Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-03-06 / 10. szám

tik fel. Mivel pedig épe» a nyelv azon tárgy, melynek a népiskola számára sem betöltendő körét, sem a betöltés mikéntjét szorosan meghatározni, sem a betöltés mértékét ellenőrizni nem lehet, mivelhogy itt magának a ta- nitónak kell a gyermek olvasmányába beleolvadt nyelvtannak lennie: világos, hogy az iskola magyarnyelvbeli haladása tisztán és egyedül a tanító ügyszeretete, tanítási képessége, nyelvtani képzettségétől függ. Ha ez igy igaz, akkor a „magyarító“ pénztárból nem a tanuló, nem is az iskola, hanem egyedül azon tanitó jutalmazandó, amelyik a magyarnyelv terén iskolájában kellő sikerrel működött. Gondolom, hogy 1865-ig igy is ment a dolog.

De tegyük fel, hogy vármegyénk igen tisztelt bizottmánya most, midőn az iskolákat jutalmazza, helyesebb- ben jár el, mint midőn a tanítót jutalmazza. Ekkor meg ezen kérdés merül fel: beillik-e „Békesmegye hajdana“ iskolai jntalomkönyvnek ? A jutalomköny olvasmányt akar a gyermeknek nyújtani, olvasmányt, melyet idegen segély nélkül és még is oly eredménnyel olvashasson, hogy ismeretlen, szivnemességben helyes kifejezésekben gazdagodjék; tehát a jutalomkönyv egész tartalmának a gyermek lát és érzelem körében kell mozognia, irályának egyszerűnek, de nyelvtanilag hibátlannak kell lennie. Még az ezen kellékekkel bőven biró könyv olvasására is keserves dolog az elemi iskola tanulóját ráka- patni, különösen, ha a könyv még csak nem is anyanyelvén van; mit csináljon akkor, különösen nem-ma- gvar gyermek „Békesmegye hajdana“-val, melynek Írója gyermek számára dolgozni még csak nem is akarhatott! Ezen miivel 400—600 frt árát bajosan „magyarítsunk.

Lehet azonban, hogy ez alkalommal az iskola mellékes, fodolog a „pártolás“ volt. Ezen intendő is tisztelendő s bizonyosan érthető is volna, ha a cim lapon nem olvashatnók: „Lauffer Vilmos tulajdona.“

Szarvas febr. 23.1870.

I.

A „Békés“ f. évi 8-dik számában K. J. szarvasi j. főszolgabíró ur, ily cim alatt: „kit illet a nem rendezett tanácsú községekben a képviseleti elnökség ?“ felel az általam í. év febr. 6-án beküldött cikkre. — Megvallom, ha e cikk alatt K. J. úr nevét nem látom, nem hiszem, hogy ezt ö irt >: mert e cikk eltekintve attól, hogy a tényeket a valóságtól eltéröleg adja elő, másrészről — bárha szóval többek előtt kijelenté, hogy az általam irtt cikk higgadt s tisztán tárgyilagos — nem marad tisztán az elvi kérdés tárgyilagos megfejtésénél, de személyeket s különösen személyemet is és pedig hűtlen előadásban bekeveri, mintegy azt akarván a t. c. megyei közönséggel elhitetni, hogy toliam „Cicero pro domo sua“ beszél.“ — Megbocsájt tehát az olvasó közönség ha a K. J. ur felelete cáfolatába bocsájtkozás előtt ollyanokra is kiterjeszkedem, melyek az elvi kérdés megfejtésére nem vonatkoznak.

Ugyan is K. J. ur cikke 5-dik kikezdésében azt mondja: „s minthogy Szarvason nóhányan a községképviselet első s alakúló közgyűlésében, mielőtt a képviselők állomásaikba beiktattalak s meghiteltettek volna, a j. tisztviselőnek fennebb beigazolt elnöki jogát kétségbe vonták: a képviselők közül S. F. urat elnökül kikiáltották; határozatilag kimondatni kívánták, hogy a képviselő testület a város tanácsa felett áll s ez mindenekben feltétlenül engedelmeskedni tartozik ; miután a törvényes rendnek ekkénti felbontásával az elnöki ismételt felhívásra a napi tárgyra térni vonakodtak, igen természetes volt, hogy az elnök ezen urakat rendre utasító s minthogy ekkor sem tágítottak a gyűlés feloszlatásán felül elnökileg arra is kelle őket figyelmeztetni — hogy végre mint rendbontók tiszti vizsgálat alá fognak vétetni s megfonyitetni.“ Eme egész passus azonban a valőságtól eltéröleg van előterjesztve. A tény állás, melyet a képviseleti gyűlés hitelesített jegyzőkönyvével igazolhatok be, a következő:

