Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1933. január-december (36. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-25 / 8. szám
3918—1933. ikt. Pályázati hirdetmény. Békésvármegye közönsége által a m. kir. honvéd Ludovika Akadémián létesített egy alapítványi hely az 1933.—34. tanév kezdetével betöltésre kerül. Erre az alapítványi helyre ezennel pályázatot hirdetek azzal, hogy a Budapesti Közlöny f. é. 36. számában megjelent 9002—eln. 9.—1932. H. M. számú pályázati hirdetményben megjelölt helyen és módon beszerezhető „Tájékoztató"- ban foglalt általános feltételeknek megfelelő és Békésvármegye területén illetőséggel biró ifjak felvétele iránti kérelmeket, az előirt okmányokkal felszerelve, hozzám legkésőbb f. é. március 15-ig kell beadni. A később érkező kérvényeket figyelembe nem veszem. Gyula, 1933. február 23. Dr. Márky Barna s. k. alispán. Nagy Ferencz 50 éves fm. napszámos Csapod községi lakos január hó 15-én hazulról eltávozott s azóta nyoma veszett. Személyleirása: haja fekete, őszülő, arca tojásdad, szemei és szemöldökei barnák, bajusza fekete, szakála borotvált, termete alacsony; ruházata: szürke kalap, fekete nadrág és kabát; csizma. Nevezetten az elmebaj tünetei mutatkoztak s öngyilkosságra célzó kijelentéseket tett. Nevezett hatósága területén nyomozandó és fel- talása esetén Csapod k. elöljárósága értesítendő. Schulzer István 25 éves, róm. kath. mosoni születésű, kintornás legutóbbi mosoni lakoson verekedés miatt 3 napi elzárás büntetés volna végrehajtandó. Nevezett ismeretlen helyen tartózkodik. Hatósága területén nyomozandó és feltalálása esetén a tószigetcsilizközi járás főszolgabírója hivatkozással 155—1932. kih. számra értesítendő. Treba Lajos békési lakos, Békés község elöljárósága által 112—1933 nyilv. sz. a. kiállított szolgálati cselédkönyvét ismeretlen helyen és módon elvesztette. Megsemmisittetik. László Juliánná vésztői lakos, Vésztő község elöljárósága által 14—1931. sz. alatt 1931 évi március hó 22-én kiadott szolgálati cselédkönyvét ismeretlen helyen és módon elvesztette. Megsemmisittetik. Vármegyei közérdekű hírek. Konkrét esetből kifolyólag a m. kir. belügyminiszter ur a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: Az 1881. évi LX. t.-c. 180 §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezésekből következik, hogy a vételi bizonyítvány birtokában levő árverési vevő abban az esetben, ha őt a megvett ingatlan birtokba vételében akár a végrehajtást szenvedő, akár más gátolja, tetszése szerint választhat abban a tekintetben, hogy a birtokba vételhez a községi, vagy közigazgatási hatóság segédletét vegye-e igénybe, vagy pedig bírói kiküldött által és szükség esetében karhatalom alkalmazása mellett történő birtokba helyezést kérjen-e ? A m. kir. Kúria I. számú teljesülési határozata szerint a végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a alapján bírói kiküldött által birtokba helyezése csak a vevő tulaj donjogának bekebelezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el. E teljesülési határozat indoklásának az a lényege, hogy az árverési vevőnek csak addig van szüksége az idézett törvényi rendelkezésben részére biztosított kivételes bírói jogsegélyre, amig be nem következik az a helyzet, amelynek alapján birtokjogát érvényesíteni és megvédeni módjában áll, de semmi esetre sem lehet igénye arra, hogy akkor, amikor birtokba helyezését épen úgy, mint bármely más telekkönyvi tulajdonos, saját bekebelezett joga alapján a törvény rendes utján már érvényesítheti, az árverésen történt szerzés címén esetleg évek elteltével s időközben irányában 33
