Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-06-26 / 26. szám

nagyobb dicsőségére. A magyar nép ellenszenvet érez a pénzügyőrök iránt, kik az állam érdekeit védik, hogy ne gyűlölné az oly kémeket, kik egyes árendás érdekei­nek alacsony eszközei? meg is történt, hogy ily kémek eldöngettettek, a regálék nagyobb dicsőségére. Az osztrák kormány 1859-ben uj iparrendet hozatott be, Magyarországra is kiterjesztve és abban vendéglői s italmérési engedélyezett iparról beszél, elfeledvén, hogy ez még Magyarországra nem ipar, hanem jog, sőt ki­váltság. Nem tehetek róla, hogy jobboldali létemre csodálkoz­ni merek azon, hogy a regálék, ha már 1848-ban nem, miért nem töröltetett el 1865—1870-ig? sőt nem iszo­nyodom ezen mulasztást a baloldalra haritni akarni, mert azon szabadelvüséggel, mellyel dicsekszik, sehogy sem tudom összeegyeztetni azon erélytelenséget, mely e mu­lasztásában rejlik. Némely elavult s a kor szellemével ellentétes intézmé­nyeinken némelyek szerint azért nem változtathatunk, mert a megszüntetés, az átmenet a jobbra, forradalom ra vezetne. Tagadom, de nincs helyen itt ezt vitatnom, tárgyamhoz biven azonban állítom, hogy a regale kér­dése nem olyan; mert ha van népünknek nemzetiségi, felekezetiségi, mindenségi különbség nélküli köz- és áta- lános óhaja, úgy a regálék eltörlése az; és pedig a leg­nagyobb rész azt is jól tudja, hogy ennek eltörlésével nem lesz azért hegyen-völgyön lakodalom, uton-utfélen korcsma és malom, sőt ellenkezőleg sejditi, hogy úgy egyik, mint másik bizonyos adó által, mint ipar mérsé­kelve és korlátozva lesz, de mit ily utón jövedelmez, az államnak jövedelmezi, melyben mindnyájunk érdeke ősz- pontosul. Épen ma hallottam nehány orosházi polgártól, hogy Orosháza nem lesz addig várossá, mig a regálék álla­nak. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de ha Oros­háza óhajtása, több más száz "községével találkozik, még­is csak nyomatékkai bir a közvélemény mérlegében. P. Sz. Újdonságok. [Sz. L.] Ma egy hete óta Csabáról Gyula felé a gözmozdony járni kezdett, hordván a vasúti síneket és ászokfákat, s ha váratlan akadály nem jön közbe, 2 hét múlva a sínek lerakása Gyuláig haladhat, a Körös híd­ja már 10 nap alatt hihetöen készen fogván lenni. — Mai számunk utolsó ez évnegyedben. Ajánljuk a tisztelt közözség figyelmébe lapunk élén olvasható előfi­zetési felhívásunkat s az előfizetni szándékozókat felkérjük, hogy előfizetéseiket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — A gyulai németváros-rész elkülönitése tárgyá­ban kirendelt megyei küldöttség, miután Gyula német­ajkú lakosait meghalgatta s úgy a magyar mint a né­metváros bizalmi férfiait megválasztatta volna, ezek je­lenlétében a múlt héten ülést tartott, de a tárgyalás foly­tán oly kérdések merülvén fel, melyek nyomban tisz­tába hozhatók nem voltak — ennélfogva a küldöttség vizs­gálatát a megyebizottmányi közgyűlés előtt be nem fe­jezhető s igy oda jelentést sem tehetett. Az említett kér­dések fejtegetésével, a küldöttség utasítása folytán, most a kétváros-rész bizalmi férfiai foglalkoznak. — A torna- és tűzoltó-egylet által rég tervezett nyári mulatság jövő juliushó 3-ik napján fog az egyesület helyi­ségében, a megyeháza kertjében, megtartatni. — FoIIinus János színtársulatának itt tartózkodá­sa már nagyon rövid időre terjed, s az utolsó előadás jövő szerdán lesz. Ma vasárnap „A peleskei nótárius“ cirnü régi jó bohózat, hétfőn Zádorné, a kedvelt színész­nő jutalomjátékául „A könnyelmű leány“ színmű 4 sza­kaszban, kedden „Fron fron“ cirnü nagyhírű