Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (37. évfolyam, 1-60. szám)

1934-01-15 / 2. szám

cégnek fizetett 400 P kártérítés neki megtéríttessék, jogi szempontból teljesíthetőnek nem találjuk. Ugyanis az épittető központi felügyelője az építési napló befejezése szerint csak azért járult hozzá kivételesen a szádpallók elhagyásához, mert a vállalkozók a megrendelt faanyagra behozatali engedélyt nem kaptak s félni lehetett, hogy további várakozás esetén az építés a kedvezőtlen időjárás beálltáig elhúzódik és késedelmet szenved. Kikötötte azonban, hogy a vállalkozóknak az ebből keletkezhető összes következményekért a teljes anyagi és egyéb felelősséget vállalniok és viselniök kell, az anyag le nem szállítása pedig egyedül a vállalat terhét kell, hogy képezze. Ezt a vállalkozók szeptember 28-án tudomásul is vették és csak október 5-én szólaltak fel ellene, amikor már a szádfalak nélküli alap kíemelési munka folyamatban volt és igy azt károsodás nélkül már nem is lehetett volna beszünteni. A szádfalazás elmaradása következtében előállott minden költség, igy a szádíalazási előkészület és a magas vízállásból származott költségek a felülvizsgálat alkalmával vállalkozóknak megtéríttettek, tehát vállalkozók jog szerint semmiféle kártérítést nem igényelhetnek.

A kereskedelemügyi miniszteri rendelet szerint vállalkozók részére az általuk állítólag kifizetett 400 P. stornódij méltányos- sági okokból sem adható meg, mert a faanyagot szállító cég kijelentése szerint hajlandó lett volna 4 P. m/3 külön dij ellenében átvágatva mint deszkákat leszállítani s ez mindössze a mintegy 18 m/8-t kitevő kész szádpallónál 72 P. átvágási dijat jelentett volna. De mert a vállalkozók a fát nem vették át és az építtetőt sem kérdezték meg arra nézve, hogy a faanyagot mint deszkát átveszik-e avagy inkább a 400 P. stornó- díjat fizessék-e meg, emiatt a minisztérium köteles gondosság hiányában méltányosságot nem lát fennforogni. A közgyűlés az államépítészeti hivatal véleménye alapján — bár a vállalkozók a faanyagnak utólagos mikénti átvételére nézve az építtetőt tényleg nem kérdezték meg , — méltányosságot az alábbi okoknál vél a vállalkozókkal szemben gyakorolni. Ha a vállalkozók a fát felvágva átvették volna, úgy azt csak a vas- betonhid-szerkezet zsaluzáshoz használhatták volna fel, ahova gyengébb minőségű zsaluzó anyag is megfelelt, amely lényegesen

olcsóbb volt, mint a válogatott fenyőkből továb fürészelés utján nyerendő deszkaanyag. A vállalkozóknak az alapok készítésénél az előre nem látott nagy vizár beállta folytán tényleg felmerülő alapozási költsége a kiviteli költségvetés 3. és 28. tételében összesen (176.39+570.52) = 746.91 P-vel megtéríttetett. Minthogy azonban az alapok mikénti elkészítésének eldöntéséig a vállalkozók csaknem két teljes hetet- vesztettek s az emiatt beállt vizár védekezése következtében a munka csak vontatottan haladhatott előre és az utolsó munkákat már csak fagyban, tört napszámokkal lehetett befezezni, emiatt a vállalkozó cégnek szintén számításán felüli vesztességeí keletkeztek. Tény az, hogy a szádfalazás elmaradása következtében, a fentebb említett 743.91 P kifizetés után (2433.60—746.91) =* 1686.69 P megtakarítás állott elő, mely ösz- szeget abban az esetben, ha a vállalkozók a fa behozatali engedélyt idejében megkapják, a vállalkozók részére ki kellett volna fizetni, vagyis a hídépítés ennyivel többe került volna. Minthogy a vállalkozók a kiirt hídépités munkálataira igen előnyös, a közepes árajánlatnál kb. 4000 P-vel olcsóbb árajánlatot adtak, ezért és a fentebb említett okoknál fogva a kért 400 P-t a közgyűlés méltányosságból megadandónak tartja. Mert még ez esetben is, a szádpallók elmaradása következtében (1686.69 P—400.00 P)^l 286.69 P-t takarít meg! az épittető törvényhatóság. Teljesíthetőnek tartja a közgyűlés a vállalkozók kérelmét annyival is inkább, mert a vállalkozó cég a tervezett provizórium elmaradása és az AEGV. vasúti hídnak provizóriummá való átalakitása folytán jutott némi íüelőny következtében a törvény hat. részére a provizóriumra adott 2900 P. költségvetési árból 300 P. engedményt tett. Ennélfogva utasítjuk a vármegye alispánját, hogy a leszámolási költségvetésben a felülvizsgálatkor megállapított vállalkozó követelésén kívül 400 P-t a hídépítésre rendelkezésre álló hitel terhére utalja ki a vállalkozónak.

2) Vállalkozóknak azt a kérelmét, hogy nekik a hídfeljárók feltöltésének a szerződés szerint 30 cm. vastag rétegek helyett az építés folyamán elrendelt munka többlet költsége megtéritessék, elfogadhatónak találjuk s e címen részükre 364.14 pengőt állapítunk meg. A vállalkozók összes kere8