Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-10-05 / 41. szám

461 ­sál, a még be nem kapcsolt községeknek és tanyacsoportoknak a kiépített hálózatba való bekapcsolását kívánja megvalósítani. A pro- grammba besorozott 193 km. útvonalnak kiépítése után a kiépített és kiépítetlen utak hosszaránya a jelenlegi 33%-ról közel 53%-ra emelkednék. Kereskedelemügyi miniszter ur megkül- dötte az 1930. évi közúti költségvetés egy­beállítására vonatkozó szokásos körrendele­tét, amelynek különösen figyelemreméltó pontjai az előző éviekkel szemben a követ­kezők : A rendelet felhívta elsősorban a tör­vényhatóság figyelmét a 92600—1923. sz. kér. min. körrendeletre, melynek értelmében vicinális közutak fenntartásához az érdekelt községekre készpénzbeli hozzájárulás is ki­róható. Rámutat a rendelet arra is, hogy a megnövekedett autóforgalomra való tekin­tettel a hengerelt kőpályákat valamely meg­felelő eljárással jobban meg kell kötni, vagy legalább felületileg jobban megvédeni és e célra a bitumenes eljárást ajánlja a törvény- hatóság figyelmébe. E feladat megkönnyí­tése céljából a kereskedelemügyi miniszter ur a jövő évi közúti költségelőirányzatok elbírálásával kapcsolatban a bitumen anyag­nak központi beszerzését vette tervbe. Kí­vánatosnak jelzi a rendelet, hogy elsősorban az 1928. és 29. években elvégzett henger­lések modernizálása biztosittassék és újabb hengerlések csak a legelkerülhetetlenebb esetekben irányoztassanak elő. Végül figyel­mezteti a rendelet a közönséget, hogy a fentemlitett nagyarányú útépítési programm költségei az 1930. évi költségirányzat ösz- szeállitásánál csak az esetben veendők tekin­tetbe, ha ezáltal az előirányzat összeállítása késedelmet nem szenved. V. Vegyesek, A közigazgatás általános menetét ille­tőleg csak ugyanazokat a nehézségeket je­lenthetem, amelyeket előző jelentéseimben, már annyiszor felhoztam. Hivatali vizsgála­taim alkalmával legtöbb helyen panasz tár­gyává tették a községek, a közigazgatási teendőknek folytonos szaporodását, amelyek­nek elvégzése a rendelkezésre álló munka­erőkkel csak a legnagyobb nehézségekkel történhetik. Fokozza ezeket a nehézségeket az a körülmény, hogy a felsőbb hatóság a fontosabb ügyeket úgyszólván kivétel nélkül soron kívül kívánja elintéztetni, ami ha meg­történik is, bizonyára az alaposság rovására megy. Igen sok a statisztikai adatgyűjtést elrendelő felsőbb hatósági rendelet, amelyek egyike-másika heteket vesz igénybe. Az uj közigazgatási törvény alapján, úgy a legtöbb adót fizetőket választó, vala­mint az általános választójog alapján vá­lasztandó megyebizottsági tagokat választók névjegyzékei teljesen készen vannak, illető­leg az azok ellen beadott jogorvoslatok, felsőbb hatóság által elbíráltattak. így tehát Békés vármegyében a megyebizottsági tag­választások megtartásának nincs semmi aka­dálya. Az érdekképviselet alapján az uj me­gyebizottságban helyet foglaló egyének meg­választása, amely utolsó sorban kerül végre­hajtás alá, különösebb nehézségbe nem fog ütközni. Ezen a téren csupán egy kérdés vár elintézésre, nevezetesen az, hogy a mező- gazdasági bizottság által választandó 25 ta­got csak a vármegyei, vagy pedig a köz­ségi és járási mezőgazdasági bizottságok fogják-e együttesen választani. E részben tett felterjesztésemre, választ mind ez ideig nem kaptam. A belügyminiszter ur időközben jóvá­hagyta a vármegye törvényhatósági bizott­sága által készített azt a vármegyei sza­bályrendeletet, amelyet a megyebizottsági tagválasztó kerületek és az azok által vá­lasztandó megyebizottsági tagok számáról alkotott. Úgy Gyula város képviselőtestületének mint a törvényhatósági bizottságnak határo­zatával szemben, Gyula megyei város kép­viselőtestületi tagjainak száma összesen 80- ban lett volna megállapítandó. A belügy­miniszter azonban aképpen rendelkezett, hogy a képviselőtestületi tagok számát, mindössze 64-ben engedélyezte, akiknek fele választott, fele virilis. A jelenleg még érvényben levő

Next

/
Thumbnails
Contents