drámai, rajz, szerdán pedig „A párisi ifjúság“ operette kerül színre. Figyelmeztetjük a közönséget e válogatott dara­bokra, melyek sok élvezetet Ígérnek, s figyelmeztetjük különösen a színtársulat egyik kedvelt tagja Zádorné jutalom darabjára a „Könnyelmű leány “-ra mely — mint haljuk — szintén igen jó s a benne előforduló „könnyel­mű“ leány jelleme korántsem lesz olyan, minőt talán sokan a cim után sejthetni vélnek. — A multhéten egy gyulai földniives őrültségi ro­hamában a kath. templom orgona-karzatáról akart leug­rani, de e szándo kában megakadályoztatott s most már a kórházban van. Ugyanez ember már benne volt e be­tegségbe, mostani őrültsége tehát visszaesésnek tekinthető. — A legutóbbi megyei közgyűlés e hó 23-án ért véget s ez utolsó napon a „statusok“ részéröl senki sem volt jelen. Csupán tisztviselők intézték a vármegye dolgait. — Stéger Mátyás és Zsiger Mária nevelök, teg­napra „batyu-juniálist“ terveztek Demkó József vásár­téri majorjában, mely mulatságot növendék-leányok sza- valmányok és gyermekdalokkal voltak „füszerezendök.“ — A „b.-gyulai torna- és tűzoltó-egylet“ javá­ra 1870. évi julius 3-án Gyulán a megyeház kertjében tornászati gyakorlatokkal egybekötött táncvigalom fog tartatni, melyre a t. c. közönség tisztelettel oieghivatik a rendezőség által. Magánjegy: 1 frt, családjegy: 2 frt. Kezdete d. u. 6 órakor. Bemenet a kertbe a „hajnal“ utcából. Kellemetlen idő esetében a táncvigalom másnapon fog megtartatni. Jegyek kaphatók Ferenczy és Filláry urak kereskedé­sében, s este a pénztárnál. Színkör. Szombaton (jnn. 18-án) Káldy Gyula a színtársulat zenekara karmesterének jutalmául „A zuávok, vagy az algíri Sheyk“ operette 3 felvonásban, irta Follinus Emil, zenéjét szerzé Káldy Gyula. •— E darab kellemes meg­lepetést okozott a közönségnek, mely azt most először látta. Meséje ügyesen van szőve s nem kevesebb ügyes­séggel kidolgozva; — a komikus helyzetek s mulattató élcek egymást érik benne; zenéje pedig könnyed, dal­lamos és élénk, úgy hogy mindent egybevetve elmond­hatjuk, hogy ez operette egyike a legsik őrültebbeknek. Nem csoda tehát, hogy a közönség folytonosan vidám kedélyhangulatban volt, s a szerzőt, ki egyszersmind jutal­mazott is volt, virágcsokrokkal fogadta, a játszókat pe­dig többszöri kihívásokban részesité. Dékány Teréz (Anita) szokott élénkségével játszott s szépen énekelt, Radecky Sarolta (Heloise) különben kissé gyönge hangjával szintén figyelmet keltett, — Marcell tűzről pattant zuávtiszt, majd később méltóságteljes Sheyk volt, — Körösi (Bisot) nagy sikerrel adta vissza a felülte­tett nyárs polgárt, — Zajongi (Germain) és Szabó Bandi (Balloquet) szintén jók voltak. Vasárnap (19-én) ismét uj operette (a szinlap szerint opera) „A boissy-i boszorkány“ címmel, zenéjét szerzé Zaytz. Szövege nem valami kitűnő, de annál kellemesebb zenpje van s igy ez előadást is élvezetesnek mondhat­juk. Dékány Teréz (Melanie), Radecky Sarolta (Flo­rence hercegnő) a nők közül, Zajongi (Flageolet) a férfiak részéröl tiint ki. Marcel 1-töl, ismerve ez esti kedélyállapota indokát, nem kívánhattunk jobb gascog- ne-i nemest, mint a minőt adott. — Az öltözékek, bár mindig szépek, ez este különösen válogatottak voltak. Hétfőn (20-án) Pifkó Lina jutalmául „A hamupipőke“ uj színmű Benedixtöl, itt először. A nemes izlósü Bene- dix egyik legsikerültebb müve ez, ment minden kere­settség s bangzatosságtól; a mindennapi életből merített kép, de bensöséggel, Ízléssel és öszhanggal kidolgozva. Pifko Lina (Elfried) minden várakozást felülmúlva ját­szott s e