Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-13 / 7. szám
nem hogy magamat nézetemben megingatva, de azok után miket N. K. ur beszédéből idéztem — még jobban megerősitve érzem. Beszédembe továbbá kimutattam azt, hogy mennyire nem találólag idézi a bihari kérvény Anglia mellett különösen Francia országot; melynek fiairól azt mondja a kérvény, hogy élvezték olykor a politikai szabadság teljes mértékét. Lz ellenében azt állitám, hogy Francia ország fiai csak két ízben, tehát nem olykor kisérték meg a politikai szabadságot élvezni; kimutatám hogy mivé fajult náluk a szabadság a 89-diki forradalom alatt s hogy mily hirtelen mentek ismét át 48-ról mar 51-be a monarchicus államformába. Helyesen kerestem-e csekély történelmi tanulmányaim nyomán annak okát, hogy Francia országban a szabadság meghonosodni nem bir, azon körülményben, melyet a bihari peti- tio tárgyalásakor tartott beszedemben kifejték, vagy nem? — Ítéljék meg azok, kik e különben derék nemzetet közelebbről ismerik. — De hogy e nézetemmel nem egyedid állok, annak bizonyítására engedtessék meg Dutemple Ed- mondnak 1869-ben megjelent, a politikai közömbösségről irott s a bihari petitio tárgyalása után kezemhez jutott müvéből következő szavakat idézni: A szabadság megjelenése Francia országban olg rövid és mulékong volt, miként jogosan mondhatni, hogy Francia országnak nem volt ideje vele megismerkedni. A forradalom, elválhatlan kísérőjét, a szabadságot két Ízben vezeté be Francia országba. Az átmenet azonban naggon hirteleni volt. A franciák nem tudták használni a szabadságot, mert hiszen azt megtanulni nem könnyű, mert a győzelem mámora elkábitja azt, ki szolgából hirtelen lesz úrrá. Az 1789—99 és 48—51. tartott forradalmi időszakok alatt, csak a pillanatnyi előnyökre tekintettek a nélkül, hogy néztek volna a jövőre. Ezért a fiáknak apáik müvét újból teljesen át kell dolgozniok. Mondhatjuk tehát, hogy Francia országra nézve a szabadság egy ismeretlen szép, kinek hatalmas és szigorú tekintete lángra gyújtja ugyan, de a ki kedvesének kihágásai s hűtlenségétől megundorodva neki hátat fordít. Ez Franciaor- czág múlt történetének képe, reméljük, hogy jövőjének történelme ehhez nem leend hasonló. Olvasható-e N. K. ur röpiratában csak egy szó, hogy de bizony a bihari petitio helyesen hivatkozik Franciaország példájára; pedig azokra miket mondák, ez vala a logica szabálya által követelt leghelyesebb ellenválasz. Felelet: nem olvasható: ergo, qui tacet consentire vide- tur, vagy is hallgatásával elismeri, hogy igazam van. De hogy mégis különösen Francia ország történelméből láttassák egy állítását támogató példát idézni, hivatkozik Guizot ministeriumá- nak bukására s Fülöp Lajos király trónvesztésére. A példa nem volna rosszul választva ha csak a kormányzati merev központosítás szerepelt volna az eseményben; csak hogy az idézet, mint azt alantabb kimutatandoin, a dolgok egy oldalú s épen azért téves felfogásán alapszik. Fogadhatja-e ugyanis N. K. ur hogy áta- lán a világesemények soha nem egy, hanem mindig számos öszvemüködőleg ható okok eredményei voltak, és hogy a mint nem lehet p. o. a reformatiot egyedül Teczel indulgentia árulásának tulajdonítani; épen úgy tévedne bárki is, ki az 1789-ben kitört francia forradalmat a felszaporodott statusadósság folytán türhet- leniié vált