Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-30 / 5. szám

gos egyéb hasonló tanintézeteink megett elmaradni nem akarunk, és azokkal egy színvonalra emelkedni komolyan szándékozunk.

Meghozta igy a compulsorium, a ki viliről való erkölcsi nyomás azt, minek szükségét ugyan már a 4.0-es évek elején.mind az, ki nyilvános oktatással foglalkozott jól belátta és érezte. Azonban mi tagadás benne; ha a nyomás nem jön és minden meghagyatik a maga régi kerékvágásában, aligha történt volna va lami! De most kellett tenni; kellett pedig sietve, mert legszentebb érdekeink lettek megtámadással fenyegetve.

Á reactio minden emeltyűt mozgásba hozott, és már szálingóztak oly hírek : „ha az evangélikusok nem igyekezendnek szarvasi iskolájukat mint főgymnasiumot fentartani; az adományozó uraságok, melyek azon feltételhez kötötték volt földadományukat, hogy „főiskolára“ teszik alapítványukat, a kormány által oda fognak hangoltatni, hogy azt visszavevén, majd rom. kath. főgymnasium szándékoltatik Szarvason feláilittatni.“ Ha bár ez csak Mivolt. és nagy kérdés, váljon az ilyen fictio juris által céltérhettek velna-e az illetők : mégis elég volt arra, hogy a kedélyeket izgalomba hozza; hogy az a rész, mely ez anyagi áldozatoktól visszarettent, csak mint algymnasiumot kívánta a szarvasi tanodát fentartani, — azok ellenben, kik ama fentidézett hirnek befolyást engedtek magukra - ezek közt különösen az akkori tanárok mind, — úgy szintén a szarvasi ev. egyház és Szarvas városának minden még rom. kath. lakosa is, mint főiskolát kívánta az intézetet berendezve és fentartva látni. Noha a íentemlitett hir a nagylelkű uradalmak által aligha vétetett volna foganatba; még is a következő idő fényesen igazolta azoknak nézete helves voltát, kik az anyagi áldozatoktól vissza nem ijedvén, nem tudtak nyugodni, mig tanodájukat a kor színvonalára nem emelték és bár nagy megerőltetéssel, még is mint főgymnasiumot tartották fen.

El nem hallgathatunk itt egy nevet, mely ha születési fény nem környezi is, még ellene sem vitathatja meg tőle — ha ugyan lehetett azon szelíd lelkületű buzgó magyar hazafinak ellene — hogy kifejtett íigybuzgósága által halhatatlanná tette magát a szarvasi tanoda évemlékeiben, értem b. e. Somogyi Sándor tiszttartó urat, ki a dolognak élére állván, szónokul s tolmácsul hol egy hol más tanárt magával ragadva, gazdagnál szegénynél egyformán bekopogott, önkény tes aláírások utján kegy adományokat gyűjtött, mig csak egy tanszéknek meg nem vetette alapját.1) Nem késtek magok a tanár urak sem szerény évi jövedelmük dacára, ki 50, ki 40 forintnyi alapítványt tenni, hogy igy saját példaadásukkal is buzdítsák a főiskola iránt érdekelt feleket; mert ha egy szegény tanár annyit tett, csak illő volt, hogy Szarvas városának vagyonosabb polgárai, kik az iskolából tetemes anyagi hasznot is várhattak, még többet tegyenek! Igaz, nem hiányoztak akkor sem roszakaró rágalmazók, kik a tanárok amaz áldozatkészségét arra magyarázták, hogy hivatalos állásaikat féltik, ha az intézet bukni talál. Hanem, hogy ez csak a légből kapott rágalom és rósz akarat lehetett; — ha másból nem, leginkább azon körülményből volt észlelhető, hogyha iskoláinkat tekintve országszerte szegények voltunk anyagilag, még is semmiben sem volt az ország oly szegény mint tanárokban, annyira, hogy csak agy kapkodtak rajtuk és azon időszakban középszerű erők is könnyen nyerhettek alkalmazást.

