Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1943. január-december (46. évfolyam, 1-59. szám)

1943-08-30 / 39. szám

ság ellátására szeptember hónaptól kezdve, a megállapított kontingenseket kénytelen leszek igénybe venni. A tüzifahelyzetet illetően már a múlt év folyamán és folyó évtől kezdődően minden jelentésemben reáinutattam a fenn­álló nehézségekre és felhívtam a figyelmet arra, hogy ezeknek következtében a szűk ségletnek beszerzését illetően megnyugtató­nak a helyzetet egyáltalán nem látom. A földm. miniszter ur 200.000 ürköbinéterben állapította meg a vármegye tüzelőanyag szükségletét és ebből a mennyiségből eddig 103.000 ürköbmétert különböző készlet­tulajdonosok birtokából kijelölt. Ez azt jelenti, hogy a bejelentett készletek meg­állapítása után a miniszter ur megjelölte azon erdőbirtokosokat, kiknek tulajdoná­ban tüzelőanyag készletek vannak és meg­állapította a mennyiséget melyet Békés­vármegye részére rendelkezésre bocsájtani tartoznak. A vármegye alispánjának fel­adata az igy kijelölt készleteknek a keres­kedők között való szétosztása. A keres­kedőket a miniszter ur rendelkezésének megérkezte után, haladéktalanul kijelöltem és utasítottam őket, hogy a termelőkkel azonnal lépjenek érintkezésbe, a tűzifa leszállítását szorgalmazzák és hozzám idő­közönként tegyenek tájékoztató jelentése­ket. Utasítottam továbbá a tűzifa nagy- kereskedőket arra is, hogy a beszerzett készleteket kiskereskedők, fogyasztók ré­szére miként, milyen arányban bocsássák rendelkezésre. Sajnálattal kell a kereske­dők jelentéseiből, megállapítanom, hogy a tűzifa készletek tényleges beszerzése elé még mindig akadályok tornyosulnak és ezidőszerint még olyan mennyiségeket, melyek a szükséglet kielégítését a leg­távolabbról is biztosítanák beszerezniük a kijelölt készletekből nem sikerült. Jelen­téseimet a tényleges helyzetről a földm. miniszter úrhoz megtettem, a fennálló nehézségeket vázoltam és kértem a szük­séges intézkedések megtételét annál is in­kább, mert a vármegye rendelkezésére bocsájtott készletek a vármegye területén kivül fekszenek és a nehézségek eloszla­tásának kérdésében semmi hatásköröm nincs. A munkásság kereseti viszonyai a vár­megye területén a tavaszi időszaktól kez­dődően általában kedvezőek és több mint egy évtizede első esztendő a folyó év,, araikor munkaalkalmak szerzése, közvetí­tése kérdésésen egyetlen munkás sem ké­sett az egész év folyamán fel. Minden munkás, aki dolgozni kívánt, talált a vár­megye területén elhelyezkedést, sőt inkább munkáshiány látszott megállapíthatónak. Egyes vélemények ezt a hiányt azért lát­ják megállapíthatónak, mert a megye terü­letéről a munkásság hatósági közvetítés igénybevétele nélkül távozik el tömegek­ben nagyobb ut, vasút, hid, földmunkála- toknál stb. való foglalkozásra, amellett, hogy a munkásrétegek a lakosság többi részéhez mérten arányosan, egyéb felada­tok ellátására is igénybevétettek. Tény az, hogy normális viszonyok között is minden évben nagyobb számú munkás keresett és talált a vármegye területén kivül foglalko­zást amit elősegíteni igyekeztek a hatósá­gok azért, mert Békésvármegyében inkább munkásfelesleg mutatkozott. Most mikor a vállalkozó szellemű munkásság egyes moz­gékonyabb rétegei megfelelő kereseti vi­szonyok között a vármegyén kivül elhelye­zést és munkaalkalmat találáltak, a magam részéről ezt a törekvést nem láttam helyes­nek hatósági utón megakasztani, mert az túl­zott mérvet nem öltött, a helyi kereslet nagy­jából kielégíthető veit és csak örvendetes le­het ha a munkásság kedvező kereseti lehető­ségeket talál és az anyagi megerősödés útjára léphet. A közeli napokban jelent meg a m. kir. minisztérium 4230/1943. sz. rendelet# az éves gazdasági cselédek kenyérgabona járandóságának természetbeni kiadása tár­gyában. A rendelet augusztus hó 23-ról van keltezve, megjelent tehát akkor, ami­kor vármegyénk területén már a cséplési munkálatok túlnyomó nagyrészt befejezést nyertek és az érvényes rendeletekben megállapított beszolgáltatási kötelezett­ségüknek a gazdaságok tulnyomórészben eleget tettek, a gabonákat beszolgáltatták és igen sok esetben már nem áll rendel­kezésükre az a mennyiség, amelyet a minisztérium rendelkezése alapján gazda­sági cselédeik részére ki kell szolgáltat­nak, vagyis előáll az a helyzet, hogy beszolgáltatott gabonáikból a szükséges mennyiséget meg kell vásárolniok. Békésvármegye Törvényhatósági is- kolánkivüli Népművelési Bizottsága XXIL 194

Next

/
Thumbnails
Contents