Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-07-05 / 32. szám
— 263 — törvényhatósági bizottság meglepetésszerűen az igazoló választmányból érthetetlen okokból az összes gyulaiakat kihagyta. Ha ez a helytelen eljárás meg nem történik, abban az esetben a határozatképtelenséget el lehetett volna kerülni, mert az igazoló választmány gyulai tagjainak bevonásával a tagok az ülésen határozatképes számban jelentek volna meg. A vármegye vezetőségét, amely az igazoló választmány megalakítására nézve is a fenti szempontokra és a közérdekre tekintettel is tette meg annak idején a bizottságok megalakítására vonatkozó előterjesztését, a következmények teljes mértékben igazolták, annál inkább, mert most már a harmadik eset, hogy az egyes bizottságok összehívott üléseiket a gyulai tagodnak kibuktatása miatt nem voltak képesek megtartani. A Berettyó—hortobágyi híd, amely Békés és Szolnokvárinegye határán fekszik, mint már megírtuk, hosszabb ideig elvolt a közlekedés elől zárva, azért, mert a hídnak a közlekedésre életveszélyes állapota ezt szükségessé tette. Minthogy a kérdéses Ilid mellett tervbevett uj hid építése, jóllehet az előmunkálatok már régóta be vannak fejezve, csak a jövő évben fog végrehajtatni, ezért a régi hidat 6000 pengő költséggel ki kellett javítani. A szolnoki alispán értesítése szerint ezek a javítási munkálatok betejez- tettek és a hid a forgalomnak junius hó 28-án átadatott. A esorvási—gerendási vie útvonalnak építése is 5 km. hosszban fel van véve a folyó évben kiépítendő utak programmjába. A megtartott közig, bejárás eredménye alapján az alispán a kérdéses útvonal irányát felesleges kanyarok elkerülésével, egyenesen a esorvási vasúti állomás Békéscsaba felőli részében való bekapcsolással állapította meg. Ezen határozat ellen több gerendási lakos felebbezéssel élt, amelyben az útiránynak olyan megváltoztatását kérték, hogy az ut mintegy 600 folyóméterrel nagyobb hosszban, az ő tanyájuk közelében építtessék ki. A kereskedelemügyi miniszter a felebbezést elutasította s az alispán által megállapított vonalozási útirányt fogadta el. Mivel azonban ezen vonal nyom szerint idegen terület is igénybe veendő, ennélfogva ha a békés megegyezés nem sikerül, úgy a kisajátítási eljárást kell kérelmezni, ami megint liosz- szabb időt vesz igénybe. A mezőíur—endrődi ut kiépítését a kereskedelemügyi miniszter a vármegyei útépítésekkel kapcsolatosan nyomatékosan fi gyeimébe ajánlotta a törvényhatóságnak. Ez az ut Endrődtől Mezőtúrig kb. 15 km. hosz- szu, amelyből a vármegye területére 8 km. esik. A vármegye alispánja, mielőtt ezen ut kiépítése tárgyában a törvényhatóságnak előterjesztést tett volna, kérdést intézett a szolnoki alispánhoz, mikorra remélhető ezen utak Szolnokvármegye határába eső részének a kiépítése. Az alispán válasza szerint Szolnokvármegye ezidő szerint nem foglalkozik a kérdéses ut kiépítésével, mert sokkal fontosabb útjait sem képes, költségek hiányában létesíteni. Ezek szerint Békés- vármegye sem foglalkozhat ezidőszerint ezzel a kérdéssel, mert annak csak akkor volna értelme, ha Szolnokvármegye is kiépítené az ő határába eső útszakaszt. A békésesabn—hondorosi rendes nyom távú vasul építéséhez Békéscsaba város által felajánlott 500000 pengőt hozzájárulásnak, kölcsön utján való felvételére a belügyminiszter az előzetes engedélyt, a pénzügy- miniszterrel együtt megadta. A képviselőtestület azonban ezzel az engedéllyel, ezidőszerint nem kiván élni, mert a közeljövőben végrehajtandó halaszthatatlan beruházások fedezésére egy nagyobb kölcsönt kiván felvenni, amelynek keretében azután a szóban levő hozzájárulás is biztosítható lenne. A képviselőtestület ezen elhatározására befolyással volt az a körülmény is, hogy a tervezett vasútvonal vezetése és a rakodó állomás tervezett elhelyezése Békéscsaba város kívánságait nem elégíti ki, s igy tehát ragaszkodik ahhoz is, hogy a tervek megfelelően átdolgoztassanak. Kftrirat a vármegyén Nagyon érdekes és szokatlan hangú körirat érkezett a vármegyéhez Esztergom vármegyétől. A kör-
