Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-11-14 / 49. szám
- 527 — Méltóságos Főispán nr ! Tekintetes Törvénghatósági Közgyűlés! Az uj Pápa székfoglalóján, megkoronázásán van egy különösen megható szertartás. Amint a Pápát ünnepi menetben magasan emelt liordszéken hozzák, előlép egy egyszerű pap, megállítja a menetet, meggyujt egy borszeszbe mártott csepüköteget és halálos csendben háromszor egymás után ismétli ezeket a szavakat: Szentségcs Atyám, igy múlik el a világ dicsősége. Amikor a beiktatott nj főispánt ősi szokás szerint a főszolgabirák magasra emelik — a háromszoros zajos és lelkes éljenkiáltás közben — a főispánnak itt Békésvármegyében különösen — éreznie kell, hogy múlandó a világ dicsősége. Mert sajátságos végzetük van az utolsó évtizedben a békési főispánoknak. A főispán a kormány bizalmi embere lévén, rendszerint addig marad méltóságában, amig marad a kormány és ime mi békésiek az összetételében csaknem ugyanazon kormány mellett ma immár az ötödik főispánt iktatjuk. A kormány, maga a belügyminiszter marad, a főispán megy, megbukik. Bukása nem a kormánynak, hanem a nép ingatag kegyének az elvesztéséből indul ki. Nem volna itt helyén való, távol is áll tőlem, hogy ez ünnepélyes alkalommal a múltnak eseményei avagy a letűntek személyei fölött kritikát gyakoroljak. De az események gondolkodóba ejtenek és lehetetlen, hogy a komolyan gondolkodó fő a történtek okát ne kutassa. Vájjon az ismételten megújult harcokban azért győztek-e a támadók, mert nagyon erősek voltak, avagy azért, mert a küzdelemben gyenge volt az, aki ellen támadtak ? ügy látszik, rendszerint a többévezredes történet ismétlődött meg; a kis Dávid parittyakövével eltalálta Góliát sebezhető, emberi gyengéjét és földre terítette őt. S hogy csak a most távozóról szóljak: senki sem tagadhatja, hogy ő szellemi képesség, a közigazgatás, a vármegye és emberei ismerete, szónoki készség, a társadalmi és jótékonysági actiók rendezése, szóval: ész és szív tekintetében kimagasló Góliát volt. Ezt elismerte a felmentő kézirat, ezt el kell ismernünk nekünk is, mert hiszen, aki a múlt érdemeit, sikereit el nem ismeri: az nem érdemel virágzó, boldog jövőt üzt is gondolom, hogy a támadók úgy járnának, mint annak idején Dávid járt, aki a legyőzött Góliát fegyverzetét magára öltve, nem tudott benne mozogni. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után a mai nap szebb jövővel kecsegteti ezt a gyüléstermet és az egész vármegyét. Viharok után jön a derült, csendesebb idő, amikor zavartalan a munka, megtermékenyül, nj életre kel a természet. És bizony ennek a vármegyének deríiltebb időre, zavartalan munkára van szüksége. Hiszen ha Csonkamagj- ar- ország ma válságos időket él, élet-halálhar- cot vív, úgy e határmegyének küzdő népe fokozottabb mértékben érzi az idők nehézségét, valóságos élet-halálharcot viv a létéért, boldogulásáért. Ezért e küzdő, jó magyar népért dolgozni, fáradni, áldozatot hozni érdemes és nemes cselekedet. Méltóságos Főispán ur! Mi jól tudjuk, hogy nem Méltóságodnak van szüksége erre a vármegyére s hogy a főispáni kinevezés nem vethet annyi fényt Méltóságod személyére,, mint amennyit ez fog adni a főispáni széknek akkor, ha megvalósíthatja azokat a fönségcs célokat, amelyek szolgálatára magát föláldozta. És akit sem egyéni önzés, sem jogtalan nagyravágyás nem vezet, hanem akit népének, hazájának a szeretete, a kötelesség érzete visz a rózsákkal nem kecsegtető közéleti pályára, azt nemes törekvésében meg fogja segíteni a magyarok Istene. És el fog jutni céljához, mert egyenes vonalban haladhat, nem kell figyelnie és alkalmazkodnia a forgószél járásához, nincs vesztenivalója és csak arra kell ügyelnie, hogy az igazságot el ne veszítse. És hogy Méltóságod mindig hűséges őrizője lesz az igazságnak, arra garancia nekünk hosszú, munkás élete, amely kora ifjú korától fogva a közigazgatás és a közigazgatási bíróság hűséges szolgálatában annyi sok sikert és babért ért el. Bár minél több ilyen önfeláldozó fia lenne a magyar felsőbb tízezreknek, aki ősi, főúri családjában az erényeket keresi és nem az örökséget, az örökséget pedig kötelességek teljesítésére és nem múlandóságokra s nem élvezetekre használja. Szerencsés körülményiek találom azt is, hogy Méltóságod olyan földről, abból a vármegyéből jön, amelyre mai csonkaságában szomorú, mégis büszke lélekkel gondolunk, melyet régi nagyságában, boldogabb időkben Biharországnak neveztek, büszke lélekkel, mert az a magyar hazának olyan nagy államférfiakat adott, akik törhetetlen hűséggel szolgálták a hazát és volt, aki vértanúi halállal meg is halt érte és most Bikarvármegye földjében, a geszti kriptában álmodik egy boldogabb Magyar- országról. Aki ezt a földet járta, aki ilyen
