Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-11-26 / 51. szám

Életbeléptetés. 69. §. Életbeléptetés. Ez a szabályrendelet a belügyminiszteri jóváhagyást követő közhirrététel után lép életbe. A 991 — 1913. bgy. és a 272—1915. bgy. szám alatt alkotott és a belügyminisz­ternek 34588—1914. és 41699 1916. számú rendeletével jóváhagyott szabályrendeletek érvényüket vesztik. Kelt Gyulán, 1929. évi október 10-ik napján tartott őszi rendes közgyűlésünkből. Indokolás. Ad. 4. §. 2. pontjánál: Tekintettel a §. 5. pontjának 2. alpontjára, a vármegyé­nek és községeknek itt felsorolandó intéz­ménye ezidőszerint nincs. Az intézkedés csak jövőre szól. (pl. A szeghalmi járási kórház lesz ilyen) Ad. 13. §. (2) alpont: világosabb át- szövegezés. Ad. 20. és 21. §§-ok: Az I. és II. számokkal ellátott nyugdíj kiszámítások mel- lőztettek azért, fmert Békésvármegyében azok már tárgytalanok. Ad. 23. §. (3) alpontban a kisgyülés helyett a közgyűlés hatáskörét állapította meg a törvényhatóság azért, mert az 1929. évi XXX. t.-c. 22. §. (1) és (2) bek. 11. pontja értelmében figyelemmel a (2) bek. 7. pontjára is törvényhatóságot terhelő szol­gáltatás kérdésében a törvényhatóság jogo­sul határozni. Ad. 25. §. (2) alp. 4. pontját nem vette lel a törvényhatóság a szabályrendeletbe azért, mert az e pontban foglalt rendelke­zés olyan tág értelemben vett magyaráza­tokra ad lehetőséget s olyan alig indokol­ható igényekre ad törvényes alapot, hogy szinte az összes előbbi pontokban foglalt korlátozásokat is feleslegessé teszi s más részről könnyen visszaélésekre adhat alkalmat. Kihagyta tehát a törvényhatóság ezt a pontot annak a kijelentésével, hogy sza­V. Fejezet. bályrendeleti intézkedés hiányában is fennáll a törvényhatóságnak az a joga, hogy meg­felelő konkrét esetben, az összes figyelembe vehető körülmények mérlegelése mellett sza­badon határozzon és esetleg nyugdijat álla­pítson meg. Ad. 28—29. §§-ból az I. és II kiszá­mítási kimutatások kihagyattak azért, mert az ott felvett szabályozások Békésvármegyé­ben ezidőszerint már tárgytalanok. Ad. 33. §. (2) alpontban »kisgyülést helyett a »törvényhatósági bizottségi köz­gyűlése hatáskörét állapította meg a tör­vényhatóság azon az alapon, amint azt a 23. §. (3) alpontjánál már fentebb indokoltuk. Ad. 51. §. (1) alponttól eltérőleg hatá­rozott a törvényhatóság azért, mert konkrét esetekben szerzett tapasztalatai alapján a legnagyobb tokban méltánytalannak tartja, hogy akkor is az özvegy kapja a temetési segélyt, ha elhunyt férjével annak betegsége és halálesete alkalmával nem élt együtt, öt betegségében más ápolta és a temetési költ­ségeket sem ő, hanem más viselte. Az igaz­ságosság azt követeli, hogy az özvegy is csak akkor kapja kézhez a temetési segélyt, ha a temetési költségeket tényleg ő viselte, inért a temetési segély, célja szerint, már tel­jesített kiadások megtérítésére. Az 53. §. (3) bekezdésében foglaltakat nem vette fel a törvényhatóság szabályren­deletébe azon indokokból, amelyeket fentebb ad. 25. §. (2) 4. pontjánál kifejtettünk. Ad. 59. §. (2) alpontnál az 1924. évi julius l-ével felvett községi alkalmazottaknak visszamenőlegesen nyugdijjárulékkal való meg­rovásától a törvényhatósági bizottság nem tekinthetett el azért, mert az egyenlő elbá­nás elve alapján nem tartja az igazságos­sággal összeegyeztethetőnek, hogy a köz­ségi alkalmazottak egyrésze minden hozzá­járulás nélkül élvezzen nyugdijat akkor, mi­kor más alkalmazottak ugyanazon nyugdíj­alapba hosszú évek során át tetemes össze­get fizettek be. De másrészről a törvényhatósági bizott­ság sem mondhat le ezekről a hozzájárulá­sokról azért, mert éppen a községi alkalma­-571 -

Next

/
Thumbnails
Contents