Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-08-21 / 34. szám
gyéken az országot; hiszem végre s remélem : hogy a 3 százados visszaélésekszülte resenstis, az uj, jobb helyzet folytán megenyhül s a dolgok megítélésénél kiindulásul nem a régi sérelmek túlhaladt álláspontja, hanem jobbra változott viszonyaink lesznek irányadók, melyek nem csak hogy a szabadság belterjes fejlesztését, a minden irányban való korszerű haladást nem gátolják, sőt a nemzet minden jogos és valósítható aspiratioit is végdiadalra vezérlendik : Gutta cavat lapidem non vi (vehementia), séd saepe eadendo ...... (R.) i\ }■ — A hadiszerencse istennője úgy látszik — végleg elpártolt a franciák fegyverétől. A legutóbbi napok hírei is egyre a poroszok feltartúzhatlan előnyomulását jelezték, s a mennyi nagyot állítottak azelőtt a franciák hatalmáról és fegyvereiről, annyi szomorút Írnak most rólok. A francia trónörököst már napok előtt Londonba szöktetók s újabb hírek szerint a császárné is rnenekü- löfélben van. Mindez ott, hol a franciákkal rokonszenveznek, nagy levertséget szült. — Metznél múlt vasárnap ismét ütközetre került a dolog, melynek kimeneteléről azonban a legkalandosabb hírek szárnyaltak s még ina sincs biztos értesülés. Egyik távirat a poroszok vereségét s 10,000 főre menő veszteségét jelzé, míg másik távirat a franciák veszteségéről beszél. Ez utóbbiak a Mosel-vonalat már föladták s a poroszok Nancy-t is megszállották. Mondják, hogy Chalons-nál (az egykori catalauni mező, hol Attila harcolt Aetiussal) fog a döntő csata vivatni. — Pária egy két külvárosában már föl is lázadt a nép s csak nagy bajjal tudják ismét lecsen- desiteni. Egy másik párisi hir szerint, több francia városban már a köztársaságot is kikiáltották. Mindezek után Napóleon császár bukását nagyon valószínűnek tartják. A császár egészségi állapota is nagyon aggasztó; orvosok állitása szerint májbaja oly mérvű, hogy élte napjai megszámlálvák. Egyébiránt a hadsereg iovezérsé- géröl már lemondott s helyére Bazaine lépett. A császárnak a franciák nem tudják megbocsátani, hogy oly készületlenül kezdett háborút a németekkel. — E rövid áttekintésünk befejezéséül egy fővárosi lap két sürgönyét is felemlítjük. Ezek egyike szerint a franciák belátják, hogy ügyük veszve van s a zavar náluk leirhat- lan. (Váljon kinek vallották ezt be a Iranciák ?) A másik távirat még az előbbinél is különösebb s közvetve bennünket is érdekel; ez igy hangzik: Egy cseh-lapot Drezdából arról órtesitenek, hogy Poroszország a szász koronahercegnek ajánlotta fel a csoh-koronát, a mivel állítólag a szászok is s a esohek is meg volnának elégedve. Pesti levelek.*) III. Augustus 9. 1870. A múlt hét Pesten a hurcolkoclás hete volt. Ha az évszakokat vesszük : lakást leginkább tavasszal s úgy nyá*) Múlt heti lapunk bezárta után, tehát elkésve vettük. Szerk. tartúm otthon maradni, azon okból, mert gyanitám, hogy ismeretlenem valamely titkos módon ismét meglátogat s újabb összeget fog hozni. Feltett szándékom vala meglesni titkos pártfogómat. Ez eltökélés nehezemre esett ugyan (a leselkedés és kémkedés mindig árulás) de helyemen ki tehetett volna mást ?