Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)
1935-05-12 / 20. szám
hiszen másként azokat a törv. hat, költség- vetésébe nem állította volna be, mégis a szükségletek kielégítésénél mindig szemelőtt kell tartanom, hogy azok mindenkor csak a befolyt jövedelmekkel összsangzásban utalhatók. Úgy a háztartási, mint a vármegyei egyesített nyugdíjalap költségvetésének legnagyobb bevételi tétele az együttes adókezelésbe vont vármegyei pótadó, amelyből az 1935. évben a vármegyei háztartási alap költségvetésében 151.000 P., mig a vármegyei egyesitett nyugdíj alap költségvetésében 464.000 P-nek kellene befolynia ahhoz, hogy az előirányzott kiadási tételek tényleg fedezhetők is legyenek. A múlt évben a törvény- hatóság majd minden községét ért aszálykár folytán az előirányzott bevételek már nem folytak be teljes egészükben és a legutóbbi napokban bekövetkezett fagykár miatt erre ebben az esztendőben is gondolnom és igy számolnom is kell azzal, hogy a termés értékesítési lehetőség bekövetkeztével a költ- ségvetésíleg rendelkezésemre álló papirfede- zet egy jó része pénztáriiag nem jelentkezik. A folyó számadási évben már négy hónap telt el, mely idő alatt a kivetett összeg 30 százalékának be kellett volna folynia, ezzel szemben a helyzet az, hogy 14 százalék, vagyis még a fele sem folyt be. Ez a helyzet az év hátralevő időszakában is hasonló lehet és ezért fentebbi kijelentéseim helyességét a törv. hat. bizottság el fogja ismerni. Más lenne a helyzet, ha az egyes számadási ágazatok megfelelő forgótőkével rendelkeznének, de miután ez nem áll fenn, azért hogy a legszükségesebb kiÁllandó rovatot képez a törv, hat. bizottsághoz tett jelentéseimben a munkásság helyzetének kérdése. Esztendők óta foglalkoznak a hatóságok ezzel a minden évben újból és újból fellépő problémával a nélkül, hogy azt végleges megoldáshoz juttatni tudták volna. Minden év téli hónapjaitól kezdve megindul a munkásság áradata a hivatalok felé, nehéz helyzetüknek javítását, munkához való juttatásukat szorgalmazva. A múlt év őszétől ez a probléma fokozottabban jelenkezett, ami a tavalyi aszálykár közetkeztében előre látható volt. Éppen azért, mert a helyzetet előre látták, a hatóságok igyekeztek mindent elkövetni, hogy hatósági munkálatok megindításához szükséges pénzösszegek rendelkezésre álljanak. Sikerült is ezen munkálatokra igen tekintélyes összegű fedezeteket összehozni, melyek jóval meghaladták a múlt években hasonló célokra rendelkezésre álló összegeket. Olyan igények jelentkeztek azonban, melyeket feltétlenül el kellett ismerni és ma már munkaalkalmak teremtése szempontjából, a hatóságok teljesítőképességüknek végső határához értek. Elérkeztünk ehhez a határhoz most a tavaszi hónapokban, amikor a mezőgazdasági munkaalkalmak megfelelő kereseti lehetőséget a munkásságnak még nem biztosítanak és amikor az időjárás mos- tohasága súlyos fagykárokban jelentkezvén vármegyeszerte, a mezőgazdasági munkálatok megindulásának idejét, vagyis azt az időt, amikor munkások tömegesebben lennének alkalmazva, ismét egyidőre kitolta. Nagyon súlyos helyzetről számolnak be a hatósági jelentések a munkásság helyzetét illetően és ezeket a jelentéseket megerősítik azok a munkásküldöttségek, amelyek napról-napra jönnek panaszt-panaszra halmozva és kétségbeejtő nehéz helyzetüket ecsetelik. Jelentenem kell a tek. törv. hat. bizottságnak, hogy a rendelkezésemre bocsájtott fedezetek terhére, a munkásság nehéz sorsában érdemlegesen segítséget nyújtani már nem tudok. Épen ezért, a tárgysorozatban teszek előterjesztést, melyben egy nagyobb összegnek rendelkezésre bocsájtását kérem, mellyel, ha véglegesen nem is sikerül a helyzeten javítani, de a legnagyobb szükségen mégis enyhíteni lehet. A kereskedelem helyzetét illetően változatlanul súlyos helyzetről kell beszámolnom. Nemcsak a fogyasztásnak, a munkaalkalmak megcsappanása folytán előállott további összezsugorodása nehezíti meg a kereskedelem üzletvitelét, hanem a nyugodt, biztos kalkulációnak nehézsége és a kartelek árpolitikája olyan zökkenéseket idéztek elő a kereskedelem üzletvitelében, amelyet kibírni nem egy vérszegény, hanem tőkeerős, biztos alapokon nyugvó kereskedelemre is nagy feladatot ró. Ilyen zökkenések voltak az elmúlt hetekben a cukorügyvivőség (cukorkartel) tervezett intézkedései és a kartelbe tömörült ásványolajgyárak árszabályozó intézkedései, amelyek napokig tartották izgalomban az egész ország egyik legnagyobb szakmájának (füszer-ve- gyeskereskedő) kereskedőit. Kívánatos volna, hogy a kartelek kötelez119