Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1928. január-december (31. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-14 / 2. szám

6 fentartásához kilométerenként átlagban 20 m* fenntartási fedanyag szereztessék be. Ennek megfelelően a törvényhatósági bizottság az 1928. évi hengereléshez, valamint a fenntar­táshoz szükséges kő- és fedanyag mennyisé­get összesen 16696 m’-ben állapítja meg és hagyja jóvá. 1928, évi közúti költségelőirányzattal kap­csolatban a törvényhatósági bizottság még a következő határozatokat hozta : 1. A törvényhatósági bizottság a kiro­vandó községi közmunka mérvét Békésvár­megye egész területére nézve az eddigi gya­korlatnak megfelelően az 1828. évre is az 1890. évi I. t.-c. 49. §-ának alapján az alábbiakban állapítja meg : a) Minden egyes vonóállat után évenként 2 (kettő) igásnapszám szolgáltatandó. b) Minden az illető községben divó mó­don nem téglából épült lakóház birtokosa, évenként és házanként 4 (négy) kézinapszám szolgáltatására köteles. c) Kő- vagy téglaépület tulajdonosa éven­ként és házanként 6 (hat) kéztnapszámot, min­den emelet után még további 2—2 (kettő-kettő) kézinapszámot tartozik szolgáltatni. d) Idegen házban lakó egyének évenként 1—1 (egy-egy) kézinapszám teljesítésére kö­telesek. e) Családtagok akár önjoguak, akár nem, mindkét esetben évenként 1—1 (egy-egy) kézi napszámot kötelesek leszolgálni és pedig ha az ilyen családtagok száma 3-nál nagyobb is lenne, akkor sem lehet a kötelezettség e cí­men egy-egy családnál összesen 3—3 napnál több. f) Géperejű jármüvek (gőzekék, motor­ekék, gőzgépek, cséplőgépek, személyszállító és teherautoinobilok) tulajdonosaira a 68924— 1924. K. M. és a 61.065—1925. K. M. rende­letben meghatározott mérvben a tényleges ló­erők számának alapul vételével vetendő ki a községi közmunka és pedig olyképpen, hogy a tulajdnoképpeni géperejű jármüvek (teher- és személyautók) minden tényleges lóereje után évenként 2 (kettő) igásnapszám, mig a közutakat tényleg igénybevevő gőz és motor­ekéknél, valamint a magánjáró cséplőgépek­nél illetve cséplőgarnituráknál a tényleges ló­erő számának 257c-a után lóerőnként 2 (kettő) igásnapszám vetendő ki községi közmunka címén. A közutakat egyáltalán igénybe nem vevő gőzekék, motorekék és magánjáró cséplő­gépek, valamint az egyik helyről a másik helyre vonóállatokkal továbbított, tehát nem magánjáró cséplőgépek után községi közmunka egyáltalán nem vetendő ki. 2. Kimondja a törvényhatósági bizottság 1928. évre is a községi közmunka felerészé­nek kötelező megváltását, vagyis azt, hogy a községi közmunkára kötelezett egyének a reá­juk kivetett községi közmunkának felerészét a törvényhatósági bizottság által egyidejűleg megállapított alábbi váltságárakkal készpénz­ben megállapítani kötelesek ; önként érthető­ig jogukban áll azonban közmunka tartozásu­kat teljes egészében is készpénzben megváltani. 3. A törvényhatósági bizottság a köz­ségi közmunka váltságárát Békésvármegye egész területére 1928. évre a következőképen állapítja meg : a) 1 (egy) kézinapszám váltságára 2 (kettő) pengő ; b) 1 (egy) igásnapszám váltságára 7 (hét) pengő. Megállapítja a törvényhatósági bizottság, hogy a váltságáraknak legalább is a fenti mérvben való megállapítása költségvetés reá- litásának érdekében feltétlenül szükséges és indokolt nemcsak azért, hogy a kőanyagok vasúti viteldijának igen nagymérvű felemelé­séből a törvényhatóságra háramló nagy ösz- szegü többletkiadás némi fedezetet találjon, hanem azért is, mert a fenti váltságárak még mindég mélyen alatta vannak azoknak a nap­számbéreknek, amelyeket a törvényhatóság fi­zet a közúti munkálatokkal kapcsolatban alkal­mazott napszámosoknak és fuvarosoknak. Ezekre való tekintettel nyomatékosan kéri a türvényhatóság a keresk. miniszter úrtól a közmunka váltságárak fenti mérvben történt megállapításának jóváhagyását. 4. Határozatilag javaslatot tesz a törvény- hatósági bizottság a keresk. miniszter úrhoz, hogy a községi közmunkának a törvényható­sági közúti alap és a községek közötti meg­osztása 1928. évre is olyképen rendeltessék el, mint ahogy az 1927. évre el volt rendelve, nevezetesen, hogy a kivetett közmunkából be­hajthatatlanság vagy egyéb okok miatt be nem folyó közmunka tartozásnak levonása után tényleg befolyó (természetbeni és készpénz- beni) közmunka bevételből a községek köte­lesek legyenek a törvényhatóság részére át­engedni és annak közúti alapjába beszállítani a géperejű jármüvek után befolyó községi közmunkát 100%-bán, tehát teljes egészében, a kézi és igás közmunkának pedig 70 (hetven) %-át, mig az utóbbinak fennmaradó 30 (har­minc) %-át a községek saját községi útjaik­nak fenntartására legyenek jogosultak vissza­tartani és fordítani. Kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy valamely község által természetbeni köz­munka csak akkor bocsátható a közúti alap rendelkezésére, ha a kötelező és önkéntes közmunka megváltásokból befolyó készpénz együttesen sem fedezné teljes egészében a közüti alap 70%-os részesedését. Ezzel kapcsolatban határozatilag kimondja a törvényhatóság azt is, hogy amennyiben a közúti alap az előző pont szerint természet­beni közmunkát is kénytelen lenne igénybe­venni, az esetben a vármegye alispánja által az államépitészeti hivatal javaslatára rendele­tileg állapitandók meg azok a szakmánymunka teljesítmények, amelyeket a közmunkára kö­telezett egyének a különböző munkanemekből és szállításokból egy-egy kézi, illetve igás közmunka napszám fejében teljesíteni tar­toznak. 6. Megállapítja a törvényhatósági bizott­ság, hogy az 1928. évi közúti költségvetés M',

Next

/
Thumbnails
Contents