1). és Lónyay Menyhért miniszterek is jelen voltak, mindenekelőtt a zárszámadások tárgyában kiküldött bizottságnak jelentése került szóba. E jelentés tüzetesen csak a párt pénteki konferencziájában fog vitatás alá kerülni, az értekezlet azonban előlegesen is azon megállapodásra jutott, bogy a zárszámadásokra nézve a fölmentés a kormánynak határozati javaslat alakjában megadassák. Az értekezlet egyúttal azou óhaját fejezte ki, bogy a kormány mindazon tárgyakat és javaslatokat, melyek pénzügyi kérdéssel vannak kapcsolatban, még az ünnepek előtt befejezze. Ezután Eötvös József b. tudatta a párt tag jaival, hogy a vallás szabad gyakorlatára, az egyetemek tijjászé evezésére s a középtanodákra vonatkozó három törvényjavaslatát, a melyeket már korábban úgy az értekezlettel, mint a lapok utján a nagyobb közönséggel is közölt, legközelebb, talán a holnapi ülésben leteszi a ház asztalára. Végül a Holláü-Ügy került szőnyegre, a menynyiben a párt egy tagja azon kérdést intézte a kormányhoz, vájjon a közvélemény megnyugtatása végett, nem volna-e hajlandó, mind ezt a magán társulatok teszik, az államvasutak jövedelmeiről és kiadásairól szólló részletes kimutatásokat a lapok utján közzétenni? — A közlekedési minisztérium jelenlevő államtitkára, Hol- láu Ernő ez iránt teljes készségét nyilvánította s kijelenté, hogy a részletes kimutatásokat mi- nélelőbb nyilvánosságra fogja hozni. Torna és tűzoltó ügy. A helybeli torna- és tűzoltó-egylet igazgató választmánya 17-én tartá meg első ülését. A választmányi tagok szép számmal jelentek meg azon, — kiket az igazgatóelnök szívélyesen üdvözölvén, ugyancsak az igazgató elsőbben is az egylet anyagi állását terjeszté elő. Ez előterjesztésből, úgy a titkárnak az egylet által a farsang derekán rendezett bál jövedelmére vonatkozó kimutatásaiból örvendetes körülmény gyanánt tűnt ki, miként a rendes kiadások fedezve vannak és miként az egylet ed- digelé 945 frt tökével rendelkezik. E helyütt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miután az egylet részére fenmaradt nyeremény tárgyak még el nem árusitvák, — a bál jövedelme egész mérvében még nem tudható. Ez előterjesztésekkel kapcsolatosan az egylet elnöke gr. Almássy Kálmán urnák az egylet gyarapítására tett 50 frtnyi ajándéka jelentetvén be, —• ez köszönettel fogadtatott. Ezután több indítvány került szőnyegre, jelesen : hogy az egylet az országban létező hasonegyletekkel magát szellemi összeköttetésbe tegye : — elfogadtatott. Hogy az egylet a vármegye bizottmányának erkölcsi támogatását kérje ki: — hasonlólag elfogadtatott. Hogy az egylet számára egy torna és tűzoltó telep és pedig törlesztésre felveendő kölcsön utján építtessék: — ez indítvány szintén elfogadtatván, e tekintetben egy tervezet kidolgozására küldöttség rendeltetett ki. Hogy a magán tanoncok dija megállapitlassék s az egylet az egyházakkal, az ezek által a tornászaiban gya- koroltatandó tanulókra nézve szerződési viszonyba lépjen : — elfogadtatott s evvel egy küldöttség bízatott meg. Es hogy miután ott, hol honvéd zászlóalj-parancsnokság létezik, lövölde emelendő s ennek igénybe vételére ministeri rendelet alapján a polgárok feljogositvák s miután az e célra a város által kijelölt hely nem célszerű; az uradalom kéressék meg egy a célnak megfelelőbb hely átengedésére : — elfogadtatott s az e tekintetben kirendelt küldöttség odautasittatott, hogy a helybeli honvéd zászlóaljparancsnokkal magát érintkezésbe tévén, a kérdéses helyet közösen kieszközleni igyekezzenek. Majd főispán úr ö mltsgának levele olvastatott fel, melyben a vármegye kertjét az egyletnek nyári helyiségül átengedi. Mely tárgyban a szükséges teendők teljesítésével az igazgató megbizatván, — a tagsági dijak beszedése rendeltetett el s evvel a pénztárnok bízatott meg. Végre tornatanárnak a jelenleg Pesten lakó tornász Oherolli János évi 800 frtnyi fizetéssel választatott meg. Ezek valának a tárgyak, melyek az egylet igazgató választmányának első ülésében előfordultak s melyeket — habár vázlatban — nyilvánosságra juttatni célszerűnek tartottam. Egy tornász. Törvényszéki csarnok. Múlt év oct. 28-án Petneházy András Nagy Imre k.