Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-23 / 43. szám
goztattuk ugyan továbbra és nagy szavakban iparunk emelésének, — mely egyedül képes óriási terhűnket elviselhetővé tenni, — égető szükségét, de ki tehet róla, ha más oldalt el- hitetők népünkkel s iparos osztályunkkal, hogy a közösügyes quota molochja annyira felfal mindent, hogy iparunk fejlesztése mellet sem marad betévő falatunk. Hangoztattuk és hangoztatjuk máig is harsány szavakkal, hogy népünk s iparos osztályunk érteimiségét fokozni kell, hogy valódi feladatának tudatára s önérzetre ébredve birtokába jusson azon ismereteknek melyek őt erre minősíteni fogják; alkottunk evégett szám nélküli olvasó-köröket s beédesgettük a népet s ipararos osztályt. És valljon miért; távolról sem azért, hogy belőle értelmes hivatásától áthatott népet és iparos osztályt alkossunk, hanem hogy politikai pártpro pagandák legyenek az olvasó-körök. Feltálaljuk ott neki a „Nép zászlóját,“ „Igazmondót,“ „Hetipostát“ és „Ludas Matyit“ mig gazdászati lapot, vagy egyátalában nem látunk vagy legfeljebb felvágatlanul hever a kör olvasó asztalán. És igy, még a legnagyobb hévvel megbeszéljük e körökben a nagy világ eseményeit, a sedani capitulatiótól s következményeitől le a megye rendezésig, mig a politika magos régióiba igyekszünk emelni magunkat, hogy szinte szédeleg bele a feje, s mig itt-ott az ujdon született francia köztársaság iránt s országgy'ülésileg kifejezendő rokonszenvre készítjük elő a tömeget, mit sem törődünk vele ha az alatt rendén érik a széna, ha a műhely mellet nyutozva ásitozik a legény, a mely kevésbé törődik pedig azzal, ellesni s eltanulni, mit az egyes gazdászati és ipar-ágakban nálunk tökéletesebbet termelt más nemzetek gazdászata és ipara, hogy igy azokat utánozva vagy azoknál még tökéletesebbet előállitani igyekezve velük versenyzőleg jelenhetnénk meg a világ piacán, de azért mégis szidjuk a kormányt, ha a nemzet reá bízott pénzével gazdálkodni akarna, belföldi versenyző iparosok mellett az olcsóbb s több biztosítékot nyújtó külföldi iparosokkal szerződik, a szükséges beruházások és beszerzések körül s a helyett, hogy népünket a dolog valódi okára figyelmeztetve ipara tökéletes- bitésére serkentenők, hazafi kötelességet véltünk teljesíteni, ha iparosaink előtt a dolgot úgy tüntetjük fel, mintha a kormány a hazai ipar szándékos mostoha elhanyagolásával, a külföld reánk nézve improductiv iparát dédelgetné sa— Mit, még véded magad ? — Szót se többet; haragszom és haragudni fogok. Jaj átkozott kölke, igy leföz- ni az embert. Titokban összeesküszik ellenem — megakar esküdni egy leánnyal; a nélkül, hogy engem megkérdezne, óh, ha ezt tudtam volna! — Nem lesz semmi az egészből; én nem egyezem bele; vagy le kell mondanod a házasságról, vagy pedig-------— Vagy pedig?-------— Vagy pedig, (fokozott erővel) igen! (borzasztó hangon) igen !! — Ki tagadlak ! Dömötör bácsi e szavak után erőtlenül el nyújtózkodott a támlányban. — Kedves bátyám, oly sok jót tett velem — szóltam én — begy vétek volna többre vágynom; nem áhítozom én vagyona után, én csak önt szeretem, nem pénzét. A mi házasságomat illeti — az meg fog történni s tudom, hogy kedves bátyám is belé egyezik, — sőt szabad legyen felkérnem násznagyomul. Dömötör bácsi boszasan nézett reám, azután felkelt, az ablakhoz ment és dörömbölni kezdett rajta ujjaival. Kinézett az utcára. Egyszerre csak visszafordult, újra erősen szemem közé nézett és szólt: — Hát nincs még násznagyod?