Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-30 / 5. szám

II. évfolyam.

Gyula január 30-án 1870.

5-ik szám.

Szerkesztőségi iroda :

Főuteza 186. sz.— Idő intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. —- Bé- lyegdij 30 kr.

i

m

I

%

fi

í

1

|

&

Ite

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételék:

Egész évre.....................4 frt.

Fél évre

................................2 frt.

Ne

gyed évre ..... 1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

A Batthyány szoborra adakoztak: GrófWenck- heiin Frigyes 10 ftot.

A szerkesztőségnél befolyt eddig e czélra 85 frt 50 kr. A honvéd-rokkantak menházára adakoztak : Gróf Wenckheim Frigyes 10 ftot.

Befolyt tehát öszesen e czélra 35 ft.

Válasz Nagy Károly urnák.

Kellemesen lepett meg Nagy Károly urnák a bihari petitió tárgyában tartott s a „Békés“ számaival szétküldött beszédemre ugyanez úton nyilvánosságra jött ellenválasza, kellemesen lepett meg különösen azért, mert ezzel egy férfias és higgadt eszmecserére nyílt alkalom oly kérdés felett, mely nem sokára parlamentünknek képzendi tanácskozása tárgyát, értem a megye rendezés kérdését, kellemesen lepett meg végül azért, mert az ellenzék Nagy Károly ur beszédének éppen a „Békés“ jobboldali lap számával történt szétküldése bizonyítéka annak, hogy most az egyszer nem a merev pártemberek, hanem a jótékony eszmecsere barátai találkoznak, hogy tisztázzák fogalmaikat, s ezzel kap- csolalban szerény tehetségükhöz képest lendületet adjanak e bennünket legközelebbről érdeklő kérdés körül uralkodó fogalmak tisztulására, mert valljuk be uraim őszintén, hogy alig van kérdés, mely körül oly minden lépten és nyomon találkoznánk a fogalomzavarral, mint éppen a megyék kérdésére nézve. — Sajnos, hogy az ezen kellemes meglepetésemet egy körülmény megzavarta, melynek az olvasó közönség előtt felderítését a szigorú igazság iránt köteles tekintet követeli, s mit maga ellenfelem is — ha loyalis akar lenni — elismerni tartozik. E beszéd nevezetesen sem azon terjedelemben sem azon alakban a bihari petitió tárgyalásakor Nagy Károly ur által elmondva nem volt, mint a mely terjedelemben s mint a mely alakban az jelenleg a sajtó utján napvilágot látott. Minél fogva egy el nem mondott beszédet mint hevenyében rögtönözött választ mutatni be a közönségnek pártcsinynek megjárja ugyan, de correct eljárásnak semmi körülmények között nem mondható. Ennél fogva. én Nagy Károly urnák a „Békés“ számával megjelent beszédét nem mint olyat hanem mint beszédemre megjelent röpiratszerü közleményt tekinthetem és tekintem. Tekintsem azonban akár úgy mint beszédemre adott választ, akár pedig beszédemnek hosszas átgondolás után írott s majd napvilágot látott czáfolatát a dolog lényegére t. i. a tárgy körül megindítandó eszmecserére nézve teljes közömbös lévén: e rövid tájékozó bevezetés után lássunk dologhoz.

Ha valaki valamit tervez és akar első lényeges feltétel és kellék, hogy tervével teljesen tisztában legyen, hogy határozott és szabatos fo galmával bírjon annak a mit akar. Mert csak egy minden részleteiben átgondolt szabatos tervezet bír azon szerencsével, hogy a gyakorlati kivitelben oly akadályokba nem ütközik, melyek az egész tervezet valósítását minden lépten kétessé s igy életre valóságát már előre precari- ussá teszik. — Tisztába kell jönnünk ennél fogva a megyék kérdésénél is arra nézve, hogy 1848 előtt a törvényhatósági önkormányzat alatt mit értettünk, tisztába kell jönnünk arra nézve, hogy a törvényhatóságok ezen korbeli attribútumai megállhatnak-e ma ? számolni kell magunkkal arra nézve, hogy a törvényhatóságoknak minő átalakuláson kell által menniük, hogy a nemzetnek 1848-ban szabad akaratából lényegesen megváltoztatott államgépezetébe úgy üljenek be, hogy azok az állam jótékony mozgató s nem akadály kerekeivé pálljanak. Es éppen ezt tartva szem előtt, hogy a bihari petitió tárgyalásánál általunk e megye jobboldali bizottmányi tagjai által elfoglalt álláspontot igazoljam, a Nagy Károly ur beszédére, illetőleg röpiratára adandó válaszomat következő fejezetekre osztom fel.

I. A törvényhatósági önkormányzat fogalma 1848. előtt. II. A Italoldal és a bihari petitió megyéje. III. Nagy Károly ur és a jobboldal megyéje. IV. Es végezetre Nagy Károly ur beszédjének cáfolata.