- tarcsai tanyájára ment, bőgj' ott béresként szolgáló öcs- csét magához disznótorra hívja. Beszélgetés közben fe- leselósre került a dolog, mely csakhamar tettlegességre fajulván, Nagy Imre Petneházyt arcul ütötte, ez meg viszont egy vashorog nyéllel oldalba lökte s földhöz vágta, ennek végeztével pedig eltávozott. A mint a tanyától 60 lépésnyire érhetett, Nagy Imre puskáját előkapván, a távozóra — a nélkül, hogy az csak sejdi tette is volna — hátulról rálött, és hátán, valamint jobb karján súlyosan meg is sebesifette. A megyei törvényszék f. hó 7-én tartott ülésén Nagy Imrét a súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek találván, 4 hónapi börtönre Ítélte. Gályik Szász Mihály szabadságos katona múlt évi mart. 6-án esteli 8—9 óra közt a csabai vendéglő kávéháza előtt Giesmann Rudolf erdélyi szászvárosi lakos által az iudóházhoz való kikisérésre felszólittatva, öt az útközben levő „Kakas“ majd a Vietorisz-féle korcsmába, onnan pedig a már ittas idegent a városon kivüli alsó szénáskertbe vezetvén, bottal leütötte és 60 frtot tartalmazó tárcáját s ogy zsebében levő kétcsövű pisztolyát elrabolta. — A rablás elkövetése után kevés idő múlva elfogatván, rögtönbiróság elé állíttatott, ez azonban az esetet a rendes bírósághoz utasitandónak találta; mihez képest a megyei fenyitő törvényszék G. Szász Mihályt f. hó 9-én rablás miatt 6 évi börtönre ítélte. TÁRCA. A márciusi napok. I. Az előző évek. (Folytatás.) Az ember mikor öregszik, nem előre, hanem hátra szeret tekintgetni. Meg Vcan ennek a maga jó oka. „Hej! mikor én fiatal voltam, az én Időmben haj, haj ! de most“ stb. Ilyenfélékkel szokta magát a szegény aggkor vigasztalni, hogy — az ö ideje eljárt, és a jelenen — mely nem az övé, megboszulni. A tehetlenség szava ez; hagyjuk neki e szegényes kedvtelést. Óvakodom e szótól, bár napjainkban már nem egyszer hangzott, s nem is aggok ajakéról, hanem ifjú sajtónk hasábjairól, hogy — nincs fiatalságunk! Én ezt nem mondom, már csak azért sem, nehogy tetterőm gyanúba essék, aztán 48. táján voltam fiatal én is, azt mondanák: bennem is a múlt rivalisál a jelennel. Tehát nem volna fiatalságunk, mely nemes példákon lievülne, melyet a nemes példa tettre ösztönözne s nem volna nemzedék mely a nemzet fogyó napszámosait méltóan pótolni képes volna ....... Én ezt a nagy szót kimondani nem merem , csak azt mondom — ne adja Isten! S ha úgy volna, legyen máskép mától kezdve, mert ily ür a nemzet újjászületésének válságos napjaiban nagy szerencsétlenség volna; ha az a kő, melyet megfeszített erővel a tető felé emelünk, uj, felváltó erők hiányában vissza, lefelé kezdene hullani, ki tudná rombolását kiszámítani... „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ E nagy szók a jövő fiatalságában bizva mondattak; mert ha a nemzetnek mindig ujuló, méltó fiatalsága nem volna, akkor az egész nemzet megvénülne, az elaggott nemzetnek pedig csak egy jövője lehet — a dicstelen halál... Én azt, hogy nincs fiatalságunk, nem mondom, hanem azt: hogy a 48-nak (bele értve az előző éveket is, különben 48-ra soh’se virradunk vala), hogy a 48-nak igen is volt fiatalsága! midőn Széchenyi István korának uj Prometheusa, életre ébreszté a dermedt nemzetet, hogy díjul önmaga sziklához láncolva, szenvedjen kinos, lassú halált — midőn a nemzetébredés hajnalán a nemzet lantosa magasról hallata pacsirta hála-dalát — e fiatalság, mint Spárta ifjai, virágfüzérekkel ékesité magát, a nemzet jövőjéért nehéz csatákra kész, tisztelt honfit, honfi érdemet, tanult, okult, küzdött 1— s ime, kik ők, a kik az átalakulás nemes terhét viszik, hogy ha lehet, ez életképes, de elmaradt hazát annyi ellenséges törekvések, annyi kalmári verseny ellenében megmentsék — a 48-as fiatalság az valóban, de mit mondok, hiszen Ők annál becsesebb ugyan, de gyér töredéke csupán azon lelkes egésznek, melynek