Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-11-14 / 49. szám

- 527 — Méltóságos Főispán nr ! Tekintetes Törvénghatósági Közgyűlés! Az uj Pápa székfoglalóján, megkoroná­zásán van egy különösen megható szertartás. Amint a Pápát ünnepi menetben magasan emelt liordszéken hozzák, előlép egy egyszerű pap, megállítja a menetet, meggyujt egy bor­szeszbe mártott csepüköteget és halálos csend­ben háromszor egymás után ismétli ezeket a szavakat: Szentségcs Atyám, igy múlik el a világ dicsősége. Amikor a beiktatott nj főispánt ősi szo­kás szerint a főszolgabirák magasra emelik — a háromszoros zajos és lelkes éljenkiáltás közben — a főispánnak itt Békésvármegyé­ben különösen — éreznie kell, hogy múlan­dó a világ dicsősége. Mert sajátságos vég­zetük van az utolsó évtizedben a békési fő­ispánoknak. A főispán a kormány bizalmi em­bere lévén, rendszerint addig marad méltósá­gában, amig marad a kormány és ime mi békésiek az összetételében csaknem ugyan­azon kormány mellett ma immár az ötödik főispánt iktatjuk. A kormány, maga a bel­ügyminiszter marad, a főispán megy, meg­bukik. Bukása nem a kormánynak, hanem a nép ingatag kegyének az elvesztéséből in­dul ki. Nem volna itt helyén való, távol is áll tőlem, hogy ez ünnepélyes alkalommal a múltnak eseményei avagy a letűntek szemé­lyei fölött kritikát gyakoroljak. De az ese­mények gondolkodóba ejtenek és lehetetlen, hogy a komolyan gondolkodó fő a történtek okát ne kutassa. Vájjon az ismételten meg­újult harcokban azért győztek-e a támadók, mert nagyon erősek voltak, avagy azért, mert a küzdelemben gyenge volt az, aki ellen támadtak ? ügy látszik, rendszerint a többév­ezredes történet ismétlődött meg; a kis Dávid parittyakövével eltalálta Góliát sebezhető, emberi gyengéjét és földre terítette őt. S hogy csak a most távozóról szóljak: senki sem tagadhatja, hogy ő szellemi képesség, a közigazgatás, a vármegye és emberei isme­rete, szónoki készség, a társadalmi és jóté­konysági actiók rendezése, szóval: ész és szív tekintetében kimagasló Góliát volt. Ezt elis­merte a felmentő kézirat, ezt el kell ismer­nünk nekünk is, mert hiszen, aki a múlt ér­demeit, sikereit el nem ismeri: az nem érde­mel virágzó, boldog jövőt üzt is gondolom, hogy a támadók úgy járnának, mint annak idején Dávid járt, aki a legyőzött Góliát fegyverzetét magára öltve, nem tudott benne mozogni. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után a mai nap szebb jövővel kecsegteti ezt a gyüléstermet és az egész vármegyét. Vi­harok után jön a derült, csendesebb idő, ami­kor zavartalan a munka, megtermékenyül, nj életre kel a természet. És bizony ennek a vármegyének deríiltebb időre, zavartalan mun­kára van szüksége. Hiszen ha Csonkamagj- ar- ország ma válságos időket él, élet-halálhar- cot vív, úgy e határmegyének küzdő népe fokozottabb mértékben érzi az idők nehézsé­gét, valóságos élet-halálharcot viv a létéért, boldogulásáért. Ezért e küzdő, jó magyar népért dolgozni, fáradni, áldozatot hozni ér­demes és nemes cselekedet. Méltóságos Főispán ur! Mi jól tudjuk, hogy nem Méltóságodnak van szüksége erre a vármegyére s hogy a főispáni kinevezés nem vethet annyi fényt Méltóságod szemé­lyére,, mint amennyit ez fog adni a főispáni széknek akkor, ha megvalósíthatja azokat a fönségcs célokat, amelyek szolgálatára magát föláldozta. És akit sem egyéni önzés, sem jogtalan nagyravágyás nem vezet, hanem akit népének, hazájának a szeretete, a köte­lesség érzete visz a rózsákkal nem kecseg­tető közéleti pályára, azt nemes törekvésé­ben meg fogja segíteni a magyarok Istene. És el fog jutni céljához, mert egyenes vo­nalban haladhat, nem kell figyelnie és alkal­mazkodnia a forgószél járásához, nincs vesz­tenivalója és csak arra kell ügyelnie, hogy az igazságot el ne veszítse. És hogy Méltó­ságod mindig hűséges őrizője lesz az igaz­ságnak, arra garancia nekünk hosszú, mun­kás élete, amely kora ifjú korától fogva a közigazgatás és a közigazgatási bíróság hű­séges szolgálatában annyi sok sikert és ba­bért ért el. Bár minél több ilyen önfeláldozó fia lenne a magyar felsőbb tízezreknek, aki ősi, főúri családjában az erényeket keresi és nem az örökséget, az örökséget pedig köte­lességek teljesítésére és nem múlandóságokra s nem élvezetekre használja. Szerencsés körül­ményiek találom azt is, hogy Méltóságod olyan földről, abból a vármegyéből jön, amelyre mai csonkaságában szomorú, mégis büszke lélekkel gondolunk, melyet régi nagy­ságában, boldogabb időkben Biharországnak neveztek, büszke lélekkel, mert az a magyar hazának olyan nagy államférfiakat adott, akik törhetetlen hűséggel szolgálták a hazát és volt, aki vértanúi halállal meg is halt érte és most Bikarvármegye földjében, a geszti kriptában álmodik egy boldogabb Magyar- országról. Aki ezt a földet járta, aki ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents