Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)

1930-05-31 / 27. szám

— 203— járás főszolgabirája 1127—1929. kihágási számra hivatkozással értesítendő. Stummer István ujkigyósi lakos, az uj- kigyósi elöljáróság által 1926. évi január 22. napján 10—1926. jkvi szám alatt kiál­lított munkás igazolványát Frigyes majori munkaadójánál a múlt évben elveszett, meg- semmisittetik. Vármegyei közérdekű hírek. Elvi jelentőségű döntés iparftgyben. Az 1 só és II. fokú iparhatóságok eltiltot­tak egy iparost aftól, hogy szerződte­tett tanoncait ipar, illetőleg villanytelepén éjjel is foglalkoztassa. Ezen határozat ellen az illető iparos jogorvoslattal élvén, a ke­reskedelemügyi miniszter az alsófóku ható­ságok Ítéleteit megsemmisítette, és elrendelte, hogy az illető iparos ellen a kihágási eljá­rás azonnal megindittassék, kijelentvén, hogy az alsófóku hatóságok jogszabályt sértettek akkor, midőn ahelyett, hogy a kihágási el­járást mindjárt megindították volna, megelé­gedtek azzal, hogy az illető iparost csupán eltiltották tanoncaik éjjeli foglalkoztatásától. A levente foglalkoztatások szünete lése. A vármegye alispánja a gazdasági mun­kálatokra tekintettel, a leventefoglalkozáso­kat a folyó évi junius 25-től augusztus 31-ig (elfüggesztette, illetőleg elrendelte, hogy ezen idő alatt a levente-oktatás szüneteljen. Fásítás Kétegyházán. Kétegyhaza köz­ségben az utóbbi időben 270.000 facsemete lett a községben az utcákon és egyéb he- lzeken kiültetve, ezenfelül az érdekelt magá­nosok által is nagyon sok fa ültettetett el saját telkeiken. A község ezt a nagymeny- nyiségü fát ingyen kapta az állami faisko­lákból. A község elöljáróságának szóbanlevó buzgalma mindenesetre elismerést érdemel, mert a faültetés felkarolása nemcsak köz­egészségügyi szempontból fontos, de a fák a községet szépítik és a községnek idővel tekintélyes hasznot is hoznak. Utlevélfigyob. A belügyminiszter az útle­velek kiadása tekintetében íenálló szabályokat újból módosította ésebből a célból a vármegyé­hez két rendeletet intézett. Ezen rendeletek egyike szerint a belügyminiszter a tengeren túli államokba való kivándorlás címén szóló útlevelek kiállításának az engedélyezését továbbra is magának tartotta fenn. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az Eszakamerikai Egyesült Államokba és a Kanadába szóló útlevelek kiállítására nézve, mert a tekintet­ben küiön és részletes rendeletek vannak életben. \ tengerentúli államokba való ki­vándorlást a belügyminiszter, a fentebbi en­gedély alapján, csak abban az esetben teszi lehetővé, ha az illető kivándorolni szándéko­zónak az általa megnevezett államban való megélhetését biztosítva látja és ha a kiván­dorolni szándékozó az. illető állam bevándor­lási szabályainak is megfelel. A belügymi­niszter kijelenti, hogy a legszigorúbban fogja ezeket a körülményeket elbírálás tár­gyává tenni, mert nagyon gyakori az eset, hogy egyesek hangzatos ígéreteknek hitelt adva kivándorolnak, azonban az illető helyen megélni nem tudnak és mindenüket felélve, segélyért és hazaszállításukért a külképvise­leti hatóságokhoz fordulnak. Nem kivándorlás céljára a tengerentúli államokba útlevelet ezentúl is az alispán állíthat ki. Kivándorlónak tekintendő, aki tartós kereset céljából távozik külföldre, tehát nem csupán az iparos és munkás, hanem az úgy­nevezett intellektuellek (mérnök, orvos, festő stb) is annak tekintendők, ha az említett célból hagyják el az országot. Egyáltalában mindenki, aki munkakeresés, munkavállalás, egyszóval kenyérkereset céljából távozik tengerentúlra, kivándorlónak tekintendő. A belügyminiszter erősen kikel azon egyének ellen, akik ilyen útlevél kiállítási ügyekben a hatóságoknál kijárnak és ezáltal maguknak könnyű utón, nagy jövedelmet szereznek, ezért meghagyja, hogy az illetőknek a köz­benjárását nemcsak hogy nem szabad elfo­gadni, hanem az illetőket a rendőrhatóság­nál fel is kell jelenteni. Kivándorlási, utle-

Next

/
Thumbnails
Contents