-------— Nincs, hiszen a bácsira számítottam — s ugy-enem hiában ? — No hiszen most az egyszer csak még megteszem, — felelt duzzogva, —• hanem máskor kikérem az ilyen dolgokat! Már bizony azt hittem, hogy nem is engem akarsz násznagyul felhívni; legalább Kotyogósi azt pletykálta . .. — Ej, ej, kedves Dömötör bácsi, hogy hihette el! — No most szerbusz öcsém, megyek Kotyogósihoz, úgy megszidom, hogy olyat még a herkópáter se látott. El ment dörmögve. Bim, bum Dömötör ! Piff, puff Dömötör! Szakaztott olyan mint a szinházi nagy dob. Nagyott puffan, ezután elhallgat; meg is ijed tőle az ember, pedig gyermeteg jó szivével csak szeretni tud. * * ás ját pénzünkön. így aztáu eleget teszünk igen e minden mozzanatot párt célokra felhasználó törekvéseknek, de egyúttal kiengedünk iparos osztályunk zsebéből vándorolni százakat, ezreket és milliókat, hogy annyival legyünk szegényebbek, a külföld annyival gazdagabbá lett iparosai mellett, s az üzleti tőkéket hazánkból kifelé szivárogtatjuk, hogy ez által talán hosszabb időre ipar és versenyképtelenek legyünk az üzleti tőkék hiányában. Igyekezzünk ennélfogva helyesebb irányba terelni népünk tevékenységét; mutassuk fel előtte a külföldi iparos példáját, ki a mellett, hogy vagyonosabb, az értelmiség magasabb fokán is áll, ki napi fáradalmát kipihenni megyen az esti órákban, a felfogásához mért tudományos felolvasások hallgatására, ki szünidejét s vasárnapját nem Bachúsnak s nem az áldott semmit nem tevésnek, de szellemi tökéletesbitésének szenteli, ki ha földész-egyletet alakit azt nem azért teszi, hogy évenkint négy ünnepélyes misét tartson a gyulai föídész-egylet példájára, hanem hogy szorgalma s munkájával dicsérje a miudenség nagytemplomában istenét; ki mindenek előtt földész vagy iparos, és csak mert iparos és földész, egyszersmind polgár, ki ipara és szorgalmával hazájának legfontosabb politikai tényezője, mig mi bennünk a politikai tényezőben elvesz a földész és iparos, s ha ezt elértük akkor, de csak is akkor fogunk oda jönni, hogy ily piritólag szegény gazdasági s ipar kiállításaink nem lesznek, mint volt a gyulai legközelebbi kiállitás. Ha pedig ez nem történik, mint gyakorlatiatlan nemzet koldusok maradunk anyagilag, koldusok szellemileg. Ne feledjük, hogy már a költő megmondta : Hass, all- koss, gyarapits s a haza fényre derül. A harci tudósítások annyira eltérők, hogy belölök a valódi tényállást felismerni csaknem lehetetlen. A franciák fenhangon hirdetik győzelmeiket Paris és Metz körül, de poroszrészröl mindannyisszor megvannak cáfolva. Annyira nehéz itt kiokosodni, hogy talán csak az előbbi eseményekből iehet némi következtetést kivonni. A franciák szorult helyzetökben a legkisebb előnyöket is nagyszerű győzelmekül szeretik előtüntetni, de a poroszok meg alábbszálltak a magas hangról, s kezdenek mérsékeltebben szólani. S ha e jelekből következtetni lehet, a helyzet a franciákra vált kedvezőbbé aránylag az eddigi eseményekhez. A táviratok öszhangzó jelentése szerint a poroszok had— — — A színházi nagy dob elhalgatott, — a függöny fel gördült, „Lear király“t adják. Meg indul a nagyszerű tragoedia; elébb csak mint szellő fuvalom, hogy egyre nőve teljes vihar erejével kitörjön. „Lear“ ez óriás alak, e káprázatos lény, kinek nagy szive de még nagyobb átka van ; e phantom, ki önmagát marcangolja szét, mert önmagában ismeri fel leg- j nagyobb ellenét — a gyarló embert; ez üvöltve kacagó rém, a ki a végzetet „leányának“ nevezi; ez őrjöngő, ki vonagló kéjjel tárja ki szörnyű sebeit s átkokat szór Isten, emberek és önmagára; ki midőn mindenétől meg van fosztva, még eszétől is : iszonyú sarcasmussal igy kiált fel : „én a király vagyok!“ —-------e keve réke a nagyságnak, gyarlóságnak; bűnnek, bünhődés- nek; e valódi tragikus alak megrázza a sziveket; elfojtja a néző keblében a iélekzetet. — — Méltán néz mindenki feszülten a színpadra; — hiszen Egressi adja Leart.-----------------A nézők körül csak Eveline komtesse nem néz a színpadra - - és a vele átellenben üllő Niki gróf. A két átelleni páholy tehát nem néz a színpadra. De hát ugyan hová néz?-------Egymásra. Eveline grófnő néz Niki grófra, és Niki gróf néz Eveline grófnőre. S mit néznek ? — — Eveline grófnő nézi Niki grófot, mert jegyese és csinos fiatal ember; de nem ez a föok. Eveline grófnő azért néz, hogy nézessék. Oly sokszor monda már Niki gróf — hogy szép ; miként ö maga tökéletesen meg van erről győződve, de azért szereti, ha mindig nézik. Nézeti magát Niki gróf által. És Niki gróf nézi is — és igy gondolkozik : — Eveline azt hiszi, hogy öt nézem, — nem, — én öt csak látom. Nézem rajta a festéket, nézem rajta a gyémántokat — se kettőt összetéve — őt látom. 