Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-25 / 39. szám
vagyis f. évi dec. hó 12-ik napján megtartandó közgyűlésre terjessze be. Főispán ur Hennán Béla orosházi járási szolgabirói Írnokot ugyanazon járásbeli, Jancsovics Péter joggya- kornokat pedig szarvasi járási tiszteletbeli esküdtnek kinevezvén Elöl említett Herman Béla a hivatalos esküt szokott ünnepélyességgel a közgyűlés előtt leteszi, Jancsovics Péter pedig — jelen nem lévén — a hivatali eskü letétele végett a megyei törvényszék előtti jelentkezésre utasittatik. A békési járás föszolgabirája Gonda László Békés város országgyűlési képviselőjének a honvédelmi minister- hez benyújtott abbeli folyamodványát, melyben Békés városát ezévre a katonabeszállásolástól mentesittetni kéri — véleményes jelentés mellett előterjeszti. Az első alispánnak szóval tett jelentésében felhozott ama intézkedése, mely szerint azon indokból, mivel Békésen a katonaság elhelyezésére alkalmas katona- tiszti lakok léteznek s a katonaelhelyezés más, a katonaság által kívánt községekben tetemes nehézségekkel jár — az idei elhelyezés helyéül Békés városát jelölé ki: helyeslő tudomásul vétetik. A mennyiben pedig a katonaság dislocatioja iránti intézkedés törvényszerűen kizárólag a megyei közönség jogkörébe tartozik s e tekintetbeni határozatait sem a kormány, sem a katonaság által korlátolólag érinthetöknek nem találhatja : ennélfogva a honvédelmi minister ur érte- sittetni rendeltetik, hogy a katonaság e megyébeni elhelyezése kérdését érintő rendelvényében kívánt indokolt felterjesztés megtételének szükségét nem látja; egyszersmind vonatkozva Gonda László képviselőnek említett kérvényére, nem mellőzheti el e megye közönsége a honvédelmi minister ur előtt annak felem- litését sem, hogy nevezett országgyűlési képviselőt, mint ilyent, Békés városa nevében kérvények bead- hatására illetékesnek el nem ismerheti. Mindenekelőtt a Mikolay István lemondása folytán üresedésbe jött orosházi főszolgabírói és Kis Józsa kir. táblai pótbiróvá lett kinevezése folytán üresedésbe jött főjegyzői állomások választás utjáni betöltése tűzetvén ki napirendre, elnök főispán által az előbb említett főszolgabírói tisztségre Foltényi Ignác bizottmányi tag, Nagy Károly bizottm. tag és Pál József esküdt és t. szolga- biró jelöltettek ki. A kijelöltek közül a felkiáltások világos többsége szerint Foltényi Ignác az orosházi járás főszolgabirá- jává megválasztatott. Az üresedésben levő megyei főjegyzői tisztségre titkos szavazás utján Hajóssy Otto megyei első aljegyző 66 szavazata ellenében 79 szavazattal Nagy Károly b. tag választatott meg. Ezután az újonnan megválasztott 2 tisztviselő a törvényszerű esküt a közgyűlés színe előtt szokott ünnepélyességgel letévén, részükre a hivataluk után járó rendszeres fizetményeik a házipénztárból kiadásra utalványoztatok s a hivataluk átvételére szükségelt intézkedések megtétettek. Ezek után a szokott közgyűlési rend újból fölvétetvén, olvastatott mindenekelőtt a belügyministernek az e megyei 1871. évi költségelőirányzatnak mielőbbi elkészítése tárgyában kelt rendelvénye, továbbá a megyei költségelőirányzattal foglalkozó küldöttség jelentése, mely mellett a megyei 1871. évre szóló költségtervezetet bemutatja. A megye közönsége a beterjesztett költségelőirányzatot elfogadván, azt a belügyrainisterhez a küldöttsé- gi jelentésben, valamint a tisztviselői fizetéseket, útiátalányok s a törvényszéki