Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1939. január-december (42. évfolyam, 1-62. szám)
1939-02-20 / 9. szám
kert volt, fenntartva, melyekből az év folyamán a m. kir. erdőfelügyelőség teljesen ingyen osztott szét 6,724.777 darab erdei facsemetét és 133.122 darab suhángot, melyek értéke 76.963 pengőt tett ki. Ezekel mintegy 450 5 khold uj erdőtelepítést és 563. 2 k. hold területű uj gazdasági fásítást végeztek a vármegye mező- gazdasági birtokain, valamint az előző ültetések hiányai mintegy 243’3 kholdon lettek pótolva. Az ingyen kiadott facsemeték és su- hángok 51%-a akác, 10%-a kőris, 8%-a tölgy, 5#/°-a nyár, 5%-a nemes fűz, 20#/»-a egyéb erdei lombfa és 1%-a fenyő volt. A vármegye területén lévő erdőbirtokok kiterjedése 1938. év végén az erdők törzskönyve szerint 11,014*4 k. hold volt, melyekből az 1935. évi IV. te.-be előirt rendszeres erdőgazdasági üzemterv 48227 kát. holdról volt elkészítve és ezek közül 1594 5 k. hold államerdészeti kezelés alatt állt. A kézmüvesipar helyzete legutolsó jelentésünk óta észrevehetőleg rosszabbodott. A karácsonyi forgalom a múlt. évi forgalomnak messze alatta maradt, január hónapban pedig az egész vonalon végig teljes üzlettelenség volt tapasztalható. Különösen a ruházati iparok érzik ezt a nyomasztó üzlettelenséget, mert rendes körülmények között a farsangi szezon forgalmuk tekintélyes részét szokta jelenteni. A lábbelikészitőipar egy-két városban elvan ugyan látva közszállitási munkálatokkal, de ezekért csak munkabért kap, ami alig több a segédmunkás munkabérénél. A vas- és fémiparban is általános a munkanélküliség, bár munkanélküli segédmunkás nincs, mert a budapesti gyárak felemelt munkáslétszámmal dolgoznak és különösen a lakatos, vasesztergályos és műszerész szakmunkásokat keresik. Az asztalosiparban a műhelyek nagyrésze teljesen leállt. A husfeldolgozóiparban a házivágások miatt a forgalom teljesen jelentéktelen. A sütő- és malomipar továbbra is a lisztforgalmi adóváltság káros hőhatásait panaszolja. A vendéglősiparban a forgalom teljes megbénulása mellett a munkaidő szabályozása is sok zavart okoz. A segédmunkásság nagyrésze munkanélkül van. A fodrásziparban is állandó a panasz a kíméletlen verseny miatt, ami odáig fajult el, hogy egyes műhelyek önköltségi áron szolgálnak ki. Nagy nyugtalanság észlelhető az ipar- igazolványok kiadásának megszorítása miatt. Az uj egsistenciák egész sora várja, hogy iparigazolványhoz juthasson. A karácsonyi vásár általánosságban kielégítőnek volt mondható, utána januárban azonban az előző évhez viszonyítva érezhető visszaesés állott be. A vásárló közönségnek ezt a tartózkodását némileg feloldotta a szokásos téli leltári vásár, ennek a sikere is azonban az előző évi mögött maradt. Amellett az értékesítés csak nagyon nyomott árakon történhetett, de a kereskedelem a vásárlás megélinkitése érdekében ezt az áldozatot vállalta. Az épitőanyagkereskedelemben az építkezések szünetelése miatt igen nagy pangás állott elő. Megnehezíti a kereskedelem helyzetét még az is, hogy a gazdasági életben mintha bizalmi válság volna; a hitelfelvételeket megszigorították, sőt az épületfakereskedelemben az áru ellátásánál is nehézségek mutatkoznak. Nagyon nehéz feladat elé állítják a kereskedelmet a minimális munkabéreket megállapító szociális intézkedések. Ezek közül jelentésünk időpontjáig csak a segédmunkásokra vonatkozó rendelkezések léptek hatályba. Az a helyzet, hogy vidéken 16 éven aluli, minden szakképzettség nélküli, kifutó fiú havi 45 pengő, ha pedig a 24-ik életévét betölti, havi 90 pengő javadalmazásban részesül, a kiskereskedők nagy részét az alkalmazottak leépítésére fogja kényszeríteni, mert ezek a bérek a vásárló közönség tömegeinek kereseti viszonyaival, de fogyasztóképességével sincsennek arányban. Az üzlettelenség mai állapotában kereskedőinket a hozzám beérkezett jelentés szerint rendkívül érzékenyen érinti a segédmunkások legkisebb munkabéreinek megállapítása. Következménye az, hogy már eddig is több munkáselbocsájtás történt és félő, hogy a közeljövőben további elbocsáj- tásokkal is kell számolni, mert a munkabérek ugrásszerű emelkedése 30—50%-ig terjedő regieköltség emelkedést jelent. A kereskedelmi érdekeltség a lemesszebb- menő szociális megértéssel és áldozatkészséggel igyekszik a kormányintézkedéseknek 72