Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-30 / 44. szám
II, évfolyam. Gyula október 30-án 1870. 44-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóutcza, 6. sz.) Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre.....................4 frt. Fél évre .........................2 frt. Ne gyed évre.....................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.-------Eg y élő tiltakozás. Vannak tárgyak, melyek felett az ember nem örömest vált szót; vannak egyének, kiknek a nemzet dicső múltjával összeforrt nevét nem örömest teszi az ember hírlapi cikk tárgyává, mert hiszen nagy embereinket még gyengéikben is tisztelni s azok iránt kímélettel lenni tartozunk. Mindenki könnyen eltalálhatja, hogy a nagy férfiú, kire célozunk Kossuth, a tárgy, melyet jelzünk, a kanizsai választókerület elnökéhez intézett s a „Magyar Ujság“-ban megjelent levél. De ha nagyjaink e gyengeségéhez egy egész nemzet végzete van kötve, ha e vég- zetszerüség már a történelem lapjain is mint az események szomorú tanúja jelent meg, hallgatni ép oly hazafi bűn, mint a miy bűnnek tartanók elhagyva a tárgyilagosság terét, az ócsárlás sarával dobálni azon nevet, mely még ma( is mindig kegyeletünk tárgya. És ezen szempontból indulva ki, szigorúan tárgyilagosak maradva óhajtunk szólani a kanizsai választókerület elnökéhez intézett levélnek különösen azon pontjához, melyben turini számüzöttünk, mint a jog feladások elleni élő tiltakozás lép egykori nagyságának piedestáljára, egykori nagyságának mondjuk, mert jól jegyzi meg egy történetíró, hogy valamint nemzet, úgy egyesek csak egyszer lehetnek nagyok. Nem akarva már számtalanszor elmondott dolgokat ismételni, constatáljuk egyedül azon tényt, hogy az 1867-ben létrejött kiegyezkedés, a szerződések hosszú évei alatt reményeiben oly számtalanszor csalódott, a külföld diplomatiájának számításában csak a szükség esetében szerepelt, de mindannyiszor, midőn ez célját éré, hidegen eldobott, de komoly számitás tárgyát soha nem képező nemzet szabad akaratából s érett megfontolás után végrehajtott ténye volt. Képződött ugyan két ellenzéki párt, melyek közül az egyik és pedig a sokkal tekintélyesebb nem maga a kiegyezkedés ténye, mint annak módozatai ellen lépett sorompóba. Egy másik óriásilag törpe ellenzéki kisebbség, melynek vándorkortes vezérférfiait nyomukon üldözte mindenütt a szereplés viszketege. melynek még ma is működését s politikai szereplését egy higgadt hazafi is komolyan nem veheti, a Rákoson tartandó nagy nemzetgyűlés s a Beleznay-kertben inscenirozott fresco-látványok után komolyan ugyan senki nem is veszi, határozottan eldobta magától a kiegyezkedés tényét. Ez óriásilag törpe ellenzéki kisebbség volt az, mely politikai fontosságra csak Kossuth nagy nevéveli üzérkedés által re- mélve jutni, e nevet tolta előtérbe, — hitte és elhitetni igyekezett mindenkivel, hogy a tény, mely ellen ők is tiltakoznak, csak a kényszerűség szüleménye s hogy tiltakozásuk a nemzet tiltakozása. Ennélfogva, miután itt a jobboldal és balközép által képviselt 1867-ki alkotmány alap egy nem is párt, csak legfeljebb fractio- nak nevezett clique által tétetett mint alkotmány alap kérdésessé : következik, hogy ki ez ellen óvást tesz és tiltakozik, a Parlamentarismus fogalmai szerint maga a nemzet ellen tiltakozik. És itt álljunk meg egy kissé. Volt idő, midőn Kossuth volt a nemzet zászlóvivője, volt idő még a 48-as évek előtt, midőn a nemzet többsége, melyet akkor kiválólag ellenzéki szellem lelkesített, e zászló körül tömörült, ugyanekkor volt a nemzetnek egy fér- fia, ki a rohamos mozgalmakban hazájára zúdulható vészfelhőket látva tornyosodni — látnoki ihlettségében következő szavakat intézi Kos- suthhoz : „a haza szent nevére kérem önt, lépjen le agitatiojának azon veszélyes teréről, melyre újabban lépett, sőt nemesebb érzéséhez esedezem, mondjon le politikai vezérségéről is áta- lán. Ha azonban végig elakarja járni nélkületek, sőt ellenetek- féle villitáncot : ám tessék. Izgasson minden nemzetiséget a magyar nemzetiség ellen a bőszülésig fel, vessen égő kanócot a szántó-vető lakára, miszerint erővel kivívja magának az önformulázta és önértelmezte egész igazságot, ostorozza a közbirodalom érdekeit a legnagyobb ellentétre s töltse meg mérgével a visszatorlás poharát csordultig : ám lássa. Ha azonban egykor minden már késő lesz, érezni s átlátni fogja s megvallani lesz kénytelen, hogy átok volt az, mit fejünkre hozott és nem áldás: akkor ne mentse magát, hogy nem volt a nemzetben egy hü is, a ki önnek csalálmait még idején ketté törni elég elszántsággal birt s tehetsége szerint igyekezett volna.