Most a szarvasi nemeskeblü evang. egyház, hogy megmutassa, miszerint a kor intő szavát érti, s azokat kik irigy szemmel nézvén a főiskola által a város ilyetén emelkedését nem szűntek Szarvas ellen, mint főgymnasium, a nem alkalmatos helyiség ellen kikelni, elnémítsa : két tanszék fen- tartását vállalta magára. Ezt nyomban követte a város-községének elöljárósága, mely szintén belátván, hogy itt minden felekezet érdekelve van, és be akarva mutatni mikép jól fogja fel lakosainak anyagi érdekeit is; nagylelkűen hason- ióképen tett egy tanszékre alapítványt.

A régibb alapítványok elégségesek lévén 5 tanár fentartására, az újabb áldozatok által még

4-nek fentartása lévén biztosítva : már csak három tanszék hiányzott ahoz, hogy a kormány által követelt „Organisationsentwurfnak, mely 12 tanárt kívánt elég tétessék.

Akkor az idő szerinti esperes, b. e. Placsko

István 1854-ki uj évi üdvözletével az esperessé- ge alá tartozó gyülekezetei a leghathatósabban buzdította. A velőknek oszlásokig ható szent ih- lettségtől áthatott szózatával nem szűnt meg buzdítani : „Ha Szai’vas egy maga annyit tesz : — úgy mond — csak fog a többi gyülekezet a békési esperességben együttvéve annyit tudni áldozni, hogy még 3 tanár évi fizetése bitosittas- sék! “

Nem is maradt a felejthetlen Pl. J. körlevele, melyet most olvasva tudunk csak kellőképen méltányolni, kiáltó hang a pusztában.2)

Ugyanazon év (1854! Orosházán tartott esp. gyűlésen Szeberényi Gusztáv, jelenleg buzgón működő esperes lépett elő az indítvánnyal : „Ha Szarvas annyit tesz : illő, hogy a békési espe- resség egyéb gyülekezetei se maradjanak el a szent ügy előmozdításában, s tervezett 3000 ftnyi évi adományt mely az esperesség egyes egyházai által lélekszám aránylag elvállaltatván, évenkint lenne lerovandó.“ — Es amit még 1853-ban le- hetlennek gondoltunk, — hol egy évvel előbb jó formán a „lenni vagy nem lenni“ kérdéssel álltunk szemben : ha nem is minden irányban, mégis sok tekintetben biztosítva láttuk legalább azt az egyet, hogy a szarvasi főiskola semmi esetre sem fog algymnasiummá összetörpiüni! Mert a nemeskeblü egyházak nagylelkűen elvállalták e terhet, egyetlenegynek kivételével, melynek szomorú dicsőségét a többi ugyan nem irigyli; — elvállalták, igazolván azt, hogy termékenyítőbb a lassú csendes eső, mely folytonosan hat, mint a zápor, és adnak bizonyságot amaz angol közmondás igaz voltáról, hogy : tudomány hatalom !“

Akkor hozatott főtanodánk fentartására kiható ama jótékony végzés is, hogy minden ez es- perességbe jutó egyházi vagy iskolai hivatalnok, mind az, ki hivatalos állását az esperesség határain belül is jövedelmezőbbel felcseréli : mul- hatlan kötelességének tartsa, egyszer mindenkorra alapítványt tenni az esperesség kebelében létező szarvasi főtanodára. Hasonlókép telke res- tetni határoztalak egyes gyülekezeteinkben az u. n. honoratiorok, u. m. megyei tisztviselők, ügyvédek, orvosok, jegyzők, uradalmi tisztek, szóval mind azok, kikre nézve fiaik neveltetése tekintetéből valóságos áldás volt oly közel teljesen felszerelt főgymnasiumot birhatni, hogy e kincs megőrzésére és tovább fejlesztésére alapítványokat tegyenek. A lelkészek és tanítók többsége alapítványát aképen tette, hogy az által saját gyülekezetének az arra eső évenkinti járulékát könnyebben viselni segítse. Másoké azonban — azt tartyán, hogy ilv úton a főiskola | vagyona nem szaporodhatik, másrészt saját gyü- lekezetök iránti kegyeletük kimutatására ezer meg ezer más alkalom is kínálkozik alapítványaikat külön tették — — a kik tették.

