Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-12-18 / 51. szám
1 II. évfolyam. Gyula december 18-án 1870. 51-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc, könyvkereskedésében; Pesten Nerimann A. és társa hirdetési- 1 Irodájában, (kigyóutcza, 6. sz.) Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- Iyegdij 30 kr. politikai, gjelenik betonként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre Fél évre Negyed évre .' 4 frt. 2 frt. 1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési felhívás! „B É K E S“ című politikai, gazdászati és ismeretterjesztő közlönyre. Előfizetési feltételek : egész évre helyben házkozhordva vagy vidékre postai küldéssel . 6 frt — félévre..............................................3 „ negyedévre . . . . • 1 „ 50 Az előfizetési pénzek bérmentve a lap kiadóhivatalába (Gyulán, Nagy Ferenc könyv- kereskedésébe) küldendők. Az előfizetésre a postai utalványt, mint célszerű módot ajánljuk. Nyolc egyszerre beküldött előfizető után tiszteletpéldányt adunk. Hajóssy Otto kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő. A franciák érdekében! A hírlapokból eléggé tudjuk, mily rettentő nyomornak vannak kitéve a most folyó háborúban foglyokul esett franciák; elképzelhetjük mily sanyaruságot, mennyi sebesültet és árvát teremtett a most dühöngő háború a francia nemzet kebelében, s ennélfogva mellőzni akarjuk képét nyújtani e nyomornak, mert azt hisz- szük, hogy ez által jelen fölhívásunk nyomatúkban nem fog nyerni, sokkal jobban ismerjük a franciák iránti sympatbiát, semhogy annak felköltésére törekedni kellenék. Csak annyit mondunk tehát: a franciák szenvednek, vérzenek és lesújtó nyomornak vannak kitéve — hazájukért. Becsüljük meg tehát bennük a hazaszeretet páratlan önfeláldozásának magasztos tényét, mert ez által jelét adjuk saját hazaszeretetünknek. Adjuk filléreinket azon nemzet nyomorának némi enyhítésére, melynek hazájából mint ezelőtt úgy mostan is a szabadság veröfénye sugárzik a continensre. Pénzadományokat szerkesztőségünk készséggel fogad ez év végéig s azokat egyszerre kül- dendi a francia nagyconsulhoz Pestre ; az adományok pedig a lap élén nyugtatványképen kö- zöltetni fognak. A háború nyomorában szenvedő franciák javára a „Békés“ szerkesztősége ad — 5 frtot. — Dobay János 2 frtot.--------------* Bé késmegye bizottmányának dec. 12-én és folytatva tartott közgyűléséből. Elnöklő főispán ur ö méltósága, a szép számmal egy- begyült bizottmányi tagokat szívélyesen üdvözölvén, a közgyűlést megnyitódnak jelenti ki. Ezután a rendszeres tárgyalási sorrend megkezdetvén, felolvastatik mindenekelőtt az első alispánnak a megye állapotára vonatkozó időszaki jelentése, mely — miután abban semmi intézkedést igénylő tárgy elő nem fordult — tudomásul vétetett. Követve az első alispáni jelentést, elnök főispán ur előterjeszti, hogy tekintettel azon megyénkben is meglevő szomorú körülményre, mely szerint, megyénk kiválóan gazdálkodással foglalkozó közönsége, az őszi ve- teményezést a felette kedvezőtlen időjárás miatt nem teljesíthette: ennélfogva célszerűnek látszanék, ha a járásbeli föszolgabirák a vetetlenül maradt földeket pontosan összeirnák a végből, hogy a jövőben bekövetkezhető calamitás megelőzésére, tavaszi vetőmag beszerzése iránt intézkedés tétethessék. —• Elnöklő főispán ur indítványa közhelyesléssel fogadtatván, a járásbeli föszol- gabirák