nagy adónak tulajdonítaná kizárólag. És miután felteszem, hogy N. K. ur e tekintetben nekem igazat ad, mert igazat kell adnia, bátor vagyok hozzá következő kérdéseket intézni : — Elfeledé-e, vagy állítása kedvéért nem akar róla semmit tudni, hogy a Bourbonok dy- nastiája Franciaországban már csak azért sem lehetett népszerű, mert e dynastiat a francia nemzet által porig alázott, később győztes co- alitio fegyverei erőszakolák 1814-ben a nem-' zetre; — elfeledé-e hogy maga Lajos Fülöp is a XVIII. Lajos által octroyalt saint-oueni s a coalitio fegyverének szuronya hegyén nyújtott s épen ezért a francia nemzet önérzetét mélyen sértő alkotmány charta alapján állott ministerével Guizotval együtt; — elfeledé-e, hogy a Bourbonok visszaállitott tehetlen dynastiájü- nak háta megett mint örökös szemrehányás ólálkodott azon Napoleon emléke, ki a Francia hírét és hazai dicsőségét az előtt soha nem látott mesés magaslatra emelé, s hogy ennek folytán ott álott ellenükbe a bonapartista nagy nem zetipárt s melyet Napóleon hullájának haza szállításával sem bírtak a bourbonok magok iránt kiengesztelni: — elfeledé-e hogy a bonapartista párt mellett ott álla még Franciaországban a legitimisták pártja, mely az ifjabb bourbou ágnak az Orleansoknak s különösen Egalité Fü- löpnek nem tudta megbocsátani azon árulást, melyet a család idősebb ága ellen a forradalom alatt elkövetett; — elfeledte-e hogy Fülöp Lajos épen ezen Egalité Fülöpnek fia volt s hogy nekie ennélfogva nem csak a bonapartisták, de a legitimisták és köztársaságiak gyűlöletét együt tesen kelle vinnie trónjára; elfeledé-e hogy akkor Franciaország társadalmi rendét a titkos társulatok annyira aláaknázták, hogy annak talaján ma is alig bir bizonyos társadalmi rend megállapodni; — elfeledé-e különösen a saint- simonisták és fourieristák szétágazott sectájának szereplését. — Hiszen ha a Francia nemzetnek csak a kormányzati merev központosítás ellen lett volna 1848-ban kifogása, felebbezheté vala ügyét a roszul értesült fejedelemtől a jól értesült fejedelemhez s ezt épen azon Fülöp Lajosnál, ki az életnek elég keserves iskoláján ment keresztül, nem is teszi vala eredménytelenül, s a Guizot ministerium megbuktatásával megbuktatta volna magát a kormányzati mere^ köz- pontosítást, melyet Guizot képviselt a kormányon De mert a Francia nemzet tovább ment, TÁRCA. Emlékezzünk régiekről. (Folytatás.) Magyar Hírmondó 1792-ik évről. 456 ik lap N á p o 1 y b ó 1 február 22-én „Ma adta a Fels. Nápolyi király azon Magyar Vatsorát, melynél a mint előre megígérte, maga is magyarosan volt öltözködve. — Ritka példa ez ugy-e ? hogy egy uralkodó a maga saját Országában más Nemzet ruháját vegye magára, azon Nemzet eránt viseltető szeretetének jeléül. — Az emlitett Vatsorának bővebb leírását, nem sokára fogják töllem venni az Urak.------Ho gy igazán kedvelli mind az Udvar, mind pedig a Fő Nemesség Nemzetünk Köntösét — világosan kitetszik ez abból is, hogy már a Nagyok Magyar ruhában kezdik járatni a magok Gyermekeiket. Hintajaik megé is tzifra Huszárokat állítanak, a kik Olasz Legényekből vágynak formálva, mivel hogy itt ritka a Magyar. — Szarvas. Evangelik Prédikátor T. Theschedik Sámuel Urnák, itt is esmeretes már a Neve, azon megbecsülhetetlen lépésekről, mellyeket tett, s tészen hova tovább ez a derék Férjfiu a mezei gazdaságnak előmoz- ditásában. — Minden órán Levelet fog most innen venni, a Királyné Titoknokjától — Keiner Úrtól. Eszembe jut itt, a mit mondott tavaly T. Theschedik Úrról, egy nagy érdemű Tagja a Bétsi Ministériumnak, stb. kiről azt vallotta, hogy életében még nagyobb Oekono- musz (gazdasághoz értő Embert) nem látott. — (Mind szép megtiszteltetés hazánkra nézve.) 