Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-10-18 / 50. szám
- 388 — a vármegye 8 választókerületében a választóknak a száma 103.445-ről 103.282-re csökkent, vagyis a választók száma a jövő évre 163 al lesz kevesebb. Ezek szerint megállapítható, hogy a nemcsak óriási munkával, hanem az egész országot véve alapul, évenként több százezer pengőbe kerülő kiigazítás következtében, a választók névjegyzékében alig van valami változás. Ugyanez az eredmény mutatkozott minden évben a múltban is, midőn a választók számát az évi kiigazítás 0‘2— 0‘3 százalékkal emelte vagy csökkentette. Ha szükség van a közigazgatásban egyszerűsítésre, aminthogy igazán van szükség, úgy itt van mindjárt egy olyan alkalom és lehetőség, amely nemcsak óriási időmegtakarítással járna, hanem az állampénztár több százezer pengő évi költségtől men- tesittetnék, az esetre, ha az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása nem minden évben, hanem csak minden 3 évben volna kötelező. Ez annál inkább ke- reszíilvihető lenne, mert hisz a képviselőválasztók megbízatása 5 évig tart, tehát majdnem kizárt dolog az, hogy képviselőválasztások 3 évnél rövidebb időn belül rendeltetnének el. Ezért előterjesztést teszek a köz- igazgatási bizottsághoz, írjon fel a belügyminiszterhez, hogy a törvénynek ilyen értelemben való módosítását tegye megfontolás tárgyává és a megfelelő előterjesztést a törvényhozásnak tegye meg. Hogy azonban azok, akik időközben választói jogot szereznek, a névjegyzékbe még is felvehetők legyenek, olyan intézkedés lenne teendő, hogy minden évben bizonyos határidő alatt kérhetnék az illetők, a bemutatott okmányok alapján, a felvételt. A kérelem felett a vármegyei központi választmány határozna, amelynek határozata a közigazgatási bírósághoz lenne megfeleb- bezhető. Az ekként felvett választók a névjegyzékhez fűzendő pótjegyzéken lennének f eltűnte tendők. A gazdasági cselédügyek tárgyalása a föszolgabiróságoknál ülnöki rendszer szerint történik. Ennek a rendszeznek további fenntartása azonban, több tekintetből kifogás alá esik és annak megszüntetése közérdekből kívánatos. Ezen rendszer mellett az ügyek elintézése rendkívül késedelmes, mert a főszolga- birák kénytelenek az ügyeket összegyűjteni és a vonatkozó tanácsot csak akkor hívják össze, midőn az elintézendő ügyek ^nagyobb számban összegyűlnek, mert ha ezeket az ügyeket kiilön-külön tárgyalnák, nemcsak a hatóság volna rendkívül elfoglalva, hanem a felmerülő költségek is jelentékeny összeget tennének ki. Ha a gazdasági cselédügyek elintézése úgy történnék mint a múltban, vagyis a főszolgabíró hozná meg maga az I. fokú határozatot, abban az esetben az elintézés, ami az ilyen természetű ügyeknél különösen fontos és szükséges, lényegesen gyorsabban történhetnék. A dolog érdemi elintézése szempontjából pedig, semmi jelentősége nincs az ülnöki rendszernek, mert a tanács tagjai túlnyomó részt egyszerű föld- mives emberek, akiknek az ügyek helyes elintézése szempontjából, nincsen meg a megfelelő képzettsége és tudása. Emellett bizonyít az a körülmény, hogy az ügyek majdnem kivétel nélkül abban az elintézésben emeltetnek határozattá, ahogy az a főszolgabíró által a tanács elé terjesztetik. Azok a jelentéktelen felvilágosítások és javaslatok, amelyeket a tanács tagjai adhatnak, másképpen is beszerezhetők s távolról sem ellensúlyozzák azt a nagy hátrányt, amelyek ezen reudszerrel kapcsolatosan, a fentiek szerint jelentkeznek. A kihágási ügyeknek az illető községekben való tárgyalása azzal a felbecsülhetetlen elpnnyel jár, hogy a feleket és a tanukat nem kell a járás székhelyére beidézni, minek következtében az illetők jelentékeny időveszteségtől és költségektől kiméltetnek meg, amelyek természetszerűen elöállanak azáltal, hogy az illetőknek a messze fekvő és nehezen megközelíthető járási székhelyre kell beutazniok. A legtöbb esetben az érdekelt felek és a tanuk, ezen kötelezettség következtében fontos és halaszthatatlan ügyeinek elhanyagolása következtében rendkívüli károsodásoknak vannak kitéve. Hogy tehát