Ekképen keletkezett sok lelkész, tanár és tanító részéről hol 200, hol 100, hol 60, 20 f'tig alapítvány, melyet a ki le nem fizetett, még most is folyvást beszolgáltatja annak kamatait.

Újabb időkben ugyanis t. Boczko Dániel 1800 ttot a tanszéki pénzalaphoz, 800 ttot stipendiumokra, t. Urszinyi Andor 500 ttot stipendiumra, B. Podmaniczki Frigyes ö méltósága 1000 ftot a tanító képezdére alapitványozott.3)

Annyi bizonyos, hogy számos nem egyházi s nem iskolai hivatalnok e tanodát mint már kész intézetet elő találván, számos honoratior, mesterember és foldmives mind maga mind gyermekei számára felhasználta a készt, a nélkül, hogy sokat törte volna fejét, honnan keletkezett és mily sok keserves munka által keresett fillérek eredménye az!

A kik vagy közvetlenül magok, vagy fiaik neveltetésében élvezték ez alföldi múzsák templomának üdítő és élesztő sugarait : itt az idő, hol legszentebb tartozásukat lerovogathatják, kegyeletüket kimutathatják. Illő, hogy a társadalom egyéb tisztesb tagjai is, kiknek nevei az alapítvány ozók sorában még nem olvashatók, segítsék e terhet viselni, különösen most, mikor ua- gyobbszerü építkezés akar foganatba vétetni.

Fel tehát e főiskolának közel távol lakó, valaha volt növendékei! Fel, lelkes atyák, kik itt közel majdnem szemetek láttára kísérhettétek fiaitok növeltetését : mutassátok meg, hogy megyénk, esperességünk méltó azon kincsre, elődeink buzgalmának e í'eánk szált emlékére, melyet erős hit és nemes tudományszomj felállított ; — majd kívül majd belöl fenyegető veszélyek és viharok ellen szerencsésen megóvott, és mindeddig Isten segítségével oly minőségben

tart fen, hogy hazánk bár mely hasonló tanin tézetével bátran kiállhatja a versenyt!

“) Azontúl sem szűnt meg minden adandó alkalmakat felhasználni a gyűjtött tőke gyarapítására, annyira hogy folytatott gyűjtés és ügyes kezelés által, ha jól értesültem, ma holnap még egy másik tanszék alapja is meg lesz vetve.

2) Annyival inkább nem, hogy váratlan kimúlta után az

utána következett esperesek: Nt. Horváth Sámuel, Torkos Károly, b. e. Haviár Dániel és Szeberényi Gusztáv ugyan azon szellemben folytatták a Pl. J. által kezdeményzett szent ügyet.

3) Egyébiránt az alapitványzókról részletes kimerítő tudósítást hoznak az 1857. 1808 és 1859 és azontúl is Nt. Tatay István igazgató úr által kibocsátott tanodái programmok.

Törvényszéki csarnok.

Békésvármegye bünfenyitŐ törvényszékének 1870. jan. 24. nyilvánosan tartott ülése.

Elnök : Jancsovics Pál. Bírák : Németh J., Novak K., Nyikora M.‘, Szánthó A. Vádló: Kertay Zs.