5l0-ik lap. Az Ir lan diai (Hiberniai) Katholikusok sorsának jobbra fordulásán, nagy igyekezettel, s foganattal dolgozik a Killalai Protestáns Püspök. Emberséges jó ember érte. (Én is azt mondom. K.) 628-ik lap. Aradról azt Írják, hogy az odavaló selyem fábrikát oly virágzó állapotba helyheztette B1 ásít ovit s József ur, hogy az abban készült —-mindenféle selyem matériák, mind szépségekre, mind jóságokra nézve nem alább valók, a külső Országiaknál. —- Miért nem lehetne Magyar Országban több ilyen, s más fáb- rikákat is felállítani. ? — (Látjuk, — hogy valamint ennek, — úgy a megyénkben épen azon időben volt ha- sonnemü selyemgyárnak sem volt állandósága. — Fájdalom ! csak külföldi után kapkodunk. K.) 696-ik lap. Tsak most érkezvén vissza egy érdemes Hazánkfia Berlinből, beszéli — hogy egy olyan Magyarral találkozott, ottan többek közt, a ki már 30 esztendőktől fogva katonáskodik a Prussziai udvar zászlója alatt. Midőn tudakozta volna tőlle „Ugyan kedves Föl- dim! s hát nem felejtette Kend el a Magyar-nyelvet j olly hosszas idő alatt ?“ igy felelt a megélemedett Katona: „Nem Uram!mert mindég magyarul szoktam imádkozni.“ (Lám a földinkre is rá illett, hogy anya nyelvét, csak az imádság tartotta meg. K.) M. H. Il-ik kötet 1792. Budáról Júniusnak 26-án reggel. 5-ik lap. „Júniusnak 24-én (Vasárnap) délelőtti tizenegy óra tájban kezdett az Országgyűlésének mind a két Táblája különös ülések tartásához. Tanátskozása tárgyául felvette a Gyűlés az O Felsége Válaszait, és ezek közt főképpen azt, melly a Magyar Nyelvet tár- gyazza. — Estvére Bál tartatott azon két Palotákban, mellyekben öszve szoktak gyűlni a Rendek. — Az Első Tábla Palotájában, most is Uj-M agy ar ok, (vagy régi névén Tzigányok) muzsikáltak, mint Junius 17-ón; de már ez úttal nagyobb volt a Tántzoiók száma, mint az emlitett napon. — A mindkét nemből való sok jó Magyar tántzos Személyek között egy Komáromi ifjú Asszonyság ngos. Komárom Vármegyei Szolga-Biró (Sejtei urnák a Hitvese, —- vonta magára mindenek felett a néző sokaság szemeit. Közönségesen megvallot- ták ugyan is mindnyájan, hogy Asszonyságot, oly jól és kellemesen tántzolni magyarul még soha nem láttak’. stb. (Szép érzést okozna az unokáknak ha ezt tudnák ? K.) 102-ik lap. A mi parasztjainknak — igy ir egy Magyar Utazó — leginkább, az ő Felsége láb-belijén akadt meg a szemék a Koronázás alkalmatosságával. Bámulva nézték, a Sz.-Istvánról maradott régi módi topánkákat, mellyeket Királyaink akkor szoktak felvenni, midőn megkoronáztatnak: s botskoroknak gondolván azokat, mindenfelé hirlelték, hogy Ferentz Királyunk aranyos botskorban jár. (Beata simplicitas. K.) 111-ik lap. Katonai Vendégség. — A szép feleségű Osnabrugi Püspök; s egyszersmind Anglus Generalis — azYorkiHertzeg — ebédre hívta a múlt hónapban a maga testvér Báttyát, a Nagy Brittaniai Korona Örökösét, sok más Méltóságokkal, s maga Regementjének minden tisztjeivel együtt. Katonás volt az egész