“ E profetikus szavakból egy hiányzik, mi Kossuth fentidézett levelét oly praegnanssá teszi, személyének mint élő tiltakozásnak a térre állítása. Ha váljon a nemes gróf akkor, a miket mondott e szavakkal igy végzi: én pedig azok ellen, miket ön Kossuth s vele együtt a nemzet tesz, mint élő tiltakozás állok itt, nem törpiilt volna a silánynyá magasztos, fájdalom, teljesedésbe ment jóslatával, váljon azért kevésbé rohamos lett volna a mozgalom s nem lett volna-e szánandó látni a küzdelmet, melyben az idők haladó kerekeinek fenntartása okvetlenül kerül vala s nem méltán vetheté vala bárki szemére, hogy egy ember egy egész nemzet ténye ellen mi jogon emelkedik ki mint élő tiltakozás? A népeknek s nemzeteknek sorsa önkezükben van letéve s valamint a józan ítélő tehetséget kell megtagadnunk attól, ki nemzetünk önvédelmi harcát — midőn azt elfogadni a körülmények kényszeriték, egy malecontentus párttöredék lázadásának bélyegezé, épen úgy követeljük, hogy midőn a kérdés békés megoldásának terére léptünk s azt az adott körülmények számbavételével a nemzet végre is bajtá s annak túlnyomó nagy többsége el is fogadá, követelni jogunk van, hogy azelőtt, mint a nemzet souverain ténye előtt meghajoljon a kisebbség, annálinkább meghajoljanak egyesek. Nagy hazánkfia egykori nagyságának piedestalján állva emelkedik ki mint élő tiltakozás: mi az esemé- mények menete, a reménytelen helyzetbőli kibontakozás égető szüksége, 20 évi keserű megpróbáltatás s egy jobb s ennélfogva talán helyesebb meggyőződés nem merev, de hidegen számitó politika piedestalján állunk, más oldalt mint egy nemzet, az 186 7-ki kiegyezkedés tényével élő tiltakozás gyanánt minden oly tendentiák- kal szemben, mely nem az eseményeknek törekszik irányt adni, hanem a véletlen futó homokjára épit, minden oly áramlat ellen, melynek a mint egyszer vége egy nemzeti catastro- pha volt, úgy talán ismét csak egy catastropha árán inauguralható. És midőn a nemzet, mint nemzet tesz, midőn politikája uj forduló pontjánál szakított múltjával, az ellenében habár a legnagyobb múltú hazafi tiltakozása legyen is az, ez csak az egyén tiltakozása marad a nemzet ellenében, vagy más alakban pusztán egyéni vélemény. Országgyűlési tudósítás. A képviselöház ülése oct. 22-én. Több kérvény és jelentés bemutatása után a napi renden levő két indítvány jött vita alá. A Miletics ügy, s Simonyi Ernő határozati javaslata. A Miletics elzáratása feletti vita hosszú s igen heves volt. Részt vettek benne Irányi, mint kezdeményező, ki Miletics elzáratásában sértést Iát, s kéri szabad lábra bocsáttatását. Horváth Boldizsár minister: miután a ház megengedte Miletics perbefogatását a további intézkedéssel, Irányi indítványának keresztül vitelénél a birói tekintély s fügetlenség megsemmisítését látná. Kéri tudomásul vétetni a bíróság átiratát. Részt vettek a vitában : Deák F. Szontagh Pál, Simonyi Ernő, Csernátony, Hódossy, Madarász, Patay, részint ellene, részint mellette. Simonyi Ernő határozati javaslatában utasítja a kormányt, hogy használja fel és érvényesítse minden befolyását a jelen pusztító háború bevégzésére, illetőleg a béke mielőbbi megkötésére. Kinyomatik és napirendre tűzetik. Az okt. 24-iki ülés, Horváth B. igazságügy-minister a kormány reform javaslatait terjeszti be szám szerint 64. melegen ajánlja a ház figyelmébe, mint megannyi égető szükséget s orvoslatát. Tisza Kálmán indítványozza egy független s teljes magyar hadsereg felállítását, indítványa argumentumait a jelen háború eseményeiből meríti. Ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. — A Mi- letics-ügy ismét hosszabb vitát keltett. A vita 2 órán túl terjedvén Patay kijelenté, — hogy az indítványt tevő ur ma akar beszélni, de ő 2 óra után nem akar hallgatni. Oct. 25. A Miletics ügyben Irányi indítványa 126 szóval 89 ellenében elvettetett. Horváth B. minister az első folyamodásuk bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat módosítását nyújtja be a bírák számát és székhelyeit illetőleg. Oct. 26. Kerkápoly pénzügyminister beterjeszti a jövő évi költségvetést s hosszú beszédben adja elő. Ebből kitűnik, hogy ez évre 15 millió deficit mutatkozik s jövőre is majdnem 12 millióra van kilátás. A harci tudósítások folytonosan kisebb ütközetekről tesznek jelentést, hol többnyire a franciák vannak ugyan előnyben, de a porosz sürgönyök mindig saját dicsőségüket zengedezik, s ily esetekben, mint a következő valóban dicsekedhetnek is : A 16-ik porosz huszárezred egy osztálya Rambouilletben szállásolt. Mivel azonban bajor gyalogság is volt a városban, előőrsöket nem állítottak fel, azt gondolván, hogy a bajorok már úgy is megtették azt. Éjjel francia lövészek támadták meg a falut, s a poroszok egy részét legyilkolák, a többit pedig megfuta- miták. — Másnap aztán beállít a megfutottakkal egy másik osztály, kiadja a rendeletet, hogy a nők, aggok, és gyermekek egy óra alatt takarodjanak ki a faluból- A férfiak legyilkoltattak s általános rablás és gyújtogatás volt elrendelve.