szakban az irodai személyzet számára, — úgy a börtönőri személyzet ruházása s a megyei épületekre nézve, nemkülönben az árva és gyámhatósági ügyek kezelésére fordítandó költségekről kívánt kimutatások tekintetében felhozott pontok kiemelésével szerkesztendő felirat mellett azonnal felterjesztetni rendeli. Olvastatott a belügyministernek rendelvénye, melyben értesittetik a megye közönsége, hogy Istriában Rovigno városában a községi tanács megalakult s a közigazgatási első folyamodványu ügyek kezelését átvette. E ministeri rendelvény másolatban a törvényszék, első alispán és mindnyája járásbeli főszolgabirákkal tudomás végett közöli étik. Ugyancsak a belügyminister figyelmezteti a közönséget, hogy jövőben oly építkezést, hol a költség több száz írtra rúg, ha ezen kiadás az e célra engedélyezett évi javadalmazásban fedezetét találja is, a terv és költség- vetéssel együtt, megbiráíás és helybenhagyás végett hozzá felterjesztendő. Továbbá vonatkozva a megye által a gyulai torna- és tűzoltó-egylet részére a tartalékpénztár kamataiból tett 100 frtos alapítványra, felhívja a közönséget, hogy miután a régi törvényes szokás szerint a megyei törzsvagyonnak igénybevétele felsőbb jóváhagyást is igényel — az említett tartalékpénztár cselekvő és szenvedő állapotát feltüntető kimutatást terjessze fel. A rendelvény első ágára nézve, melyben a több száz irtokra rugó építkezésekre vonatkozó költség- és építkezési tervek felterjesztetni rendeltetnek, a belügyminister ur felterjesztésileg értesítendő, hogy a jelen rendelkezésre okul szolgált megyei határozat nem építkezésekre, hanem a megyei épületek tatarozása és helyrehozására vonatkozván, ilynemű munkálatokat érdeklő költség- és építkezési tervek felterjesztését e megye közönsége nem látja indokoltnak, s a minister a részbeni rendelete a megye önrendelkezési jogát látszik érinteni. A ministeri rendelvény másik ágát, vagy is a tartalékpénztár állásáról szóló kimutatásnak fel- terjesztését illetőleg, miután a kérdéses kimutatás a pénztári tisztség által elkészítve időközben beterjesztetett — oly megjegyzéssel terjesztendő fel a belügyminister úrhoz, hogy az érintett pénztárnak szenvedő állapota nem lévén, a gyulai torna- és tűzoltó-egylet részére tett 100 frtos alapítvány a tartalékpénztár pénzereje kamataiban bőven fedezetre talál. Olvastatik ugyancsak a belügyminister egy rendelete, melyben felhívja a megyét, hogy a házipénztárból tisztviselői számára — mint az nemely megyékben gyakorlatba vétetett — fizetési előlegeket ne adjon, s ha eddig netán adott volna, azoknak a megyeszervezés életbeléptetéséig leendő visszatérítése iránt intézkedjék. Miután a megyei tisztviselők fizetményei előlegezése e megyében gyakorlaton kívül áll s arra eset elő nem fordul, a rendelvény tudomásul vétetik. Felolvastatik ugyancsak a belügyministernek a magyarországi hatóságoknak a külföldi hatóságokkal érintkezését szabályozó rendelete. Tudás és alkalmazkodásul a törvényszék, első alispán és mindnyája főszolgabiráknak másolatban kia- datik. A katonai karhatalom igénybevételét szabályozó bel- ügyministeri rendelvény ugyanazoknak adatik ki. A belügyminister által az 1870. év jan. 1-töl jun. végéig bezárólag engedélyezett névváltoztatások jegyzékének e megyét illető része, az anyakönyvekbei bejegyeztetés végett a szolgabiráknak kiadatik. — Páris körülzárolása a poroszok által maholnap bevég- zett tény lesz s ezzel a véres