„1870. jan. 3-án maga K. J. főszolgabíró ur felhívására és elnöklete alatt megnyitott képviselő gyűlést azzal kezdé meg, hogy tudomásra hozta a meg választott elöljárókat s rögtön erre minden megszakítás nélkül tudatta, hogy a megválasztottak közül többen leköszönvén, felhívta a képviselő testületet, hogy ezC'k helyébe az 1869. dec. 26-án megtartott „népkomferentia“ által ajánlottak közül a tanácsot egészítse ki; mihez a képviselő testület — megbízás hiányában — nem járulhatván, azon végzést hozta: „hogy az elöljárók önmagok egészítsék ki magokat“. Folytatólag elnöklő föbir'ó ur felhívására a városi pénztárnok és ellenőrt, mi után az érintett népkonferentia e jogot a képviselő testű letre ruházta, a képviselő testület megválasztotta s azok fizetését felemelte. Minden megszakítás nélkül folyta tólag a községi pénztári és gazdai resignatióhoz. küldöttsé g választatott meg. S csak ekkor, ezek utóin, midőn ;már a

község belügyei feletti intézkedés következett volna, tétetett indítvány az iránt: „hogy miután a képviselő testület a tanács felett álló sőt ezt ellenőrző testület (mi nem is lehet máskép, mert hisz az elöljáróság maga is a képviselő testület egyrésze) miután a képviselő testület a község, bel-gazdasági ügyei felett intézkedik : hogy tehát oly esetben, midőn az elöljáróság nézetével a képviselő testület végzései nem találkoznak — mint már volt rá eset, — akadály nélkül végrehajtassanak; e cél elérésére — statútum illetőleg törvényen alapuló jogánál fogva, elnökét, kebeléből válassza meg.“ Mire a képviselő testület bizalma, személyemben öszpontosulván, illyenül ki is kiáltattam; de nem néhánya által, mint K. J. ur Írja - - de bátran mondhatom talán néhány kivételével az egész testület által; mit azonban én rögtön megköszönve kijelentéin, hogy a tót nyelv nem birásafolytán el nem fogadhatom. — Ez indítványnak azonban K. J. főbíró ur azon indokolással: „hogyöaképviselötestületnekter- mészetes, törvényes és maradandó elnöke,“ ellentmondván; miután e nézetének — mely eddig az ö nézete sem volt — a képviselő testületet megnyerni nem sikerült, a gyűlést feloszlató; feloszlató pedig a nélkül, hogy külön — bizonyos urakat rendre utasított volna. S a képviselők — osztván az indítványozó nézetét — összesen, egyszerre — nem megijedésböl, mint föszolga- biró ur hinni szereti, — hanem jogaik tudatában s meggyőződésből a gyűlést oda hagyák.“ — Ez a tény állás, a maga rideg valóságában. Mely tényállásból kitűnik

a) az, hogy az elnök választás, nem a megalakulás előtt, de akkor midőn a képviselő testület több határozatokat hozott, került szőnyegre ; - b) az, hogy csak akkor inditványoztatott az elnökválasztás, midőn az elöljárói megüresedett helyek betöltése, illetőleg a közigazgatási teendők bevégeztetvón, a község belügyei következtek tárgyalás alá; —

c) az, hogy főszolgabíró urnák eszében sem volt a képviselők meghiteltetése, mert hisz akkor ezt a határozatok hozatalábai beereszkedések előtt kellett volna tennie ; de hogy erre nem is gondolt, igazolja azon körülmény is, hogy sem 1861-ben — mikor szinte ő volt szol- gabiró — sem 1867—68—69. években ezt nem tévé.— Kitűnik

