Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1942. január-december (45. évfolyam, 1-61. szám)
1942-10-18 / 52. szám
pedig oly tényállításokat hoznak lel, amelyek az alapeljárás során nem kerültek szóba, amelyek valóságára az alapeljárás irataiból fény nem derül. Előfordul ax is, hogy az elsőfokú határozat oly tévedésen alapul, amire a fe- lebbezés rámutat és amit az alsófoku hatóság külön eljárás nélkül ellenőrizhet (pl. nem létező, vagy már lebontott épület lebontásának elrendelése stb.) A felsorolt és ezekhez hasonló, külön eljárás foganatosítása nélkül eldönthető tényállításoknak a felterjesztő jelentésében való megvilágitása tehát sok esetben elkerülhetővé teszi, hogy az ügyirat „pótlás végett14 visszaadassék. Ezzel pedig nemcsak hivatalom, de Cim munkaterhei is jelentős mértékben csökkennek. Ezen felül pedig az ügyintézés meggyorsulása, papír- és postaköltség megtakarítása lesz elérhető. A felsorolt indokok alapján tehát elrendelem, hogy a jövőben mindazon ügyekben, amikor: 1. a felebbezésben olyan ténykörülményekre hivatkoznak, amelyekre nézve az iratok nem nyújtanak kellő felvilágosítást vagy 2. az elsőfokú határozat alapjául szolgált eljárásban még nem is szerepellek (vagy az iratokból nem tűnik ki, hogy szerepeltek) és 3. az elsőfokú hatóság a helyi viszonyok közvetlenebb ismerete folytán is tájékozottabb, 4. amikor elsőfokú hatóság eljárásával kapcsolatban hoz fel a fellebbező olyan körülményeket, amelyekre nézve az iratok egyébként nem nyújtanak kellő felvilágosítást és amelyekre nézve rendszerint úgyis esak az elsőfokú hatóság adhat felvilágosítást, 5. amikor olyan ténykörülményre hivatkoznak, amelyek az elsőfokú hatóság ténymegállapításaival ellentétben állanak, 6. amikor a felebbezésben arra hivatkoznak, hogy az elsőfokú hatóság határozata valamely tévedésen alapul, 7. minden olyan esetben, amikor az elsőfokú hatóság saját álláspontjának a felebbezésben felhozottakkal szemben való alátámasztását vagy részletesebb megoko- lását és kifejtését közérdek szempontjából szükségesnek tartja, végül 8. a felebbezés hiányában is, hivatalból jóváhagyást igénylő ügyekben, amikor az elbírálásnál tekintetbe veendő oly kö- rülmények forognak fenn, amik az iratokból ki nem derülnek, rövid, de kimerítő kisérő jelentést tegyen. A felebbezést minden esetben tüzetesen vizsgálja át, hogy megállapíthassa, szükséges-e és milyen körülményekre jelentést tennie. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a fellebbezésben fejajánlott, külön eljárást Igényló bizonyítást (pl. újabb tannk kihallgatása) stb. csak a fel- lebbviieli hatóság rendelkezése után kell foganatosítani. Legnyomatékosabban felhívom, hogy a V. Ü. Sz. 94. §-át tartsa állandóan szem előtt. Ugyanis igen sok felesleges munkára és időveszteségre ad okot az a körülmény, hogy az egyes jelentésekre, válaszokra a most említett rendelkezés ellenére a válasziratszámot nem jegyzik rá. Nem elegendő a szövegben hivatkozni a válaszirat, alapjául szolgáló rendelet stb. számára, mert az iktatóhivatali tisztviselő legjobb akarata mellett is képtelen az iktatásra kerülő ügyirattömeget gondosan átolvasni. A válasziratszámot a saját ügyszám és tárgymegjelölés küzzé, az irat fejrészére kell rávezetni. A válasziratszámot a fent megjelölt módon feli kell tüntetni akkor is, ha a jelentés nem közvetlenül rendeletre, megkeresésre történik, de az amúgy is áttanulmányozott iratokból megállapítható, hogy a címzett hatóságnál az ügynek, oly előzményei vannak, amelyek ismerete a további intézkedések megtételére befolyással lehet. Gyula, 1942, évi október hó 8. Dr. vitéz Márki s. k. alispán. V. Pályázatok, hivatalos hirdetések, körözvények. 5553—1942. sz. Pályázati hirdetmény. Szentetornya községben az ujonan, 382