szerepében leginkább kitűnt drámai tehetsége. Megnyerő természetességgel ábrázolá az egyszerű, mél­tatlanul mellőzött leányt, ki minden vigaszát a természet szépségei élvezetében s Gertrud anyó (Körösyné) von­zalmában találja. Később, midőn szive Eichenow iránt lángra gyűl, oly megkapó bensöséget fejtett ki szerelmé­ben, mely méltán magával ragadhatta a nézőt. Kőrös­mez e y (Eichenow) hideg szerelmes volt, szerepét csep­pet sem érezte át. Általában a nők közül Lu k ácsynét, Zádornét és Kőrösynét kivéve, a többi játszók is csak lanyhán feleltek meg feladatuknak, s a darab fő- érdeke Pifkó Lina játékában öszpontosult, kit a közön­ség tapsokkal, egy szép koszorúval és virágcsokrokkal fogadott. Kedden (21-én) „A zuávok“ cirnü operette ismételte­tek, de a kellemetlen idő a második felvonást sem en­gedő befejezni s a közönség sajnálkozva hagyta el a színkört. E csonka előadással a második bérlet véget ért. Csütörtökön (23-án) Körösmezey Gusztáv jutalmául „Az uj Jeruzsálem“ cirnü jellemrajz, irta Kaiser, itt elő­ször. Mind maga a darab, mind a játszók ez esti mű­ködése cseppet sem elégítette ki a közönséget, mely ez­úttal kinos unalomra s részben ásitozásra volt kárhoz­tatva. Ennyire kevéssé sikerült előadás alig volt még eddig. Tegnapra (szombatra) Zajongi jutalomjátékául „Uta­zás Chinába“ cimü operette volt kitűzve. Vegyes hírek. ) — A Deák-kör e hó 23-án tartott értekezletén Ghy- cy Kálmánnak a számvevőség elnökének választásánál követendő módra nézve beadott határozati javaslata és a jelöltek kérdése jött szóba. Ghycy Kálmán határ, javaslata a Deák-kör kebelében is viszhangra talált s igy a szombati ülésben egyszerű­en el fog fogadtatni. A számvevőség elnökségére Gajzágó Salamon, ki mel­lett a párt legnagyobb része nyilatkozott, továbbá We- ninger Vince és Suhaj Imre ajánltattak. — A pesti uracsok néha tulmennek a határokon s maguk lépnek a tőrbe, melyet más számára készülnek felállítani. Tegnap este egy félig beretvált arcú fiatal ember üldözőbe vett egy hölgyet a „Varietés“ színház­tól s egész lakásáig kisérte. A hölgy, kivel kis leánya is vele volt, nyugodtan haladt magyar-utcai lakásáig. Itt csöngetvén, a fiatal uracs megszólitá, beszédbe ereszke­dett vele s a közben kinyitott ajtón be is ment utána. A hölgy kérdőre vonta, hogy mikép merészkedik ? de a fiatal ember csak utána ment. A hölgyet egész az eme­letig felkisérte s az ajtón is bement utána. Ekkor azon­ban nagy lehetett meglepetése, mert egyszerre bezáró­dott az ajtó s egy magas termetű ur állott meg előtte : „Kihez legyen szerencsém? Mivel szolgálhatok?“ A nő pedig nyájasan feléje fordult s e szavakkal: „Ez az ur utánam jött, de valószinüleg téged keres kedves férjem!“ átment a másik szobába. Félóra múlva egy nagy zuha­násra szaladt be a hölgy. „A fiatal ember kiugrott az ablakon,“ mondá mosolyogva a férj. A fiatal embernek csak a lába ficamodott ki. — Zágrábban a „Hárs“ vendéglőben harminc diák ült az egyik asztalnál, mig a másik asztalnál 3 mészá­ros borozgatott. A horvát tanulók elkeseredett magyar- ellenesek voltak s kimondhatlanul gyalázták a magya­rokat s a magyar nemzetet. Erre az egyik mészáros a másik asztaltól, valószinüleg valamivel nagyobb rokon- szenvvel viseltetvén a magyarok iránt, felkiált : „Ez mégis csúnyaság, cudarság!