-------És én nem is akartam egyebet, mint kezet szorítani vele, megmondani neki, hogy fáj a tudat : egy szerető szivtöl elválni, de - hogy maradni nem lehet. — Szobámban volt egy kis alkoven, — oda vonultam. A nyilás elé spanyol falat tettem, melynek nyílásain az egész szobát áttekinthetém. Már 10 óra volt s én hogy eine alujdam, az előre elkészített grog-ból hajtogattam. Egyszerre csak iszonyú, leküzdhetlen álom nehezült szemeimre, — erőlködtem ébren maradni, de lehetetlen volt Elaludtam. Másnap reggel a bársony mellényben ismét pénzt találtam, még pedig öt darab százast. Kezdtem haragudni ismeretlenemre. Mit is akarhat velem ?!---------Mi joggal akar ö rajtam segíteni, — mi jo gnál fogva ad nekem pénzt?--------Első indulatomban valami álnokságot vélvén rejleni a dologban —• felakartam esetemet a rendőrségnél jelenteni; — majd eldobtam ez eszmét. Hiszen ki e pénzt adja nekem, csak jóakaróm lehet,-------ki titokban ad, ellenkezője annak — ki titokban vesz. E gondolatommal arcomba érzém szökelleni a vért. Titokban veszem ón is e pénzt------— nem, ez nem maradhat igy tovább, bizonyosat kell tudnom, fel kell találnom az ismeretlent, és vissza adni a még meglevő összegeket. De hol keressem ?-------kit gon doljak alatta?--------— Hiszen jóakaróim oly kevesen voltak mindig, mint mily sokan ellenségeim! ron változtat a pesti; ősszel és télen ritkábban az időjárás miatt. S az utóbbi években hurcolkodás idején ugyancsak megindult Pest, ha máskor mozgalmaz, ilyenkor „mintha lába kelne valamennyi rögnek.“ Tráger, hordár, csirke-lopó, utca-gyerek bőven bekeresnek. Az óriási butorszállitó kocsik tompa dübörgéssel gördülnek végig a kövezeten. Mikor először láttam ilyen kocsit, rögtön eszembe jutott, hogy ha Reisz-Greitz és San-Ma- rino államok valamikor háborúba keverednének,— ahoz nem elég nagyok, hogy ök maguk kezdjenek egymás ellen harcot, — hadseregeik számára kibérelhetnének efféle butorszállitó kocsit, melyben fedve napsugár ellen, óva esőtől, takartan a szél ellenében, a természeti elemek sok csatában döntő befolyásának ne lennének kitéve; Walerioo-juk nem lehetne, mert zápor nem érné harcterüket, Lipcsét nőm szenvednék, mert napalko- nyatkor gyertya világ mellett folytathatnák a „nemes küzdelmet.“ Tán furcsa lenne?------Hanem ugyan eltértem tárgyamtól, mint némely országgyűlési képviselő, pedig hát épen nem vagyok az, még csak községi képviselő se lehetnék : nem fizetek annyi adót, hogy virilis szóm volna. De hát a népesség szaporodásával és az építkezések gyakoriságával tart arányos lépést a hurcolkodás is. Pest pedig népesedik s még jobban építkezik. Sokszor gondolkodóba esem a felett, hogy mért nem vagyok kőműves vagy szattler vagy legalább szoba-pictor, ~ most fizetnek ezek munkájáért becsületesen. Sőt mennek any- nyira az építkezésben, hogy a sok pesti téglagyár nem győzi a téglát gyártani s vidékről hozza, ki építeni akar. Fájuk van elég. A pesti épületfa-gyárak megfelelnek a szükségletnek. A legnagyobb ezek közül: a Gregersen- féle a napokban égett hamuvá. Én nem tudora, hogyan van; de ha itt valami érdekesebb tüzlátvány szemlélhető, melyet nem készítenek bár elő, nekem ott kell lennem s látnom kell azt. Holott eddigelé még csak hajlamot som éreztem magamban a pyromaniához. Volt láng, volt füst, gőz, por, parázs, izzó zsarátnak, pattogás, recsegés, segélykiáltás, biztatás, jajszó, lárma a borzasztó-1 ságig egymás felett, egymás mellett és egymás után. A Duna partján történt közvetlenül. A habok a tüzfény visszaverődése folytán valóságos lángtengernek tűntek