a szerinti eljárásra utasítottak. Felolvastatik a megye másod alispánjának, az elnöklete alatti törvényszék működését feltüntető jelentése. — Tudomásul vétetik. Ezután mint sürgős és közérdekkel biró tárgy, a jövő 1871-ik évi közmunka feletti intézkedés kerülvén szőnyegre: felolvastatik a jövő évi közmunkaerö felosztására vonatkozó terv elkészitésével megbízott küldöttség jelentése, melyre nézve határoztatott, hogy tekintve, miszerint a jövő évi közmunkaerö felosztására vonatkozó tervezet a küldöttség által mindaddig el nem készíttethetik, mig az ezen munkálatnál irányul szolgáló azon kérdés: váljon a közmunka természetben-e vagy pedig a jelen évben alkalmazott mód szerint t. i. köteles megváltás által szolgálandó-e le — eldöntve nincs, — ennélfogva a megye közönsége az 1844. évi IX. t. c. 22. §-nak rendeletéhez alkalmazkodva kiTÁRCA. Az öngyilkosság mint társadalmi kérdés. Des Etangs „Suicide politique en France“ című müve nyomán. Közli: Dr. Kovács István. (Folytatás.) II. Fejezet. E fejezetben szerző a bukott girondpárt Párisból menekült vezérszereplöivel foglalkozik; elmondja, hogy az egykor hatalmas párisi maire Pethion, Barbaroux, Bu- zot, Guadet, Salles és Lervet hogy bolyongtak városról- városra, faluról-falura, hogy lappangtak tovább 10 hónapnál a Saint-Emilion barlangban, kikerülni akarva a győztes hegypárt bosszúját; mig végre a bordeauxi pro- consulok megtudva rejtekhelyüket, rájuk valóságos hajtóvadászatot tartva, nem maradt számukra más választás, mint ellenfeleik kegyetlensége elöl öngyilkossággal menekülni. Miután lapunk szűk kerete nem engedi, hogy ez eseteket a szerző nyomán s egész kiterjedésben részletezzük, kiemeljük e fejezetből egyedül Condorcet sok tekintetben érdekes esetét. És most beszéljen a szerző. Azalatt mig a girondpártiak a tartományokban kénytelenek voltak mindenütt meghajolni a győztes hegypárt előtt, Párisban egy pártfelük daczolt a reá kimondott halálos ítélettel. Menekülését egy nő önfeláldozásának köszönheti, ki a forradalmat csak a gyámolitandó üldözöttekben s azon szerencsétlenségben ismeré, melyet az, az országra árasztott. E nö vendégszerető házánál a Saint-Sulpice egyház közelében irta a félelmet nem ismerő Condorcet Esquisse des progrés de [’esprit hum a in cimü munkáját, a kor viharának fáradalmait mintegy a bölcselet nyugodt régióiban akarva kipihenni. Nyolc hónap telt már igy el s a bezárkózott vendég bevégzé müvét egyedül hü emlékező tehetsége által segítve, midőn értésére esett, hogy egy újabb törvény értelmében, arra ki egy száműzött vagy elitéltnek menhelyet ad, ezéhez hasonló sors várakozik. Tehát hirtelen határozott; maradásával nem akart a nemeslelkü nö szerencsétlenségének okozója lenni. „De hát nem látja ön, hogy a halál torkába rohan“ kérdó szállásadó úrnője, Vemet asszony. „Mindegy; ha maradok, kegyednek okozhatom vesztét a nélkül, hogy magamat megmentsen). Én már úgy is törvényen kivül állok!“ „Igen, de nem áll ön az emberiség törvényén kivül; ön maradni fog!“ Nem tehetvén mást, mint megcsalni a reá gondosan ügyelő s a felette őrködő éber nő figyelmét Ventose 29-én a II. évben (mart. 19. 