Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-07-11 / 29. szám

311

Általános jellegit, de további Intézkedést nem Igénylő rendeletek.

Polgármesterek ! Járási főszolgabírók l Községi elöljáróságok !

15287—1929 ikt. sz. — Gazdasági munkástoborzás szabálgozása. — Az alábbi miniszteri rendeletet tudomás és szigorú alkalmazkodás végett közlöm.

Gyula, 1929 juüus 2-án.

J)r. Kaim el Sándor, alispán.

Magyar Királyi Földmivelésügyi Minisztérium. 73.400 -1929 VI. 1. szám.

Valamennyi alispánnak és törvényhatósági joggal felruházott város polgár- mesterének !

A gazdasági munkástoborzás szabályozása tárgyában kiadott 75.000—926 F. M. számú rendelet (közzététetett a Budapesti Közlöny 1926 évi december hó 3-án megjelent 276. számában) 3. §-a értelmében, másnak gazdaságában teljesítendő gazdasági munka elvégzésére gazdasági munkásokat csak az toborozhat, akinek erre a munka teljesítésének helye szerint illetékes járási főszolgabíró (r. t. és that. joggal felruházott városokban a polgármester) engedélyt adott.

Ezen rendelet 4. §-a szerint toborzási engedély csak annak adható, aki

1. magyar állampolgár, huszonnegyedik életévét betöltötte, atyai hatalom, gyámság, gondnokság, vagy csőd alatt nem áll;

2. bűntett miatt, sem nyereségvágyból, vagy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. III. t.-c.-be ütköző vétség miatt büntetve nem volt;

3. toborzói működése eddig kifogás alá nem esett;

4. a kiállító által irt és aláirt, vagy két teljeskoru tanú előtt kiállított okirattal igazolja, hogy a munkaadótól (birtokostól, bérlőtől, gazdasági munkavállalkozótól) a toborzásra megbízást nyert.

Arról szereztem tudomást, hogy a toborzási engedély kiadására jogosított hatóIII.

ságoktól egyes esetekben olyan egyének is kaptak toborzásra engedélyt, akik megfelelően nem igazolták azt, hogy a hivatkozott rendeletem 4. §-ában előirt feltételeknek megfelelnek és akiknek előéletére nézve olyan adatok merültek fel, amelyekről az illetékes hatóságoknak tudomásuk nem volt, amelyeknek ismerete esetén az engedélyt meg nem adták volna.

A munkaadók és a gazdasági munkások részéről a toborzó gazdák megbízhatósága ellen több esetben felhozott panaszok, továbbá az azok működése kapcsán egyes helyeken felmerült visszaélések megszüntetése, valamint a toborzó működésének hatályos ellenőrzése céljából az elől hivatkozott 75000. 1926 F. M. számú rendelet végrehajtásával kapcsolatosan a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg megfelelő eljárás végett a következőket rendelem :

1. a jövőben a toborzási engedélyek kiadására jogosított hatóságok toborzási engedélyt minden esetben csak akkor adhatnak, ha a folyamodó hatósági bizonyitvány- nyal igazolja azt, hogy a gazdasági munkástoborzás szabályozása tárgyában kiadott 75.000—1926 F. M sz. rendelet 4 §-ában előirt feltételeknek megfelel és ha a toborzási engedély kiadását a folyamodó állandó lakhelye, valamint a toborzás helye szerint illetékes I. fokú közigazgatási hatóság erkölcsi megbizhatóság szempontjából is előzetesen véleményezte.

Ehhez képest a járási főszolgabíró (r. t. és that. joggal felruházott városokban a polgármester) a munkástoborzási engedély kiadása előtt annak a területnek I, fokú köz- igazgatási hatóságát, melynek területén a folyamodó toborzónak állandó lakóhelye van, valamint annak a területnek elsőfokú köz- igazgatási hatóságát, amelynek területén a folyamodó toborozni kíván, esetleg táviratilag vagy távbeszélő utján — minden esetben megkérdezni tartozik arra nézve, hogy van-e a toborzó személye ellen kifogása s amennyiben olyan adatok hozatnak tudomására, amelyek a toborzási engedély kiadását nem teszik kívánatossá, azt tagadja meg;