d) az, hogy rendre „bizonyos urakat“ nem utasíthatott, mert nem volt reá alap; rendfelbontásáról nem beszélt s nem beszélhetett, mert nem volt reá anyag. Ugyan is azért, mert indítványozó azon nézetnek adott kifejezést, hogy a képviselő testület a tanács felett áll s hogy elnökét szabadon választhatja, nem lehetett senkit is rendbontással vádolni; mert e nézet törvényen alapult s alapszik s csak tessék a szabad kir. s rendezett községek képviselő testületéit megfigyelni a lapokból s látni fogja, hogy a tanács ezek határozatait, melyek jogerőre emelkedtek, — végrehajtani köteles s a tanács magától, mit sem végezhet. Kitűnik végre

e) az, hogy e gyűlésben, tiszti vizsgálat, megfenyités- röl szó sem volt. — Igen is volt szó, ugyancsak főbíró ur által 1870. január 24-én össze hivott képviselő testületben; de ez már nem volt alakuló gyűlés, hanem a képviselet, bizonyos községi ügyek elintézése céljából 2-od Ízben hivatott össze, s ez nyitá meg K. J. főszolgabíró ur következő szavakkal: „a képviselő testületnek egyedüli természetes és törvényes elnöke mint a megye közege én vagyok; s ki e jogomat kétségbe vonni, vagy ezt vita tárgyává tenni merészkednék, az ellen rögtön tiszti vizsgálatot rendelek el, s megfenyi- t e n d e m. “ S csak eme gyengéd elöintós után hívta fel a képviselő testületet, hogy a napi rendre kitűzött köz- ségi ügyek elintézésébe bocsájtkozzék; ültetvén az elnöki székbe mint helyettes elnököt a városi bírót ily szavak kíséretében : „ezennel biró urat helyettes elnökül kinevezem; s ha bárki — távollétemben — elnökségi jogom ellen kifogást vagy azt vita tárgyául tenni merészlené, a gyűlést azonnal oszlassa fel.“ Hogy lehet tehát ezek után rendbontással azon bizonyos urakat vádolni ? Tulajdonképen kérdés, ki volt itt a rend, a törvény ellen vétő? — De ezekből még bővebben kilátszik, hogy főszolgabíró ur ekkor sem szándékozott a képviselőket fel- eskettetni, sőt azon nyilatkozatával: „hogy állna folette a képviselő testület a tanácsnak: mikor ez esküt tett, az pedig nem“ — elvitázhatlanul bebizonyított dolog, hogy ezek meghiteltetósénefe szükségességéről megfeledkezett. —

K. J. fszb. ur eme cikkének 6. kikezdésében azt mondja továbbá: „Szarvason a községi autonómiát anynyira imádják, hogy e tekintetbeni tulhajtással a szélsőbalban csoportosulnak.“ Úgy látszik K. J. fszbiró ur szánszán- dékosan hamisítja meg a szélsőbal politikai programm- ját; mert hisz tudnia kell, hogy ezek jelszava: 1848. s épen ennek alapján a megyék mindenhatósága mellett, a községek önkormányzati jogának rovására, küzdenek. Vagy tán azon szándékból sorozott bennünket a szélsőbalhoz, hogy ez által az értelmi s vagyonos közönséget tőlünk elfordítsa s mintegy népámitóknak mutasson be? De eltévesztette, mert a községek önkormányzati joga mellett épen a szélbal nem kardoskodik; hanem úgy mint föbiró ur, most is a felelős kormányzat idejében, omnipotens vármegyét akar fel és le egyiránt s a megyének a közép, a feudális korszakból származó gyám- kodási jogához ragaszkodik a községek irányában. — Valóban bámulatos, hogy fszb. ur érvek helyett azzal foglalkozik, hogy a vitás kórdésbeni ellenzőit szclbaliáknak tünteti fel; de szerencsére Szarvason nem ösmer- tetik egyetlenegy szélbali férfiú sem. Aztán mit is keres a pártszinezeti érv fszb. ur érvei között? Vagy talán azt hiszi, kogy a szélbaliaknak elkeresztelt jobb és baloldali embereinket, kihallgatlanul fogja ütni majd a me- gyegyiilés mindkét politikai árnyalata? ellenben oly tény- nél, mely Szarvas városában a képviselőtestületet évek során át — megyei felügyelet alatt — háhoritlanul gyakorlott belügyintézési jogától egyszerűen elüti, s mely e nagy községben az öszves értelmiség s vagyonos osztálynak a vezérbefolyástól való megfosztására, sőt annak a tömeg előtt leendő végképi megalázására irányul élével, — csak azért fog szemet hunyni mert hisz az, egy középbalinak ténye?