1792.) este 8 órakor észrevétlenül eltűnt, útlevél nélkül egy könnyű felső öltöny- és sipkával, ügy számított, hogy legalább nehány napra menhelyet talál egy barátjánál, kivel öt harminc év óta a Iegbensöbb baráti kötelékek fűzték egybe. E barátjának neve Suard volt, ki Sceaux városától nem messze kényelmes és csendes visszavonultság- ban élt nejével. A mint hirtelen megjelenik, a száműzött az egész házat szokatlan zavarba hozza, s a házastársak vetekedve adák értésére Condorcet-nek, hogy saját biztonsága is azt követeli, hogy senki ne tanus- kodhassék a mellett, hogy fényes nappal bizonyos gyanús idegen tért be hozzájuk s hogy ennélfogva este egy félig nyitott ajtó fogja öt azon helyiségbe vezetni, melyet tartózkodási helyül számára kijelöltek. Azonban este a megjelölt ajtót zárva találta s Condorcet, hogy életét ne kockáztassa, nagy fáradalmak között a montrou- gi fák rósz utjain folytatta bolyongását. Innen csak reggel beálltával vergődött ki s elérte a meudoni erdőket, de a melyeknek már ekkor lombtalan fái menhelyet nem nyújthattak. Erejét hanyatlani érezvén, s az éhség is erőt vevén rajta s még türhetlenebbnek találva a dohányzás teljes nélkülözését, a szerencsétlen azon vakmerő gondolatra vetemedett, hogy útját Clamart-ig folytatja, ahol aztán magát dohánynyal s élelmi szerekkel elláthatja. A korcsmái vendégek látván étkezését s meg- botránkozva mintegy a falánkságon, akaratlanul megdöbbentek hatalmas étvágyán; még inkább gondolkozóba ejté őket finom fehér ruháival s fehér kezeivel éles ellentétben álló szegényes külseje. Egy kőmives, ki a clamart-i forradalmi bizottmány tagja volt, állásából kifolyó kötelességének ismerte kielégíteni kíváncsiságát s kérdéseket intézni hozzá polgári állása s utazási célja felett. Condorcet elég ügyetlenül, mint bármely más tudós hasonló szerepben, magát inasnak adta ki, kinek gazdája nem rég elhalt. „Én azt hiszem, hogy inkább ön volt az, ki inast tartott. Hol van ön útlevele?“ kérdi a kőmives. Említettük fentebb, hogy útlevele nem volt. Majd egy csendőrt hívtak, ki a kőmives-bizottmá- nyi taggal öt a clamart-i bizottmány elibe lett volna vezetendő. Azonban a fogadósné követeli a fizetést s Condorcet, hogy a követelésnek eleget tegyen, kiveszi zsebéből tárcáját, melynek csinossága magára vonván mindenki figyelmét, még jobban megerősité az ellene támadt gyanút. A gyanút teljes bizonyosság váltotta fel, midőn az álinas egy Lajos-aranyat ad a fogadósnénak felváltás végett s midőn batiste zsebkendőjét s a zöld szattyánba kötött Horatiusát az asztalra kiteszi, melynek lapjai az oldalra tett jegyzésekkel voltak ellátva s mely jegyzéseket maga Condorcet tette. Ekkor aztán a gyanús egyént a bizottság parancsára a Bourg-la-Reine fogházba vitték. A fáradtság s a lábán levő seb által okozott fájdalom következtében útközben többször elesett, mig végre egy szöllőcsösz jó fizetésért rendelkezésére adta lovát. így lépett a convent egykori nevezetes tagja kíséretével a Bourg-la-Reine fogházba, hogy még egyszer kihallgassák. A bizottság tagjai azonban nem lóvén kellő számmái jelen, másnapra halasztották az újabb tárgyalást, a vádlottat egy sötét és nedves börtönbe zárva el. Ez volt utolsó lakhelye. Rég birtokában volt bizonyos méregnek, melyet barátja Cabanis készített számára s ezen gyilkos szernek köszönhető, hogy másnap a bizottság csak holt teste fölött vitázhatott, mely még akkor is meleg volt. Vemet asszonynál történt tartózkodása alatt, Condorcet, kinek egész élete a legkomolyabb s legfárasztóbb szellemi munkának volt szentelve, hálából versekben akart válaszolni azon költői vigasztald szavakra, melye-