dráma egy újabb stádiumba lépend. A poroszok ostromtervéről mi sem hallatszik, utóbbi napokban azonban az a hir szárnyalt, hogy bombázás helyet körülzárolják Parist, hol az ellentállási elszántság mindik növekvőben van s a komoly elhatározottság hangulata uralkodik. — Legutóbbi tudósítások fegyver- szünetről sőt békehírekről is beszélnek. Annyi eddig bizonyos, hogy Favre Gyula a porosz főhadiszállásra ment egyezkedés végett, azonban lesz-e eredménye e lépésének — majd csak ezután válik meg, habár Vilmos király kijelentette volna, hogy oly békeföltételeket, melyek a franciák megaláztatásával járnának — szabni nem akar. (?) — Metzben a körülzárolt franciák egyátalán nincsenek oly kétségbeesett helyzetben, mint a poroszok hirdetek. Tóul egyre bombáztatik, dfc nem kielégítő sikerrel. E vár vitéz parancsnoka kijelentette, hogy még akkor is védi a várat, ha inge a testén meggyulad. Páris környékén Creteilnél a múlt héten egy francia hadtest és 38 ezer porosz között ütközet volt, melyben a franciák lő halottat és 30 sebesültet, a poroszok pedig sokkal többet veszítettek. — A lapunk bezárta előtt tudtunkra esett nevezetesebb hirek a követkeeök: Favre és Bismark mult kedden csakugyan találkoztak s Bis- mark békeföltételei ezek volnának : szabad bevonulás Párisba, Elszasz és Lotharingia egy kis részének átenTÁRCA. Franciaország s a franciák. Csaknem 100 év előtt 1776-ban folyt le túl a világtengeren egy forradalom, teremtve egy köztársaságot, melynek alapját természeti jog s általános szabadság ké- pezé. Tökéletes uj épület ! semmi példája a régi kornak, semmi tapasztalása az akkor élő világnak nem mutatott hozzá hasonlót. Az emberi jogok ama declaratiójában a népnek az önmaga feletti rendelkezéshez, s forradalomhozi joga s egyszersmind az igazolás az anya országtóli elszakadásra nézve oly egyszerűen s oly helyesen volt kimondva ama szavakban: „A kötelességéről megfeledkezett kormányt, mely az emberi jogok ellen vétkezik, jogosítva van a nép változtatni, vagy eltörölni.“ Ebben fekszik az éppen most Franciaországban kikiáltott köztársaság s a Bonaparte dynastia bukásának igazolása. A fönnebbi tételből származtatták le az amerikaiak következmény gyanánt azon alap elvet, hogy „a törvényben kifejezett népakaratnak kell vinni az uralkodást.“ Saját akaratuk uralkodása alatt boldog napokat éltek s élnek az amerikaiak máig is, s adák az individualitásnak a képzelhető legnagyobb szabadságot, s hozták az állam hatalmat s népakaratot alig hihető összhangba. És nagy és virágzó lett az unió ! a legnagyobb politikai merészletek sikerültek neki, győztesen folytatott háborúkat; a béke rendet és boldogulást teremtett, a szabad vallásgyakorlat a vallásosságot, a tömegesen bevándorló népcsoportok tódulása nem oltá ki a hazasze- retetet! Csodálatra méltó alkotmány ! Európa összes államai közt egyet sem vonzott oly korán s oly hatalmasan Amerika példája mint Franciaországot. A reformatio nem verhete gyökeret lakói között; megelégedett a gallicán egyház szabadságával. Richelieu s Mazarini alatt kezdődött ama mindenbe beleszóló politika, mely hivatva volt Franciaországnak hatalmi állást szerezni Európában, s mely a belügyekben centralisatiót s katonai uralmat szült, s mely a királynak amaz absolut teljhatalmat adá, mely a „L’etat c’est moi“-ban találta kifejezését. A királyi despotismus szegénnyé s erkölcsileg nyomorulttá tette a népet úgy, hogy egy XV-ik Lajost is