Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-13 / 11. szám
II évfolyam. Gyula március 13-án 1870. 11-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Gartnondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.-v-v-vv*» -vs -v-> -v-\ -s -> > -s -vr. i.S Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételék: Egész évre...........................4 frt. Fél évre ................................2 frt. Ne gyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. ^ssi8^§^is§®§f politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. «Xb Előfizetési felhívás B E K E S politikai, közgazdászai. és ismeretterjesztő hetilapra. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordással vagy vidékre postán küldve : April -December 9 hóra 3 frt- September 6 „ 2 „-Junius 3 „ 1 „ - Junius 3 „ , „ Gyűjtőknek nyolez előfizető után egy tiszteletpéldány jár. Az előfizetések bérmentes levelekben e lap kiadóhivatalához könyvkereskedésébe, Gyulára czimzendők. Kéretnek a t. ez. előfizetni szándékozók, miszerint élőfizetéseiket mihamarább s még e hó folytán beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap nyomatandó példányainak száma ■ .. ‘I Ám 1 i- ill f f 4 / I fl t. A «A Í> . ^ n f I -9 A n / ■ .... —a a. A a. Áa ma Í:1a a a a. / 1a Nagy Ferencz iránt kellő időben tájékozás szereztethessék. Hajóssy Ottó, a „Békés“ kiadótulajdonosa é3 felelős szerkesztője. B.-Csaba március 9-én. Az eszme valamely nyers, de a találó előtt becsesnek látszó lelethez hasonlít, mely aztán a közvélemény műhelyébe vitetik, a hol megválik életképes-e, alkalmazható-e, fejthető, tökélesithe- tő-e az. A megyék valódi álláspontjáról a közönség elé vitt nézetem is eszme, mely a közvélemény műhelyében fog-e valamit érőnek találtatni, vagy mint hasznavehetel len egyszerűen mellőztetni — megválik. Nincs ember csalhatatlan, ha még oly erős meggyőződéssel is; másrészt nem egyszer nem ismeri fel maga a közvélemény is, valamely eszme becsét, tehát az is csalódhatik, főleg, ha a vizsgálódáshoz elegendő tárgyilagossággal nem bir, mint ez a politikában vajmi gyakran megesik. Csalódhatom tehát a megyékről elmondott nézetem helyességében, de egyelőre meggyőződésein az, sőt tovább megyek és azt mondom : hogy mi magyarok az eszközt, a politikát a céllal tévesztjük össze, s politisalunk, hogy — po- litisáljunk. Ennek oka félszeg nevelésünkben, a minek ismét oka azon áldástalan viszonyban rejlik, melyben az osztrák absolutismussal oly sok ideig fegyverben állani kénytelenittettünk. De mert a bajnak ily mélyen vannak gyökerei, az annál veszélyesebb. Szerintem nem csak a megyéknek feladata uj állásukkal megismerkedni, hanem feladata magának a nemzetnek is mielébb annak belátásához jutni, mikép legfőbb ideje közgazdászaiéban a munkafelosztás elvét alkalmazni. Űzze a politikát, a kinek az a hivatása, a többi űzze azt, a mi az ő mestersége s ne ennek elhanyagolásával azt, a mi nem köre, a mihez nem ért. Lehetünk azért jó és a közügyért érdeklődő polgárok, sőt csak úgy s akkor felelünk meg hazafiul kötelességünknek, ha teljes buzgósággal szakmánk után látunk. 1848. előtti gyarmati lealázó helyzetünkben meg volt legalább a rabszolga mindennapi kenyere. A paraszt állati erőfeszítéssel táplálta urait, jobbat nem ismerve. A látkör korlátolt, az igények szerények voltak. Nem ismertünk más ellenséget, mint a németet. Mennyivel különböző a mai helyzet! Szabad a tér; de beláthatjuk, hogy a német legenyhébb ellenünk. Egy világ versenyével állunk szemben politika, nemzetiség, közgazdászat tekintetében. Nincs a mi fentart- son, mint saját életrevalóságunk; nincs a mi megmentsen, mint ernyedetlen munkásságunk. Cikksorozatomat Ditz-el fejezem be, a ki kitűnő munkája 458. stb lapjain hazánk mostani helyzetét és teendőjét imigy jellemzi : „Magyarország jövője iránti hite a magyar nemzetnek szent evangelioma. De ezen jövő alatt a politikait és nemzetiségit érti inkább, mint a közgazdászain. E munka folytán a magyarnak ezen erősen kifejezett nemzeti hajlamával a politika iránt gyakrabban találkoztunk, mely elől