0 azt hiszi, hogy szép; én azt tudom, hogy gazdag, — e kettőt összetéve jó parthie. O ón reám néz, énpeállása Párís falai alatt megvan ingatva, a mennyiben három heti müködésök eredménye csaknem megsemmi- sittetett s az általok már elfoglalt erődítményeket francia csapatok tartják megszállva, s porosz részről nem alaptalan a feltevés, hogy e kiágazó erődítményekből az ostrom zároló sereg nyugtalanitása könnyebb munka lesz az eddiginél. Ha a poroszok eddigi hencegő hangú tudósításai után olyakat olvasunk mint alább, talán némileg hitelt adhatunk a francia győzelmi hireknek. A „Béri. B. Ztg.“ a st.-cloudi ütközetről ezt irja: Berlinbe oct. 15-én érkezett táviratok szerint fájdalom ugylátszik, St.-Cloud kastély összelő vetése nem történt meglehetősen érzékeny veszteségek nélkül a kastélyban, illetőleg annak közvetlen közelében elhelyezett porosz csapatokra nézve. Versaillesből is ilyesmiket írnak oct. 10-röl : A franciák folytonosan roppant kedvet mutatnak a harcolásra, különösen reggel, mely majdnem rendesen az erődökből erős ágyúzás által nyer előszót; — tegnapelőtt ezzel meglehetősen erős ágyúzást kötöttek össze, mely ugyan erélyesen visszautasittatott, de nekünk mégis 600 ember veszteséget okozott. A 100,000 főnyi erősítés Páris körül szintén nem a legjobb színben tünteti fel a poroszok helyzetét. Azonban tagadhatatlan, hogy Orleans és Soissons bevétele nagy előnyöket nyújt, nemcsak az élelem beszerzés tekintetében, hanem mert ezáltal a toursi delegált kormánynak is tovább kell húzódnia — hihetőleg Bor- deauxba — s ez minden esetre a hangulat rovására fog történni. A harci zaj közt itt ott repked egy békegalamb. Burnside amerikai tábornok közvetítése ugyan nem vezetett, eredményre, mert békefeltételei a párisi kormány által indokolatlanul utasittattak vissza, hanem a „Times“ áll most elő egy békejavaslattal, mely a következőkbe vonható össze : Metz és Strassburg lerontatnak s Angolország egyesülten Oroszország és Ausztriával elvállalják a garantiat egy leendő békeszegés ellen, s ha a hadakozó felek egyike, a garantirozó hatalmak Ítéletére való hivatkozás nélkül a másikat megtámadná, ez utóbbit segitenék az illető hatalmak. Kétes azonban — legalább az eddigiekből Ítélve, — hogy a hadakozó felek bármelyike is elfogadná e beavatkozást. Undorral fordul el az emberi kebel a jelen háború borzasztó képeitől, melyben a sötét középkor jeleneteit látja megújulni. A gyözelemittas porosz katonák féktelensége nem ismer határt, a hiresztelt intelligens hadsereg oly dolgokat müvei, minőket a vandalok hadjáratában is ritkán találunk. Sedantol Carignanig nincs egyetlen ház az utón, melyet össze nem romboltak vagy ki nem raboltak volna, dig ö reá; — mindkettőnknek szép kilátásaink vannak! — — —--------— És ők nem hallják Lear átkait, nem hallják a kitörő tapsvihart, — nem, nem--------ők csak eg ymást nézik. * * 4c .... Ah, mily fenséges táj; mily bűbájos fény! ... A lég illattal van tele, a távolból édes, lágy zene hangjai hullámzanak felém. . . . Minden, minden oly szép itt! — Ott a távolban a kéklő hegyek ; itt a közelben a csergő patak; — a fü, a virágok, a kis dallos madárkák mind, mind oly szépek, oly bájosak. ... Ah ez a boldogság földje ! Minden van itt, mi szép, mi jó. A nap melegít; a föld táplál; a patak inni ád; dalnokok a kis madárkák — s a zöld mohára dőlve: a jó ég fátyolt borit a szendergőre. —• S miért nincs e tündér honban senki sem; miért hogy csak én egyedül vagyok itt oly végtelenül boldog ? — igy szólék magamhoz. — Oh ne kívánj embert társadul — szólt egy hang felülről, — addig lész boldog csupán mig egyedül vagy. Az ember jó és boldog, az emberek rosszak és boldogtalanok. A felülről jövő hang még beszélt sokáig szép dolgokat, — de később hangja mintha elmosódott volna — — mintha csak fuvalom lenne.-------— * * * .. . Na lám, elaludtam a támlányban. Könnyű tündér országról álmodni; de nehéz tündér uram tanácsát követni; hogy tessék egyedül élni, azután majd boldog lesz. Hiába; az ember boldogságát is feláldozza, csakhogy — verekedhessék.