eltűrt, kiben a monarchismus külső méltósága is lealacsonyult. S e nyomorult állapotban ez elnyomottság s elsülyedtségben fordul Franciaország saját tökéletes ellentétéhez az emelkedő Amerikához, melynek szigorú erkölcsössége köztársasági polgári erénye magasan világolt előtte. Franciaország maga kineveti saját Augustus Caesari korát, (XIV. Lajos alatt) melyben a királyi udvartól hizlalt költők, mint Corneille, köztársasági erényeket dicsőítve görög hősöket léptetnek a színpadokra, s csu- dálatra méltó merészség s megsemmisítő kritikával veti magát az egyház s állami tekintélyre. Egy kis töredék, — mint most a Bonapartismus által megrontott tömeg közepette veszi kezébe a nép szellemi vezetését. — A királyság megkísérli a nemzetgazdászat s politika terén reformokat hozni be a fölvilágosodás szellemében, hasztalan ! az Amerikából visszatért nemesek s katonák a köztársaság szellemét hozták be az országba, mely a királyi udvar páva-szerű büszkeségét megutálva — a puritán Franklint ujjongva köszönti, s az emberi jogok declaratiójának ismétlésével megdönti a trónt, s a nép szól: „Az állam én vagyokí* Hogy egy cs. kir. szabadság is létezik, — azt nem tudták elhinni a franciák. Erőszakkal, szuronyokkal meglehetett Ölni a szabadságot, de Franciaország megragad minden alkalmat, zsarnokainak minden bukását, — a szabadságot helyre állítani, s ekkor visszatérnek száműzött fiai ismét és szolgálnak a szabadságnak. 3 ezért legyen hála Franciaország s a franciáknak, s ne legyen ez elfeledve ez órában sem, midőn Franciaország a megölt szabadságot sírjából hivja föl. Mit tett más nép, ha zsarnokait az ország pusztítókat megverték ? Mindent megfizetett, ünnepélyes menettel hoza vissza az elvert fejedelmet, s felvette a régi jármot ismét. Franciaország adta Rousseaut a világnak, ki minden államtan ellenében az elidegenithetlen emberjogok felöli tant hirdeté. A Luther-féle tant a szenvedő engedelmességről, mely szerint Isten a rósz királyokat haragjában mint érdemlett ostort küldi a népekre — Rou- szeau nyiltan gunyolá. Ki prédikált megsemmisitöbben a theologusok csuda bogara a királyságnak Isten ke- gyelmébéli származása ellen? — Eszak-Amerika tanitá öt a nép ösjogaira. A francia forradalom 1789-ben hozta a szabadságot a világra, melynek Anglia példája utá- nozhatlan, Amerikáé nagyon messze volt. Joggal mondhatta a nemzetgyűlés az 1790-ben a néphez intézett kiáltványban : „a szabadság elve legyen a törvényhozók törvénye.“ Eszményiség és általánosság csak a francia forradalom alapvonalai, melyhez a franciákat e pillanatban visszatérni látjuk. Minden német-, holland- s angol-fölkelés és küzdelem helyhez kötött nemzeti volt, s a többi világra nézve elveszett. A francia 1789, 1830 s 1848-ki forradalmak világra hatók valának. Legyen szabad Gervinussal sajnálni, hogy Franciország sem angol, sem az amerikai alkotmányt el nem fogadta. Úgy biztosítva lett volna annak uralma Európában is, 8 meglett volna alkotva nyugaton a szabad államok azon háromszöge, mit Fox mint gyözhetlen sáncot tekintett a despotismus ellenében „egy pont honnan a világ világossága kiömlik“. — Ismeretes, mint fosztotta meg a centralisatió s a rémuralom az ifjú köztársaságot életétől, s helyébe I. Napoleon egy császári katonai államot alapitott. De ismeretes az is, hogy a francia forradalom vívmányai nem mennek egészen kárba, s hogy a törvény előtti egyenlőség elve egészen a barbár keletig nyomult!
