Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-07-11 / 29. szám
— 316 Az adórögzitési értékhatárt úgy a kereseti, mint a jövedelemadónál 6000 pengőről 10000 pengőre, a vagyonadónál 200000 pengő vagyonértékig emelte fel. A késedelmi kamatokat 200 pengőt meg nem haladó előírásnál az év végéig 6%-ban, azontúl 12%-ban, a 200 pengőn felüli előírásoknál az esedékesség napjától számított 3 hónapon belül történő fizetésnél 6%-ban, későbben évi 12%-ban állapítja meg. A behajtási illetéket 4%-ról 3%-ra, illetve 6%-ról 5%-ra mérsékli. Az adóügyi jegyzői állásokat beszünteti, ezekért a teendőkért a községi jegyzőt, vagy íőjegyzőt teszi felelőssé. A XXIV. t.-c. a házadómentesség ki- terjesztését tárgyazva Budapestet illetőleg a vidéki városokra e kérdés szabályozását pénzügyminiszterre bízza. A XXV11I. t.-c. eltörli az állatforgalmi adót s helyébe 43%-os hustorgalmi adót lépteti életbe. Bár az állatíorgalmi adó 2%-os kulcsának a hustorgalmi adó 4‘3%-os kulcsával való egybevetése első pillanatra adócsökkentést nem mutat, de ha figyelembe vesszük, hogy eddig az állat vételára után egyszer 2% os állatforgalmi adót, azután pedig a levágott hús eladási árai után ismét 2%- os általános „.adót kellett fizetni, mig most már ezek helyett csak az élő állat értéke, vételára után kell 4'3%-os forgalmi adót fizetni, ami az élő állat alacsony ára és a hús eladási ára között feltűnő nagy különbségre tekintettel lényeges adócsökkentést jelent. Mindezen felül azonban a közérdeklődés homlokterében az a körrendelet áll, melyet a pénzügyminisztérium 1929. évi 74700. sz. alatt adott ki a pénzügyi hatóságokhoz, mely a három éven át felgyülemlett, valamint a három évnél régebbi adóhátralékok rendezése iránt tartalmaz intézkedéseket. Ennek a rendeletnek a szükségét a gazdasági helyzetben tapasztalható rosz- szabbodás teremtette meg, amennyiben a konjukturális esztendőkben elért, a normálisnál magasabb jövedelmek után kivetett adók kiegyenlítetlen részét a dekonjunktúra sivár viszonyai közepette, a fizetési készség legteljesebb megőrzése mellett sem képesek egyes adózók anyagi összeomlásuk veszélye nélkül már egyáltalán, vagy csak egészen mérsékelt összegben, esetleg hosszabb részletfizetési kedvezményt igénybe véve, megfizetni. Ezért a rendelet kellőleg indokolt esetekben, kivételes lehetőséget nyújt az adóhátralék egészbeni, részbeni törlésére, elengedésére, mérséklésére, vagy 30 hónapra terjedhető fizetési halasztásra. Amig ezen rendelkezések egyrészről fényes tanujelét adják azoknak a körültekintő és eselekvőleg irányitó intézkedéseknek, a mit pénzügyi kormányzatunk a magángazdaság szanálása érdekében kifejt, másrészt nagy erkölcsi felelősséget hárítanak a rendeletet végrehajtó pénzügyi hatóságokra abból a szempontból, nehogy a tényállás alapos kikutatása nélkül olyanok részesüljenek az adórendezés kedvezményeiben, a kik hátralékukat honpolgári kötelességüknek célza- tos elmulasztásával gyűjtötték fel, mert az e téren előforduló lapsus nemcsak igazságtalan helyzetet teremtene az adójukat rendesen fizető polgárokkal szemben, hanem merőben alkalmas volna az adómorál teljes aláírására. A pénzügyigazgató jelentéséhez az elnöklő alispán szólott hozzá, felszólalásában aggodalmát fejezte ki az 1929. évi XX111. t. c. amaz intézkedéseinek következményére, hogy az adóügyi jegyzői állások meg fognak szüntettetni és ezen teendőket a községi főjegyző felelősége mellett, segédjegyző fogja végezni. Az alispán felszólása következtében és dr. Berthóty Károly indítványára, a törvényhatóság határozatiig kimondotta, hogy várható következményeiben aggodalommal látja, a 'hivatkozott törvény amaz intézkedését, hogy az adóügyi jegyzői állásokat megszünteti, és ezen teendők ellátását a községi főjegyzőre bízza, mert az adókezelés helyes és pontos viteléhez fürődő nagy érdekek előnyét nem szolgálná, ha az adóügyi teendőket, főként a nagyobb