föl. A mérhetlen épitésfa-készlet, a gyárépület, ölnyi deszka-, gerenda-, és léc-rakások hamuvá lettek. Soha ilyen tüzet. S hogy a fakészlet nagy része mentve lön: egyedül a tűzoltóknak köszönhető. Ott volt valamennyi: rendes és önkéntes egyenruhában, élükön gr. Széchenyi Ödönnel, ki gerendaszál esése által sebet is kapott. És künn volt Pest munkás népének legalább egy ötödrésze. Roppant tömeg koszomban ölelve körül az égő tért. Az arcok rémes világításban. Hanem a mily fenséges látványt nyújtott a lobogó tűz a szemeknek, oly rémséges hangzavar tompitá a fülérzéket. Az orditás, lárma, zaj, kiáltozás, pattogás, dübörgés, lobogás, zugás és ezerféle egyéb hang által előidézett dis-harmonia beillett volna valóságos pokoli zsivajnak. Ha rágondolok : egyik fülem még folyton zug bele. S nem is hagy föl tudom, mig az egyensúly helyre nem lesz hozva. A leselkedés egyszer nem sikerülvén — nem akartam újólag ez utálatos módhoz nyúlni. Tehát mit tegyek ? — Mindenek előtt igyekeztem rendbe szedni és tisztázni véleményemet e különös esetet illetőleg. A meseszerü jóakarat egyedül csak a legöszintébb szeretetbŐl származhatott. Nos, ki lehet az ki engem úgy szeret?-------valóban nem ismerek oly egyént. Atyám szerote tére nem számíthatók, mert őt könnyelmű életmódom miatt végkép elkeserítettem.-------Szegény jó atyám, — — oly sok bánatot is okoztam én neki! — — Oh én nem is érdemleném meg az ö szeretetét, hiszet tisztes ősz fejére ón tevék legtöbb fehér szálat, — hiszen én döntöttem sírba legszebb reményeit — enmagam jövőjét; ón belőlem sohasem lesz az minek lenni kellene: jógazda, gondos családapa; az én életem már csak pislogó láng, mely teng napról-napra azt hazudva hogy él, pedig — régen meghalt. Vagy talán ki úgy szeretne, az egyike rokonaim vagy barátaimnak? — — Nem. Rokonaim szeretnék örökségemet zsebre rakni, — engem hagynak elveszni. Barátaim ? — — ezekről jobb ha hallgatok. — — — Vagy talán — — ah hát ennyire lealacsonyultnak hisznek engem, hogy--------szerelmemet pénzért hiszik me gvehetni? — — Oh iszonyú, iszonyú büntetése ez vétkes könnyelműségemnek! Ah, ha vissza gondolok ifjabb koromra, midőn szivem nem volt még eltásuiva, midőn még hittem, midőn még édes álom borult szemeimre éjjelenként; ab, ha vissza gondolok a kedves, a szép, a soha soha vissza nem térő boldog napokra, oh mint fáj ez a megfásult szív és ez a rideg lélek. Oh emberek, emberek ti szörnyek vagytok, kik az istenarcot oesmány emberarcá változtatjátok!-----------Ez legkönnyebben megeshetik a 20-ki dalárünnepély kor. Bensőmnek is jól fog esnie kevés öszhang. S biztatom magam, hogy „exempla trahunt.“ Készülnek is a dalárünnepélyre erősen. A városliget szélén eső egy helyén körülkerítve s kipadozva a tér. 65 öl hosszú, 15 öl széles helyiség, hol a padok vannak. Legalább lábmérés után s jókat tudok lépni. A kivonulás az ünnepélyre tömegesen fog megtörténni. A redouttól a deák- és király-utcán át ki a ligetbe. Két oldalt sorfalat budapesti torna- és tűzoltó-egyletek képeznek. Azt hiszem, hogy a dalárünnepély, meg István napja egy időre esik, szép számú közönség rándul föl Pestre s szép keresetre van kilátásuk a vendéglősöknek, korcs- márosoknak és — zsebtolvajoknak, hacsak — mint koronázáskor tette — be nem fogatja őket. nehány napra Thaisz kapitány. Értem az utóbbiakat. Az előbbiek közül némelyeknek detto