Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1937. január-december (40. évfolyam, 1-56. szám)
1937-06-26 / 28. szám
Az alap fenntartására a következő jövedelmek szolgálnak: 1. Az 1. §-nak 4. bekezdésében felsorolt tenyésztésre jogosító igazolványokért fizetendő dijak. 2. A köztenyésztésre engedélyezett községi apaállatok alá kerülő minden anyaállat után ezek tulajdonosaitól a mindenkori hágatási díjon felül fizetendő alábbi dijak. • a) tehén és 2 éven felüli üsző után darabonként 50 fill. b) koca „ „ 20 „ c) anyajuh „ „ 10 „ 3. Az alap gyümölcsöztetéséből származó kamatjövedelem az 1. pont alatti dijakat a járás főszolgabirája, illetve a m. város polgármestere a 2. pont alattiakat pedig a községi elöljáróság, illetve a város polgármestere szedi és a vármegyei állat- tenyésztési alapba szolgáltatja be. 19. §. Az összes köztenyésztésre szolgáló apaállatok, melyek községek, legelőtársulatok, vagy egyéb birtokossági közösségnek tulajdonát képezik, baleset, vagy betegség folytáni elhullásból, vagy kényszervágásból keletkező károk ellen biztositandók, saját költségvetésük terhére. Államkölcsön, vagy az állattenyésztési alap igénybevételével beszerzett apaállatok mindenkor a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság, mint szövetkezetnél biztositandók. A községi apaállatok biztosításáért, vagyoni felelősség mellett az elöljáróság szavatol. A községek, legelőtársulatok, vagy más birtokossági közösségek minden év tavaszán, de legkésőbb március 15-ig a biztosítás megtörténtét, a biztosítási kötvények bemutatása mellett az illetékes községi elöljáróság utján, a főszolgabírói hivatalhoz bejelenteni tartoznak, ahonnan 8 nap alatt a vármegye alispánjához kell az összegyűjtött kimutatásokat beterjeszteni. Kötelességévé tétetik a községi elöljáróságnak, hogy az összes köztenyésztésre szolgáló apaállatoknak az első bekezdésben kötelezett tulajdonosok által, a biztosítás megkönnyítése végett szükséges Írásbeli teendőket elvégezzék és kötelesek a netán észlelt mulasztásokat az illetékes főszolgabíróhoz bejelenteni, aki a biztosítás iránt az elmulasztók terhére azonnal gondoskodni tartozik. Oly községek, amelyekre a biztosítási I dijak viselése nagyobb megterhelést jelent, az 1888: VII. t.-c. 155. és 156. §§-ai, illetve a 4000—1888. számú végrehajtási rendelet 332. §-a alapján létesített állategészségügyi pénzalapot a biztosítási dijak fedezésére igénybe vehetik. Ezen felül egyes községek indokolt esetekben a felmerülő apaállatbizíositási költségek fedezésére a várni, állategészségügyi ebadóalapből megfelelő segélyben is részesithetők, a törvényhatósági bizottság hozzájárulásával. 20. §. A közlegelők kellő gondozása és feljavítása érdekében a következő rendelkezéseket kell megtartani: Minden község, közbirtokosság és legeltetési társulat köteles tavasz folyamán a legelőt nehéz vasfogassal megíogasolni és a káros gyomtól és gaztól alaposan megtisztítani. A káros gyomok irtása évközben is kötelező. A fektető helyeket hetenkint változtatni és a trágyát egyenletesen kell eltere- ge;ni. A kutakat és itatóvályukat használható állapotban és tisztán keli tartani. 21. §. A közös legelőkön legeltetni csak közös csordákban, nyájakban, vagy ialkákban és áilatvemenhint elkülönítve szabad. 22. §. A lovak és szarmasmarhák számára kijelölt legelőterüleíeket egyéb állatok számára legelőül átengedni tilos. 23. §. Juhokat, kecskéket és sertéseket csak teljesen elkülönített legelőrészeken szabad legeltetni. 24. §. A legelőket túlterhelni nem szabad és csak annyi számos állat bocsátható a legelőre, amennyinek a legelőterület elegendő táplálékot nyújt. Számos állat alatt értendő egy felnőtt szarvasmarha (bika, tehén, ökör,) mellyel két növendék marha, vagy négy borjú, 1 ló vagy két csikó, 10 öreg vagy 20 fiatal juh, 6 felnőtt vagy 12 fiatal sertés (süldő) veendő egyenértékűnek. 25. §. A legelőterületnek mindig csak egy részét, de legfeljebb csak a felét szabad 1 70
