Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1937. január-december (40. évfolyam, 1-56. szám)

1937-02-24 / 8. szám

irányú rendelkezéseit, az ügy közérdekű fontosságára tekintettel, a maga részéről is, a feltétlenül szükséges megértéssel támo­gassa. Legutóbbi jelentésem óta eltelt időben kereskedőinknek módjukban volt megálla­pítani, az elmúlt 1936-os év mérlegét. Kétségtelenül megállapítható, hogy a múlt évi jótermés általánosságban kedvező hatással volt a gazdasági életre is. Ezt a statisztikák számadatai világosan és íélre- magyarázhatatlanul igy is igazolják és egyes termelési ágakban kifejezetten konjunkturá­lis eredményeket is tüntetnek fel. Gazda­sági életünk struktúrája azonban még min­dig annyira labilis és abnormális, hogy a javulás folyamatának jeleit csakis a statisz­tikai számokban tudjuk észlelni. A napjain- ban nyilvánosságra hozott bankmérlegekből megállapítható, hogy minden a statistikai adatok szerint jelentkező javulás dacára, említésre méltó tőkeképződés nincs, mely­nek mindig párhuzamosan kellene haladni a gazdasági élet fellendülésével. A kereskedelem üzletmenete javulásá­nak megállapításához sem elegendő egy kiragadott tényezőnek a leszögezése és az a körülmény, hogy a forgalom egyes üzlet­ágaknál emelkedett, nem lehet mérvadó a rentabilitás megállapításánál, mert minden kereskedő a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozattal igyekezett a javuló gazdasági életben forgalmát emelni. Az üzletmenet javulásának megállapításánál, igen fontos tényező a haszonkulcs, mely évről-évre morzsolódik le és jelentés szerint az elmúlt évben a kötött gazdálkodásban és a kiéle­sedett versenyben annyira összezsugorodott, hogy a legtöbb szakma nagyon meg van elégedve, ha a lezárt évi mérlegében meg­kereste a régié 'kiadásait, közterheit és hitelezői veszteségeit. A kereskedők véle­ménye szerint a prosperitás nem állapítható meg, amit jórészt még mindig a közter- heknek és azok folytonos emelkedésének tulajdonítanak. Kérelmüket magamévá téve előterjesztést teszek a tekintetes Törv. hat. Bizottsághoz, méltóztassék a kir. kormány figyelmét a kereskedők helyeztére felhívni és javasolni, hogy most amikor az állam- kincstár helyzete javulóban levőnek látszik, a pénzügyi kormány, a vidéki de különö­sen a trianoni határ által előidézett elsor­vadásra Ítélt városok kiskereskedőivel szem­ben kíméletet és jóindulatot tanúsítani szí­veskedjék. A belkereskedelem terén igen aggasztó jelenség és a tavaszi esetleges építkezések szempontjából messze kiható jelentőségű lehet az a körülmény, hogy az importált épületfa ára 30—40 sőt a faragott fáé 50 százalékkal is emelkedett. A terményüzlet terén az export kontingensek kimerülése és a még meglevő aránylag nagy készletek az áremelkedés folyamatát nemcsak meg­akasztották, de árlemorzsolódás is állott elő, különösen a tengerinél, minek oka részint a kereslet nagymérvű megcsappanása, részint a tengerire fenálló kiviteli korláto­zás. Az érdekeltek szerint kívánatos lenne a kukorica kivitelének szabad utat engedni. Az építőipar a téli hónapok alatt ter­mészetszerűleg 'munka nélkül állott. A vele kapcsolatos iparágak mint például az épület- asztalos, lakatos, bádogos és szobafestő iparokban is csak a legminimálisabb mun­kaalkalmak fordultak elő. A lábbéli készítő ipar. csizmadia tago­zata vásárokon és heti piacokon ért el bizonyos forgalmat, azonban a bőrárak nagyarányú emelkedése miatt, keresni nem tudott. A cipésziparosok Békéscsabán. Gyulán és Orosházán ezidőszerint közszálli- tásokon dolgoznak, mig a községekben a szakma csupán javítási munkálatokból tartja fent magát.. Az ipartestületek körzeti szö­vetségének véleménye szerint a férfiszabó iparnak vármegyeszerte a békéscsabai hitel­irodák okozzák a legtöbb gondot. A hitele­zések és a hosszú időre nyújtott részlet- fizetési kedvezmény elviselhetetlen versenyt jelent a szakmára nézve. A nőiszabó ipar helyzete valamivel tiirhetőbb, legalább abban a vonatkozásban, hogy a műhelyek a far­sangi idény alatt foglalkoztatva voltak. Az asztalosipar, a telet rendkívül súlyos viszo­nyok között élte át az egész megyében. Jelentősebb munkaalkalom nem fordult elő és apró-cseprő leginkább alakítási munká­latokat igyekeztek a mesterek egymás között versengve, biztosítani. A húsfeldolgozó ipar az élő jószágárak nagyarányú emelkedése következtében van nehéz helyzetben. A megelőző évi nagy hizottsertés kínálat s az ezzel járó alacsony árak reakciójaképen. a gazdaközönség tartózkodott a kockázatos hizlalástól, a csekély készlet miatt az árak emelkedtek, amivel a feldolgozó ipar lépést­A CZ

Next

/
Thumbnails
Contents