“ E szavakra a vérmes diá­kok összenéztek és követelték a mészárostól, hogy von­ja vissza szavát. A visszavonás helyett azonban a má­sik három is erŐsitöleg ismétlő a mondott szavakat. A tanulók bízván a mennyiségben neki rontottak a mészá­rosoknak s megakarták verni merészségükért, hanem a megtámadottak jobban értették mesterségüket, mert alig egy negyed óra alatt megrémülve rohant mindenfelé a szétvert diákság. Egy pár ütés nagyon is erős nyomo­kat hagyott maga után, miért valószinüleg vizsgálat alá is kerülnek a mészárosok. — E hó 11 -én egy idegen nö érkezett Mesébe, mint a „Hon“ írja, s történetesen ép az oláh daszkál (tanító) házába szállt, hol azonban nem tudtak vele beszélni, mivel a nőt senki sem értette meg. Elhivatták tehát a falu kafonaviselt korcsmámat, ki több nyelven beszélt. Ennek lengyel nyelven megjóslá a prófétai ihlettségü nö, hogy aznap d. e. 9 órakor zivatar, mennydörgés és vil­lámlás közt a világnak vége lesz. A rémhír csakhamar bejárta az egész községet s a különben is babonás ro­mán és cigány népség kétségbeesetten várta a borzasztó pillanatot, melyben a gonosz világ elenyész. A jóslat egy része teljesült: mennydörgés és villámlás volt, hanem azért a világnak a népség nagy csodálatára még sem lett vége. — Egy bécsi öreg ur, ki igen fiatal nőt vett nőül, közelebb Badenben akarta a mézes heteket tölteni. Hogy azonban nevetség tárgya ne legyen s neje ne szégyel- je magát vén férje miatt, a fiatal nö apjául adta ki ma­gát, s két hétig a legboldogabb embernek képzelte ma­gát; de nagyobb volt csodálkozása, midőn egy délután egy elegánsan öltözött, szép fiatal ember lép be hozzá s kéri a leány kezét. Az öreg ur megvan ijedve, tilta­kozik, hanem a fiatal ember kijelenti, hogy bár mit tesz is, leánya az ö neje lesz, különben is a viszony annyi­ra fejlődött, hogy már többé meg nem gátolható! Foly­tatása következik. — A „Reform“ Írja: A polgári házasság kérdése most, midőn a törvényhatóságok küszöbön álló rendezé­sével, annak egyik legnagyobb akadálya megszűnik, is­mét közvetlenül foglalkoztatni kezdi az igazságügyminisz- teriumot. E ministerium mindenekelőtt az átalános elve­ket akarja megállapítani és ezek sorsát biztosítani, hogy alapjukon azonnal a törvényjavaslat kidolgozásához fog­jon, a mely rendes körülmények között a jövő október­re már a ház elé kerülhet. Az igaz ;ágügyminiszter ál­tal a legiszlativ osztályban a mai napon tartott tanáes- kozmány, mint halljuk, a polgári házasság fakultatív vagy obligativ behozatalának kérdését tárgyalta. A két oldalra eső argumentumok és esetleg felmerülhető el­lenvetések megbirálása után az értekezlet határozottan az obligativ polgári házassághoz csatlakozott. Egy má­sik elvi kérdés tárgyát azon hatósági argumentumok ké­pezték, a melyek előtt a házassági szerződés köttetnék. Erre nézve azonban megállapodás nem jött létre és a különféle kombinációk lehetséges megbirálása és eldön­tése egy jövő tanácskozásra halasztatott. Apróságok — Ismeretes dolog, hogy nagy férfiak különös csalódásoknak vannak alávetve, melyek őket és kör­nyezetüket emberi mivoltukra nagyon is emlékeztetik. — Malebranche, a hires francia bölcsész (szül. 1638. megh. 1715-ben), ki teljes életében az igazság és csalódás ere­detének kutatásával foglalkozott, erősen állitá, hogy ö Isten szavát hallotta. Byron a nagy angol költő kijelen­té, hogy ö gyakran kísérteteket lát. Azt, hogy Luther Márton hitte, miként, ötét az ördög meglátogatá, s hogy ezért téntatartóját is utánna dobá — mindenki tudja. Decartes, szintén francia bölcsész (megh. 1650.), Spino­zával együtt az uj bölcsészi-iskola megalapítója, mindig egy láthatlan kisértet által hitte magát tildöztetve, mig Göthe a németek nagy költője beszélé önmagáról, hogy saját hasonmását látta egy napon feléje közeledni.

Next

/
Thumbnails
Contents