Emberölés. Or. Perei János, Balog János szomszédjának azon üzenetére, hogy a beltelküket elválasztó s dűlőiéiben levő kerítésen igazítson, — fiával : Jánossal és Sándorral, a szükséges szegeket magukkal vive, Balog János udvarára átmásztak s szomszédjok fiának : Balog Mihálynak közreműködésével a kerítést két ágassal meg is támasztották. S őr. Perei János és 2 fia látva a kerítés al jának hézagos voltát, hogy egy füst alatt ezen is segítsenek, a kerítés mentibe, ettől körülbelül másfél láb távolságra, Balog János tudta s engedelmo nélkül elkezdték a földet ásni s a kerítés tövére hányni. De veszedelmükre. Mert az egész műtét alatt a házában ben volt Balog Jánost e körülményre fia figyelmeztetvén, az, Balog János és őr. Perei János s fiai között verekedést fejlesztett, — minek szomorú eredménye : Balog János agyon verése vala.

E bűntényre nézve a vizsgálat megindittatván s a i hullának szakértők által történt megszemlélése s felboncolása s a verekedésben résztvevők és a tanuk kihallgatása után befejeztetvén, mert a szóban forgó bűntény főbenjáró s igy az nem a sommás eljárás tárgya, — a vizsgálati iratok alapján a törvényszék ör. Perei János és két fia: János és Sándornak emberölés miatti perbe fogatását elrendelte s a bűntény elkövetésével leginkább terhelőt ör. és if. Perei Jánosnak további letartóztatását kimondta.

A jan. 25-én nyilvánosan tartott ülésben elnök Jancsovics Pál. Bírák a fentebbiek. Vádló Kertay Zs. Védő Szigethv L.

Emberölés. Cs. Argyellán Mihálynak — szántóföldjéről — a múlt év nyarán egy ekéje, taligástól, ellopat- I ván, gyanúja legközelebbi szomszédja, Kétegyháza községében közönségesen ismert tolvaj : Rótár Mitrura esett. Cs. Argyellán, Mihály ebbeli gyanúja következtében Rótár Mitrut folytonosan szemmel tartá. így történt, hogy ő, a lopást követő harmadnapon, a fiával, Rótár György- gyel egy jól megrakott kocsin, a földje végén elmenö utón hazafelé koezogtató Rótár Mitrut megállitá s elmondva gyanúját, felkérte ekéjének visszaadására. De mivel ez a lopást kereken tagadta, Cs. Argyellán Mihály nem törődve annak szidalmaival, a kocsit megmotozta és — — az ekének egy zsákba, meg a szalmába elrejtett egyes darabjait meg is találta. Mely körülmény, hozzá véve Rótár Mitrunak konok tagadását, Cs. Ar- gyellan Mihályt indulatba hozá s amazt hajánál fogva a kocsiról lerántván, a kezében levő bottal agyba-főbe verte. 8 a szerencsétlen a verés ideje alatt a helyszínére megérkezett Argyellán Tógyer és Onucz s kiválólag az előbbi által is — a mint ezt Rótár György vallja — bántalmaztatván; mig nem végre általuk a már tökéletesen megkinozva s eszméletén kívül volt nevezett Rótár Mitru saját kocsijára tétetett s a községházához — innen pedig lakására vitetett, a hol nemsokára meg is halt.

Cs. Argyellán Mihály a tényt t. i. azt, hogy ő Rótár Mitrut iitögette, beismeri, de Rótár György vallomására vonatkozólag kinyilatkoztatja, miszerint sem testvére : Tógyer sem fia: Onucz — a szerencsétlenül járt Rótár Mitrut nem hántalmazá. Ezek különben a bántalmazás- bani részvétéit tagadják is.

A halál okára nézve az orvosok véleménye oda terjed, miként az, a bal alszáron felületesen futó külső rózsa viszér megsértése folytán bekövetkezett lassú elvérzés volt ugyan, azonban figyelembe véve, hogy a különben is elsoványodott s tűdő-gümösödésben sinlő egyén a szenvedett sérelem után félnapig minden orvosi segély nélkül hagyatott, holott a magában véve csekély sértés segély mellett nehány nap alatt behegedhetett volna, a megvérengezett csupán az elmulasztott orvosi segély áldozata s a jelen haláleset az esetlegesen halálosak közé sorozható.

Vádló Cs. Argyellán Mihályt, mint közvetlen tettest,