Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1937. január-december (40. évfolyam, 1-56. szám)
1937-12-08 / 53. szám
Y. VEGYESEK. A közigazgatás menetében különösebb változás az elmúlt időszak alatt nem történt. Jelentenem kell azt amit, egyébként minden jelentésemben meg szoktam említeni, hogy a közigazgatási hivatalok túlterheltsége változatlanul fennáll. Kevés a fogalmazói személyzet, de aránylag még- inkább érezhető a segédhivatal létszámában a hiány. A községi jegyzői hivatalok helyzetéről itt részletesebben azért nem számolok be, mert ezt a helyzetet a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja kellőképpen ismeri. Ugyanez a helyzet a megyei városok polgármesteri hivatalait illetően is. Szükségesnek tartom azonban felhívni a figyelmet a járási főszolgabírói hivatalok helyzetére, melyek évek óta panaszkodnak a létszám elégtelensége miatt és fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a vármegye központjában a helyzet szintén igen nehéznek mondható. Újabban már a várm. árvaszéknél is oly nagy mértékben torlódott a munka, hogy a leírási teendők elvégzéséhez segítséget kellett rendelkezésre bocsájtanom. Ellenőriztem a munkateljesítményt és megállapítottam, hogy az általában kielégítő, a tisztviselők szorgalmasak és minden erejük megfeszítésével igyekeznek a követelményeknek eleget tenni. Mivel a központban és a várm. árvaszéknél is, a segédszemélyzet, főként pedig a leírók, a nagy tömegű munkát elvégezni képtelenek, kénytelen voltam az évek óta tűrt azon az állapoton, hogy a normálstátusban megállapított létszám a járási hivatalok javára eltolódott, változtatni és a létszámot a járási hivatalokból a központba történt áthelyezéssel úgy kiegyenlíteni, ahogyan azt a normálstátus megállapította. Ezen elhatározásomnak lökést adott az a körülmény, hogy a törvényhatóság szeptember hó 18-án tartott ülésében 149. bgy. szám alatt hozott azt a határozatát, melyben a törv. hat. alkalmazottak létszámának felemelését mondotta ki, a belügyminiszter ur 95.303—1937. november hó 4-én kelt rendeletével nem hagyta jóvá, mert amint a rendelet mondja, az államháztartás jelenlegi helyzetében parancsolólag megkövetelt legnagyobbfoku takarékosság nem engedi meg a vármegyénél ‘megállapított normállétszám megváltoztatását. Nagy és fokozódó terhet jelent általában, de különösen a vezető közigazgatási tisztviselőkre a társadalmi kötelezettségek teljesítése, melyek nemcsak anyagi szolgáltatásokat és különböző nagyszámú ünnepségek, előadások, bemutatók, kiállítások, gyűlések, társadalmi összejöveteleken személyes megjelenést igényelnek, hanem irányitó tevékenységet, vezetést is sok esetben vállalni kell, mely mindinkább szaporodó tevékenység, a hivatali teendők , ellátásának rovására történik, hátrányára a hivatali munkának, melynek elvégzése ma egész embert, annak minden aktivitását kívánja. Jelentem, hogy a vármegyei háztartás 1938. évi költségvetése a m. kir. belügyminisztériumban az erre a célra kiküldött bizottság által november hó 25-én, a közúti alap költségvetése pedig a vármegye székhelyén még október hó folyamán ugyancsak bizottságilag letárgyaltatott. A tárgyaláson a bizottságok az egyes tételekben lényeges változtatásokat nem eszközöltek, de a tendencia még mindig a legszigorúbb takarékosság elvének érvényesítése, mely a szükségletekkel nem számol, hanem azt tartja szemelőtt, hogy a kiadási tételek semmi körülmények között se emeltessenek. Erre itt nyomatékkai ‘kell reámutatnom, különös tekintettel a vármegyei háztartási költségvetés azon rovatával szemben támasztott igényekre, mely rovat a jótékonysági stb. célok támogatására felvett összegeket évek óta változatlanul irányozza elő. Napról-napra növekszenek az igények, melyek különböző célokra a vármegye támogatását kérik és amelyek mind ennek a jótékonysági rovatnak terhére elégitendők ki. Hiába mutatok reá minden alkalommal arra, hogy a vármegye költségvetésének hitelei nem emelhetők, mert ha a törv. hatóságban erre lenne is hajlandóság, a felettes hatóság semmiféle hitel emeléséhez sem járul hozzá. Újból megkísérlem a figyelmet felhívni arra, hogy a vármegye költségvetését csak a legszűkebb keretek között kizárólag saját szükségleteire tekintettel állíthatja egybe és ennek következtében nincs és nem lehet módja reá, hogy a nagyszámban felmerülő, de a vármegye feladatkörébe nem tartozó elképzelések, építési tervek végrehajtását magára vállalja, vagy a vármegyétől tulajdonképpen 37Q