Éu nem képzelem megye bizottmányunkat ennyire sem hiszékenynek, sem pártüskodónak; ellenkezőleg szerintem a megye egy igen tárgyilagos érvet fog szeml élni már pusztán abban a tényben is, hogy a mgos főispánhoz és megye közönségéhez e tárgyban beterjesztett sérelmi kérvényt, minden magát függetlennek tudó képviselőnk, politikai párt különbség nélkül, jobb és baloldali vegyest, és legelői fszb. urnák legjobb s őszintébb barátjai, a város nagy gazdáinak tekintélyes alakjain kívül, főtiszt. Lonovits, gróf Bolza István, Tomcsányi Károly földbirtokosok, az ügyvédi kar, több tanárok, szóval városunkban majd nem mindazok, kik iránt koruk és higgadtságuk, tudományuk és bölcseségük, jellemük és anyagi állásuk tiszteletet parancsolnak, aláírták, mert érezték, hogy az aláírást polgári becsületességük követeli.

Ugyanezen tételben azt is mondja K. J. ur: „valják be végre, hogy a biró választás eredménye nem ked- vök szerinti lévén, a törvényesen elválasztott biró személye ellen kívántak demonstrálni.“ — Már hogy micsoda logika alapján húzhatja K. J. ur ezen következtetést abból, hogy az ő mint szolgabiró elnökségi joga a képviselőtestületben el nem ösmertetvén, ez által a biró személye ellen akartunk volna demonstrálni; ezt megbírálni az olvasó közönségre bízom.

Végre ugyenezen tételben, a következő fenyegető szavakat is használja fszb. ur: „mind ennek pedig jó következménye nem lehet, mert az actio reactiot szül. “ — Hogy mit akar ezzel K. J. ur mondani; én felfogni képes nem vagyok. — De ha lenne a háttérben valami nem gyanítható csin; akkor ezért a felelősség nem azokat érendi, kik támaszkodva a megyei statútumra, a jogterén állva vonák kétségbe fszb. ur elnökségi jogát s e kérdés eldöntését a megyei bizottmánytól várják: de azokat, kik e csint elkövetni vagy ezt elősegélni elég bátrak lennének.

Ezek előre bocsájtása után, térjünk át a K. J. fszb. ur által, elnöki joga beigazolására felhozott érvei bírálata és cáfolatába. — Miről a jövő számban.

Vidéki levelezés.

Szeghalom február 22.

T. Szerkesztő úr! Szeghalom, Békésmegye egyik legnépesebb faluja, az újabb népszámlálás szerint 7,303 lakossal. Ezen népes, — s virágzó községről, e megyét közösen érdeklő becses lap hasábjain semmi életjelenséget mutató, feltüntető s e községet közelebbről ismertető cikk sem jelent meg; nem lesz tehát érdektelen, és épen e lap keretébe illő — községünk jelen állását, a mive- lödés teréni korszerű elöhaladását, egypár vonásban megismertetni.

Minthogy épen a mivelödés teréni mozzanatról tettem először is említést kezdem azon.

Örvendetes jelenségként tűnik fel, mint a szellemi előhaladás zászlóját fen lobogtató társulat, — • két casi- nónk. Egy régibb, mely még az ötvenes években, azokban a szomorú emlékű nehéz időkben, hajói emlékszem 1857-ben, több előkelő, befolyásos, ügybuzgóságtól áthatott jeles férfiak közbejárása mellett alakult. S ez idő óta fel tudta magát tartani ez egylet, s világló fénye el nem homályosulva tiszta fénnyel lobog, olykor-olykor jótékony célokra is hozva áldozatokat. Ez egyletnek jelenben 35 tagja van. Járat minden jelesebb lapokat. Van 900 s néhány darabból álló könyvtára. Sajnos hogy érdemei közzé nem sorozhatjuk azt is, hogy van saját helyisége; mert bizony mi tagadás benne, más, később keletkezett casinók példájával e tekintetben nem dicsekedhetünk