a közgazdászat nagyon is háttérbe szorul. Pedig, mi abban a nézetben vagyunk, hogy ezen ország politikai és nemzeti jövője csak közgazdászaidnak felvirágzásától feltételeztetik. “ „A nemzetiség és szabadság szent ügyének hatékony védelmére nem elég azokért csupán a legforróbb kívánságot táplálni; nem elég értök mindent zálogba vetni a mink van, ha semmink sincs, vagy csak kévésünk van; szükséges hogy legyen valamink, a mit zálogba vessünk és pedig több mint vér és élet. Szabadságot és nemzetiséget vér és élettel sem meghódítani sem megóvni nem lehet, hanem igenis szellemi és anyagi hatalommal, kultúra és gazdagsággal. Magyar- és Lengyelország azért vesztek el, mert e hatalomnak hijával voltak, dacára, hogy a szabadságéit és nemzetiségükért mindenüket odaadták; de e minden igen kevés s nem volt egyéb, mint lemé- szárlandó rettenthetetlen testek.* „Széchenyi István az ut- és módról, mellyel az ország politikai és nemzeti jövőjét biztosítani kell, másként gondolkozott. Ö csak az ország közgazdászati jövőjében látta a biztos alapot, melyre ama másik jövő biztosan fektethető. 0 máskép gondolkozott, mint nemzetének túlnyomó része, a melynek, véleménye szerint, szabadsága- és nemzetiségének kivívása érdekében nincs sürgetőbb téendője, mintha azokat lehetőleg sürgeti és élete legjobb részét annak tárgyalásával tölti a mit magára nézve legalkalmatosabbnak tart s a mit a jog utján igényelhetni vél.“ „E mellett azonban azt tartjuk, el!elejti magát azon eszközökkel ellátni, melyek mint kérvényezői és követelőt támogatnák. Csak a hatalmas és tekintélyessel szemközt van hajlam kívánsága teljesítésére; az erőtlennel úgy bánnak, mint a koldussal, ki előtt tetszés szerint az ajtót becsaphatják, tekintet nélkül arra, ha követelni joga van-e vagy nincs. Csak a szellemi és anyagi hatalom adja meg a nemzetnek a támaszt, midőn legszentebbjéért, mint küzdő, sorompóba lép.“ „A passiv ellentállás, melyben Magyarország oly erősnek bizonyult, elegendő ugyan nemzeti és politikai önállósága ellen intézett ellenséges merényletek meghiúsítására; de 'csupán azzal, nincs azon helyzetben, hogy amaz önállóságot követelhesse és mig az ország mai szellemi és anyagi gyengeségében marad, ama kísérletek az alantabb álló országot alávetm — váltig ismétlődni fognak, a mit egy szellemi és közgazdászatilag magasan álló néppel tenni nem mernének.“ „Alig van Európában ország, mely lakosaitól oly forrón és annyi áldozatkészséggel szerettetnék, mint Magyarország. A hazafiság, főleg az önfeláldozó, a magyarnak első erénye. De mi úgy hisszük, hogy a magyar ezen erényét sokkal jobban tanúsíthatná, mint a mint épen teszi, midőn egész életét magas politikával tölti — ha mindjárt a politika nem is hivatása — és a midőn hazafiui érzületének különféle külsőségekben enged szabad folyást.1-1 „Mi sokkal eredményesebbnek tartanók azt a kazafiságot, mely abból állana: a hazáért egy hasztalan órát sem vesztegetni politikával, hanem annál buzgóbban azon törekedni, hogy az ország hatalma emeltessék.“ „Magyarországnak a legjótékonyabb hazafiság a az: ha mindenki a maga utján azon lesz, hogy vagyona megengedett módon szaporodjék s miveltségi köre terjedjenígy a jeles külföldi iró. Tehát, ismétlem, nemcsak hogy a megyék rendszeres hadjáratát nem helyeselhetem, nem önmagokért, nem az országért, hanem magának a nemzetnek is legfőbb ideje, látom, felismerni, hogy a politika nem nemzeti mesterség, nem cél, hanem eszköz a kultúra, a közmunkásság érdekében; miszerint ha a néppel szólunk, szóljunk hozzá jövőre ily értelemben, hogy sem őt a jövő választások párti érdekében nem neki való eledelekkel izgatva egy kalap alatt tartani ügye- keznénk. A nép cél önmagának, s nem érdemli azt, hogy csupán szavazó gép eszközéül tekintessék, a mi boszulatlanul nem maradhat. A júliusi napokban, persze Párisban, két szénégető köszöntött be egy ház emeletén, arra kérvén egész illendőséggel engedelmet, bogy az utcán harcoló katonákra egy kissé lövöldözhessenek. Az engedelem akarva nem akarva megadatott, s ők lövöldözgettek is kedélyesen, mig tői-