legtöbbjei az önvédelem, szabadság harcaiban a haza iránti tartozást vérükkel rótták le — Nemzetem ifjai nem vetek követ reátok, elég ha mondom : a közelmúlt nagy napok történetét lelketekbe véssétek. ... De ime elfogódoni; szememen mintha fátyol volna; kiesem szerepemből elbeszélő a ki — volnék. Hol is hagytam el — igen! hát hab űzte a habot, az ár mind magasbra hágott, a nemzet hajója ott úszott a hullámok között, hol emelkedve, hol félig eltakarva — de éietvidoran s várva a pillanatot, hogy horgonyt vethessen ... Széchenyi.... a parton maradt — egyelőre — és telve honfi búval, telve önváddal — kétségbeesett hangokat hallatott, melyeket a hajó népe a kedvezőnek remélt szélben meg nem értett, sőt valaki azzal a frivol élccel fogadta : „hogy ő — Széchenyi — tyúkhoz volna hasonló, mely a partról nagy kotkodálva hivja veszélyben hitt kácsafiait, a kik a tóban biztosan s vígan úszkálnak.“ Az éle bizonyos határig találó, de frivol volt, bizonyos határig mondom, t. i. a kacsafiuk biztosságáig. Annyi áll, hogy Széchenyi csaknem egyedül, két pad közt maradt, mint ő maga mondá, epés nevetéssel, mely az ajkak görcsös vonaglásával végződött; de a Széche- nyi-Kossuth kérdés szerintem még illetékes Ítélettel befejezve nincs: ezt az Ítéletet az elfogulatlan jövő hozza meg majd a teljes kifejlődés után, mert azt tartom még oly okmányok is hiányoznak az itélethozáshoz, melyet szintén a jövő van hivatva szolgáltatni. Azonban elközelgett a követválasztás ideje, az 184%. országgyűlésre. A követi utasítások nagy harcok folytán már elkészültek. Azok tulnyomólag ellenzéki értelemben készültek, a sérelmek orvoslásán kívül erélyes, határozott hangon reformot sürgetők, tehát főleg az administrator! rendszer megszüntetését, a teherviselés közösségét, eriminalis codext, községi rendszert, a helytartótanácsnak a bécsi kormánytól függetlenitését, ilyen által kezelendő pénzt nemzeti célokra stb. Kossuth nélkül országgyűlést képzelni se lehetett, ő tehát Pestmegye egyik követjelöltje lett, noha irányadó társai közt sokan voltak, kik barátai nem voltak — nem nevezetesen Batthyányi Lajos az ellenzék vezére sem, a ki az ellenzéki körben előttem mondta „hogy ha a barátság határozna, ö sem lenne K. mellett, de itt ügyről van sző.“ — A másik jelölt Szentkirályi Mór volt. Utóbbinak útja nyitva volt, de lehet képzelni Kossuth ellen mily erők vállalkoztak. Maga az ellenzéki kör 7000 pftot tett össze (persze Batthyányi Lajos maga 4000 ftot adott hozzá), de mi volt ez „ad tantam sitim“, aztán a gene- ri a maga szemetjén kényére dolgozhatott. Az ellenjelölt egyik Péchy volt, megyei auctoritás. Eljött a kenyértörés ideje; rukkolt be sűrű sorokban az ellenjelölt nemes hada hadnagyai vezérlete alatt; 3—4000-en lehettek. A Kossuth-párt is megtette tüntető meneteit a városban, vezérelték lóháton Batthyányi Lajos fekete, sastollas kalap, és fekete fürtös gubában, Batthyányi Kázmér veszpró- raies betyáros pörge kalap és cifra fehér szűrben, Tele- ky László, Podmanicky Frigyes, Ráday Gida, mind megyei corifeus stb. Besze János, mint ilyes alkalmaktól el- maradhatlan — imposans kortesvezór, meg némi nemesség, meg a tirnárlegénység, meg egyéb kaputos publicum — de mind kevés 3—4000 ellen; voltak szónoklatok, Kossuth programmot mondott, mind szép, de az a 3—4000 kortes, a mely úgy rukkolt elő mint a fal! No fiuk, mondták a vezérek, ha holnap megbukunk, nagyot bukunk. Vagy szétugrasztani, vagy boltra itatni, vagy elhódítani ma éjjel a cserháti atyafiakat, vagy — Tőt Pál; ez a jelszó. Nosza, ki hogy bírta, neki a tanyáknak, melyeket ám hétfejü sárkányok őriztek... Először bejutni volt a feladat s bejutván auf Ehre venni azt a 4000-et. Minden megtörtént s csak annyit mondok, hogy úgy szétszedtük azon egy éjjel a Péchy hadat, hogy Péchy reggelre már sibolta a követséget Bállá Endrére, kapott is ez talán 300 szavazatot — s éljen Kossuth! hangzott a megyeház udvarán, éljen Kossnth ! az utcákon, a lapokban, az országban. (Folyt, köv.)