alkalmaztatás. Egy nagy hadi sátor alatt téríttette t. i. a Hertzeg az asztalt a maga kertjében ; ahoz dobszó alatt masiroztatta a Vendégeket. — Száz gránáterosok állottak elő szolgáló Legényeknek, a kik Katonai fordulásokban tették az asztali szolgálatot. — A sütemények, — Várakat, Sántzokat, s a Katonáknak gyakorlásbeli külömb-külömbféle állásaikat ábrázolták. — Nagy készséggel örömmel tette itt az egész Sereg a hadi operatiókat, némelyek más nap virradtig folytatták — azokat fáradhatatlan vitézséggel. (Nagyon hihető ! — ahhoz nem kellett nagy stratégiai tudomány. K.) 141. — 142-ik lap. Nagy-Váradról Júliusnak 16. Itt ezen hónapnak 2-tól fogva 8-ig, Vármegye közönséges Gyűlése tartatott, stb. Nevezetes a fenn emlitett közöns. Gyűlés arról is, hogy meghatározta a Gyűlés, hogy Békés Vármegye felé, egyenesebb s rövidebb útra vétessék a Körös-vize; mely végre érd. Indsinér- je Vármegyénknek Tóth Ur is parantsolatot vett, hogy szinte egy mértföldnyire tsatornát készíttessen. — A s e- lyem tenyésztésnek régen megvettetett már a fundamentuma a mi Vármegyénkben. Az arra való ügyelés egy Tábla bíróra volt mindenkor bízva. Kár hogy ez a derék ága a szorgalmatosságnak, annyival szállott itt alább mennyivel fellyebb ment Békés Vármegyében.- ■ (Annál sajnosabb, hogy ma már itt is dugába diilt, — s csak is a krónikában van nyoma. K.) M. H. 1793-ik évről. 93. lap. Egy L o n d o n i Festő — Bar der nevezetű — úgy leábrázolta az Orosz hajós sereget, a mint 1791-ben feküdt az Angliánál, logy némely Angliai Dámák, tengeri nyavalyát kaptak a nézésből. — A kép kerülete tiz ezer puad- rát — lábat foglal magában. — (Bizony nagyszerű kép lehetett, de a nézésből eredni állított hatás — alig valószínű K.) 140-ik lap. Pestről Julius 26-án. — Több rendbeli szomorú tudósításokat olvastam mostanáig a Hírmondóból, a sok felé uralkodó marha dögről. — Ezen nagy veszélynek el hárítására, kívántam az itt következő köny- nyti Orvosságokat közönségesen ki hirdettetni a Hírmondó által. Ha talán tudták is ezeket már némellyek; azért meg ne vessék, hanem tegyenek uj próbát velek. — A Körös-fa vágattassék forgátsra, (jó az ága is levelestől, de jobb a fája) vettessék jó bőven a kútba, mellyböl mintegy 14 nap itattassék a marha, igen használ a szarvasmarha dög ellen. Ha betegek, és döglenek a sertések; vagy félő hogy meg ne betegedjenek; — tiszta és szürümódra elkészített helyre rozsot kell hinteni egy ujnyi forma ma- gasságnyira; azután be kell hinteni egyaránt — nem igen vastagon — zabszalmával. A szalmát meg kell gyújtani — hogy alatta a rozs megperkelődjön de meg ne égjen. Azért okosan kell hinteni a szalmát. — A megperkelt rozsról le kell a szalma hamvát sepreni szü- rüseprővel, a rozsot pedig bor-pályinkával meg kell lotsolni, és még meleg, de nem forró, reá kell hajtani a sertéseket, hadd egyék. Ezt elég tsak egyszer tsele- kedni. — Ha tovább tartana a veszedelem: azon esetre lehet másodszor is. N. B. Úgy intéztessék a dolog, hogy minden sertésre, legalább is jusson egy meszely rozs: minden pozsonyi mérő rozsra kívántatik 4 vagy 5 ittze pályinka. — Ha kevés a sertés, másképpen is lehet rozsot perkelni, s meglotsolni pályinkával. Arra vigyázni kell, hogy tsak lágy meleg legyen a megperkelt és meg- lotsolt rozs. — (Jó e régi szerlési módot is tudni. K.) ________ B, B.
