Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-11-26 / 51. szám

556 ­e szolgálatokkal viszonyoságban álló tény­leges szolgálatba (14. §.) lép. 2. A jelen §. 1. 2. és 5 pontjaiban fel­sorolt esetekben a nyugellátást csak időle­gesen kell beszüntetni és azt újból folyósí­tani lehet azon hónapot követő hó 1-étől kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok> amely miatt a nyugellátás beszüntettetett’ de a múltra nézve nyugellátást utólag sem lehet folyósítani. A 4. pont alatt említett esetben a nyugellátás csak a szabadságvesz­tés-büntetés tartamára kell beszüntetni. A 3­6. 7. 8. és 9. pontokban felsorolt esetekben a nyugellátást egész össegében és véglege­sen kell beszüntetni. 3. Egyáltalában nem kell beszüntetni a már folyósított nyugdijat abban az esetben, ha a nyugdíjas havidij élvezete melleit al- kalmaztatik újból. A havidij élvezete mellett alkalmazott nyugdíjas ez után az alkalmazta­tása után nyugdíjra igényt nem tarthat. e) A volt alkalmazott özvegyének nyugdija. 25. §. Özvegyi nyugdíj. 1. A vármegyei és községi alkalmazott özvegyét özvegyi nyugdíj illeti meg, ha férje legalább öt évi beszámítható szolgálat után tényleges szolgálatban vagy nyugdíjas álla­potban halt meg, feltéve, hogy : 1. az özvegy férjével a tényleges szol gálát ideje alatt, vagy azt megelőzően lé­pett házasságra. 2. a férje a házasság megkötésekor még nem volt 57 éves. 3. a házasságot legalább 3 hónappal a férj halála előtt kötötték és 4. az özvegy férjének halála idejében ezzel együtt élt. 2. Igényt tarthat azonban az özvegyi nyugdíjra az az özvegy is, 1. akinek férje a házasságkötéskor már nyugdíjas volt ugyan, de a házasság követ­keztében a tényleges szolgálat alatt szüle­tett gyermekük törvényesittetett, vagy ha a nyugdíjas férj a házasságkötéskor még nem volt 60 éves, sem nyugdíjazásakor beszámít­ható javadalmazásával egyenlő összegű nyug­díjra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be és a házasság megkötése után a tényleges szolgálatában 'újra alkalmaztat­ván, még legalább 3 évig szolgált; 2. akinek tényleges szolgálatban állott férje a házasságkötéskor 57 évesnél idősebb volt ugyan, de házasságukból gyermek szár­mazott, vagy házasságuk következtében gyermekük törvényesittetett, vagy a férj a házasságkötése után még legalább 3 évig szolgált; 3. akinek házasságkötésétől a férj ha láláig nem telt el ugyan 3 hónap, de a há­zasságból gyermek származott, vagy a há­zasság következtében gyermekük törvénye­sittetett, vagy a férj halálát olyan heveny- betegség okozta, amely a házasság megkö­tése után keletkezett; 4. akinek házasságát a bíróság jogerő­sen felbontotta, hanem ment újra férjhez és ha az Ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a házasságot kizárólag a férj hibájából bon­tották fel és a férj tartásdij fizetésére is volt kötelezve. 3. A térj öngyilkossága az özvegy nyugdíjigényét nem érinti. 4. A férj elhalt neje után özvegyi nyug­díjra nem tarthat igényt. 26. §. As ösvegyi nyugdíj esedékessége. 1. Az özvegyet férje elhalálozását kö­vető három első hónapban mindazok a kész­pénzjárandóságok megilletik, amelyeket férje, életbenléte esetében húzott volna és ezeket az özvegy akkor nem köteles visszatéríteni, ha őt nyugdíj nem illeti is meg. 2. Az (1) bekezdésben említett járandó­ságok, ha a férj tényleges szolgálatban halt meg, ugyanazt a pénztárt terhelik, amelytől a férj illetményeit kapta: ha ellenben a férj nyugállományban halt meg, azok az E. V. Ny. terhére esnek. 3. Az özvegyi nyugdíj a férj elhalálo­zását követő negyedik hónap első napján válik esedékessé és ettől kezdve jár.

Next

/
Thumbnails
Contents