Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-10-12 / 42. szám

— 476 —

I. fokú iparhatóságok az ipartestületeket értesítsék és az iparhatósági biztosok által a rendelet pontos betartását ellenőriztessék.

Gyula, 1929. évi október 2-án.|

Dr. Dairnel Sándor, alispán.

M. kir. kereskedelemügyi miniszter. 82.203—1929. K. M. XI. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak.

Múlt évi december hó 7-én 111.395. szám alatt kelt rendeletemmel (Belügyi Közlöny 1928. évfolyamának 6. lapja) közöltem, hogy a tanszerződés és a segédlevél kiállítása fejében a 63.565 —1927. szám alatt kiadott rendeletemben megállapított magasabb dijak nem szedhetők és egyben az iparhatóságokat a megfelelő ellenőrzés tekintetében kellő utasításokkal láttam el. Folyó évi március hó 4-én 62.126—1928. szám alatt kiadott rendeletemmel (Belügyi Közlöny 1928. évfolyamának 300. lapja) pedig az ipartestületek tudomására hoztam, hogy a tanszerződések felbontásának (megszűnésének) bejelentésekor dijat felszámítani nem lehet s hogy a munkakönyvek kiadásáért csak a munkakönyvért tényleg kifizetett összegnek és a bélyegilletéknek megtérítését szabad kívánni.

Említett rendeletem kiadása óta tizenhat ipartestület intézett hozzám felterjesztést, amelyben a tanszerződés és a segédlevél kiállításáért a 63.565—1927. számú rendeletemben megállapított dijakon felül nyomtatványköltség címén 2 pengő, illetve 3 pengő szedésének megengedését, vagy a tanszerződés dijának 3 pengőről 5 pengőre, a segédlevél kiállítása dijának 5 pengőről 8 pengőre emelését, a tanszerződés felbontásáért és a tanidő megrövidítéséért, valamint a munkakönyvek kiállításáért pedig legalább 4—4 pengőt kitevő dij szedésének megengedését kérték.

A folyamodó ipartestületek kérelmüket általában arra alapítják, hogy jövedelmük jelentékeny részét a tanszerződés és a segédlevél kiállításáért szedett s a megállapítottnál magasabb dijak, valamint a tanszerződés felbontásáért, a tanidő megrövidítéséért és a munkakönyv kiállításáért szedett dijak alkotják és rámutatnak arra, hogy ha az utóbbi dijak szedésétől elesnek, illetve a munkakönyv kiállításakor csupán a tényleges készkiadásokat számíthatják fel, a tanszerződés és a segédlevél kiállításáért pedig csupán az ez idő szerint megengedett dijat

szedhetik, nem lesznek képesek kiadásaikat fedezni. Arra is hivatkoznak, hogy szerény tagdijaikat nem emelhetik, mert az ez idő szerint megállapított dijak is csak nehezen hajthatók be. Továbbá azt is felemlítik, hogy a szóban forgó két rendeletem oly időben adatott ki, amikor az ipartestületek 1928. évi költségvetésüket, amelyben az említett címeken bizonyos összegek bevételét előirányozták, már megállapították és mivel ren- deleteim következtében az említett összegeket be nem szedhetik, súlyos anyagi helyzetbe jutnak.

Felhívom Címedet, hogy az elsőfokú iparhatóságok utján a hatásköre területén működő ipartestületeket értesítse a következőkről.

Általános és mindenkor érvényesített szabály, hogy az ipartestületek iparhatósági működési körben végzett munkájukért a felekkel szemben dijakat csak abban az esetben számíthatnak fel, ha azt valamely jogszabály kifejezetten megengedi és hogy a felszámított dijak a jogszabályban megállapítottnál magasabbak nem lehetnek. Mivel e szabályról az ipartestületeknek tudomása volt, annál is inkább, mert a megállapítottnál magasabb dijak szedését hivatali elődöm a tudomására jutó minden egyes konkrét esetben eltiltotta, sőt a tilalmat 1924. évi junius hó 6-án 68.232. szám alatt kiadott (a Rendeletek Tára 1924. évi kötetének 777. oldalán közzétett) rendelete utolsóelőtti bekezdésében kifejezésre is juttatta, az ipartestületeknek már az az eljárása is szabály- ellenes volt, hogy a költségvetésükben meg nem engedett összegek bevételét előirányozták. E szabályellenesség pedig nem szolgálhat indokul arra, hogy az ipartestületek meg nem engedett címen, vagy a megállapított mértéket meghaladó dijakat szedjenek. Arról pedig, hogy a tanszerződés és a segédlevél kiállításáért 3 pengőnél, illetve 5 pengőnél nagyobb dijat állapítsak meg, szó sem lehet, mert az ez idő szerint megállapítottnál magasabb dijakkal a tanoncok szerződtetése és felszabadítása megnehezittetnék. Ugyanez okból nem engedhetem meg, hogy a tanszerződés felbontásának (megszűnésének), vagy módosításának bejelentésekor dij számíttassák fel és, hogy a munkakönyvek kiadásáért a munkakönyv beszerzési költségén és a bélyegilleték megtérítésén kívül dij szedessék. Nem adhatom ehhez hozzájárulásomat azért sem, mert rendkívül méltánytalan volna, hogy épen a tanoncok és fiatal segé-