I. A törvényhatósági önkormányzat lógatnia 1848 előtt.

Mint tudjuk 1848 előtt hazánk alkotmánya egy kasztnak a nemességnek az emberi méltóság legtermészetesebb attribútumával a jogegyenlőséggel kiáltó ellentétben álló kiváltságain nyugvó úgy nevezett rendi alkotmány volt. Minden alkotmányos mozgalom jó formán a kiváltságok védelme körül forgott, mely kiváltságokat ha korunk haladó szelleme itt ott fenyegette a nemzet vagy helyesebben a nemesség bennök az alkotmányt látta veszélyeztetve. E kiváltságos sztikkeblüségből önkényt folyt a törekvés úgy folyni be a törvények alkotására, hogy .az alkotandó törvények e kiváltságokat csak szilárdítsák s azoknak valahogy ne praejudicáljanak mire az utasítással ellátott s szükség' esetében még vissza is hívható követek igen kényelmes eszközli! mutatkoztak. A törvények alkotására gyakorolt ezen egyenes befolyás volt a megyéknek egyik leglényegesebb joguk. Másik lényeges joga állott a megyének abban, hogy a befolyásával alkotott törvényeket területén önmaga hajtotta végre s azoknak megtartása felett első sorban önmaga őrködött, mihez ha még azt adjuk, hogy bizonyos esetekben tételes törvények hiányában még statútumokat is hozhatott, tehát saját területére statútumokat alkothatott, s ezen kívül az igazságot választott biráival önmaga szolgáltatta ki. teljesen indokolt volt ha magát autonom erkölcsi testületnek nevezte, mert hiszen e szó autonómia e két görög szó összetétele autos—önmaga és nomos—törvény. Autonómia tehát — törvényhatóság. Hogy mint önálló tényezők a honvédelmezés körül is megjelentek a megyék, arra nemcsak maga a vármegye elnevezés, de a megyei, később megszüli tetett bandériumok, ismét későbben a francia háborúig divatos nemesi insurrectio története utal. — A közbiztonság- és rend kezelése saját területén hasonlóul a megyét illeté s ki ne em lékeznék még azon boldog időre, midőn a megye közrendőri hatósága jogában látta magát sértve ha egy idegen megye pandúrja a bűnöst valamely más megye területén merte üldözni. A mennyiben végül a megye választott tisztviselőivel maga kormányozta önmagát, autocrat testület is volt vagyis önkormányzattal birt; s igy értelmezendő szerény nézetem szerint a minden ember száján forgó törvényhatósági önkormányzat, ha bár hibásan e két szó : törvény-hatóság (autonómia) és önkormányzat (autoeratia) a gyakorlatban mint egymással egyenértékű sokszor fel cseréltetett, dacára azon lényeges különbségnek, melyet a fogalmak magukban rejtenek.

Melyik jogát veszítette el a megye mint olyan legelőször a viszonyok és körülmények kényszerítő hatalma alatt; felelet elveszítette azt, melyre nézve a körülmények, hazánk sajátságos és viszontagságos helyzeténél fogva leghama- rább fejlettek parancsoló szükséggé, tehát azon jogát hogy mint önuálló tényező jelenjék megahonvédelem terén. Nem is említ ve azt, hogy már 1550. felmerült szüksége a honvédelem gyökeres átalakításának, midőn Veráncsics határozottan kimondja, hogy zsoldos katonára van szükség és pedig olyanra ki gyermek korától fogva megedzetett ki kényelem polgári ügyek s nö keble után nem sóvárog, (Lásd Horváth Mihály kis. tört. műnk.) tény az, hogy XIV. Lajos példája s hódítási törekvései ki az állandó hadrendszert hozta be országába, más fejedelmeket is hasonló honvédelmi rendszerhez folyamodni kényszeritettek s igy lön, hogy 1715-ki országgyűlésre küldött királyi propositiók a nemesi insurrectiót csak éppen mint szükségben segitő expedienst említik. S igy a megyék bástyáin belől táborozó nemesség a honvédelemnek addig csak nem kizárólagos kötelességétől de egyszersmind jogától elesett. Másik talán mondhatni leglényegesebb jogát t. i. a törvényhozásra, választott és utasítással ellátott követe által gyakorolt egyenes befolyását elveszité a megye 1848-ban a népképviseleten nyugvó alkotmány és felelős kormányzati rendszer életbeléptetésével s ha kérdezzük parancsolták-e ezt a körülmények, kö- vetelte-e a kor haladó szelleme, hazánk történelmére utalunk mindenkit s ez megfogja adni az igenlő feleletet. Akarjuk-e a rend és köz- biztonság feletti őrködést továbbra is a megyék helyhatósági jogkörében hagyni, attól függ mit fognak újból parancsolni a körülmények, nem fogja-e e téren is a megyét mint tehetetlen nehézkes institutiót kigúnyolni a gyakorlat iskolája. Mindenki óhajtaná, hogy ne úgy legyen de sajnos, hogy a tények az ellenkezőt látszanak igazolni. A legközelebb alkotott törvény a bírói hatalom gyakorlatáról az igazságszolgáltatás nem csekély fontosságú attribútumát vonta cl a megyéktől, hogy azt mint országos ügyet a nemzet összegének s fejedelmének mint a mely monarchicus államunkban az ős időkben is a korona joga volt, adja által. —

A megyei intézménynek kétséget sem szenved, hogy megvoltak a maga előnyei akkor, midőn a nemzet nem az ő akaratának kifolyása gyanánt tekinthető, senkinek nem felelős s folyton idegen helyről sugalmazott kormány által igazgattatott, hogy ez ellenében kivált midőn országgyűlések sokszor évtizedeken át nem tartattak, a megyékben rejlő vis inertiae, sőt ellenállási jog egyik hatalmas védve volt úgy a nemzet függetlenségének mint alkotmányának azt csak az merné tagadni ki a történelmet meghamisítani nem átalja. Ez előny mellett azonban volt a megyei rendszernek egy ennél sokkal nagyobb hátránya, mely abban állt, hogy gyűlései mint megannyi provinciális parlamentek irányadólag folytak be az országgyűlés menetére, s követeiket sokszor valamely üdvös a nemzetre nézve csaknem elodázhatlan újításnál ellenkező irányú utasítással látva el, lidérc nyomással nehezedtek azon testület működésére, melynél pedig egyátalán nem hiányoztak a vi-