szinte nem ártana. Hanem elég lesz inára. Az éjfél közel. Meg erősen háborgat nehány macska — valószínűleg utriusque generis — buzgó nyávogása. A tető szomszédságában lakom, a legutolsó emeleten, s azért az efféle nem ritkán esik meg rajtam. De ma különösen igyekeznek. Majdnem lelkesnek mondható, a mint egyik egy szuszra huzza ki a chramaticus scálát, mig a másik fércekben csinálja; a többié egyenkint ki nem vehető. Nyilván sejtettek valamit az utcai piacátokból, hogy annyira próbálják hangjukat. Akár valamely dalegylet törné magát a babér után. Es szabadíts meg engem a — hamis hangoktól! De most már igazán jó éjszakát. IV. Aug. 16-án. A „Békés“ utolsó számából látom, hogy utolszor föladott pesti levelem — valószinüleg a postán — elkésett, tehát jelen soraimmal egyszerre fog előkerülni. Még hát azzal kapcsolatosan adhatok egvet-mást. Igen bizony, — már most meg még olyanabb Pest, ha az előbbi héten a hurcolkodás miatt megindult és tömeges volt. A vidék jön Pestre. A múlt hét végén kezdődött e vándorlás s tart e hét végéig. Énekelni tudó emberek nagy tömege. Most jöttek a tanítók, a kik tudnak énekelni: — p r o f e s s i o-juk, bár nem ezért jöttek; majd jönnek a dalárok, kik szintén tudnak énekelni: — dilettantismusbólsép csak is ezért jőnek. A tanitók valóságos rajokban lepik el az utcákat. A hol csak megfordul az ember: mind’ütt összeakadunk emberekkel, kiknek mellét balfelöl kis érc kokárda di- sziti, nemzetiszinü koszorúban. Menj a kávéházba: csupa tanitó; lépj vendéglőbe: mind tanító; indulj mulatóhelyre, mint p. o. Beleznay, Komló stb : csak tanitó; térj be a múzeumba : valamennyi tanitó; próbálj fürödni : tiszta tanitó; kocsizz ki a ligetbe: puszta tanitó; nézz be ma este a most megnyitandó nemzeti színházi idény első előadására: kivétel nélkül tanitó — és mentél volna ina, vagy menj holnap, akár holnapután az ország- házba : egymás hátán a tanitó (itt gyüléseznek). Tehát Mivé lettem, mivé lettem! — — Fejemet kezemre hajtva sokáig ültem asztalomnál elmerengve. Végre jő gondolatom jött. Levelet Írni az ismeretlen pénz küldőnek. Rögtön hozzá fogtam s ezt írtam : Uram vagy asszonyom! Én, igaz : rósz ember vagyok, — kevés jó van még bennem. Én, mindenki úgy látja, könnyelműen veszek mindent; arcom egyforma mindig — sohasem szomorú. De belsőm fáj kivált ha izgatják. Az végtelen öröm reám nézve — ha valaki szeret, mert akkor eszembe jut a múlt, midőn még oly sokan szerettek — igazán s oly sokat szerettem én is. De az végtelen fájdalmamra van, ha valaki jellemtelennek tart. Ep azért Írom e levelet önhöz Uram (Asszonyom), hogy tudtára adjam, hogy jellemem tiszta, és hogy azt bemocskolni soha sem fogom. Ezzel az egyel tudom csak meghálálni jó atyám nagy szeretetét! ez egyetlen fény oldalam róla minden árnyat elfog vonni. 0 igy csak sirni fog ha halálomat fogja hallani, — mig ellenkezőleg talán megörülne. Oh Uram (Asszonyom) ne kívánja, hogy egy galamb fehér hajú és tiszta lelkű atya megtébolyodjék ön miatt! Adja tudtomra, ha szándéka nem volt tiszta, — pénzéből én csak a legelső összeget költöttem el, azaz száz forintot, mintán magaménak hittem, — a többi megvan. Vigye el ön úgy miként hozta, nekem nincs már semmire szükségem. Adolf. U. I. Célja könnyebb elérésére nem fogok ma éjjel haza jönni; ha irní szándékozik — teheti egész nyugodtan. (Folytatása következik)
