Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1927. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-23 / 16. szám
139 kének váratlan elhunytáról, amely az egész nemzet közéletének pótolhatatlan vesztesége. Indítványára Békésvármegye törvény- hatósága a nagy püspök emlékét jegyzőkönyvében örökiti meg és a beszéd elhangzása után felálással adott kifejezést kegyeletének. Ezután azt a nagy horderejű és hazánk sorsára bizonyára kedvező tényt méltatta elnöklő főispán, hogy gróf 'Bethlen István kormányelnök Olaszországba utazott és az ismert szerződésekkel Magyarországnak Olaszországhoz való barátságos viszonyát jogilag is megpecsételte. Indítványára megbízást adott a törvényhatóság a vármegye alispánjának, hogy ebből az alkalomból gróf Bethlen István kormányelnököt táviratilag üdvözölje. A napirendre áttérve a külföldi kölcsön második sorozatának felvétele tárgyában kiadott pénzügyminiszteri leirattal foglalkozott a törvényhatóság. (Erről a lapunk mai számában ismertetett alispáni jelentés, amely a közigazgatási bizottság ülésén mu- tattatott be, megfelelő tájékoztatást nyújt.) Igen fontos tárgya volt még a rendkívüli közgyűlésnek a vármegyei székház kibővítésére vonatkozólag bemutatott alispáni előterjesztés. (A törvényhatóságnak e tárgyban hozott határozatát lapunk mai száma az első oldalon teljes egészében hozza.) A tárgyalás folyamán Beliczey Géza bizottsági tag szólalt fel, megemlítve, hogy tudja azt, miszerint az építkezésre tényleg szükség van, ha arra dr. Daimel Sándor alispán előterjesztést tett. Ahhoz hozzá is járul ; mégis azt indítványozná, hogy az építkezés költségeinek részbeni fedezésére felvenni szükségelt kölcsön 10 év alatt fél százalék vármegyei pótadóval (hozzájárulás) fedeztessék, eltérőleg az alispán és állandó választmány javaslatától, amely szerint a kölcsönt a vármegye 5 év alatt fedezné és pedig egy százalékos pótadóval. Azért találná helyesebbnek, hogy a kölcsön visszafizetése hosszabb idő alatt történjék, hogy ezáltal a pótadó csak fél százalékkal emeltessék. Köztudomású ugyanis, hogy a pótadó emelkedő tendenciát mutat, tehát a terheket csak a legnagyobb meggondolással és csak a szükséges mérvben kívánná emelni. Dr. Daimel Sándor alispán válaszában kijelentette, hogy meggyőződése szerint a vármegyei pótadónak emelkedésével feltétlen számolni kell, mert az újabb és újabb terhek és a közigazgatási élet fejlődése mellett annak csökkenését kizártnak tartja, így véleménye határozottan ellentétes azzal a kormány részéről is hangoztatott kijelentéssel, mely szerint az önkormányzatok háztartásának hatályosabb ellenőrzése tárgyában alkotott törvény végrehajtásának az lehetne az eredménye, hogy törvényhatósági pótadó csökkenne. Meggyőződése szerint erre csak úgy lehetne számítani a közeljövőben, ha a törvényhatóságra, illetőleg az önkormányzatokra az úgynevezett szanálás folyamán áthárított terhek egy részét az állami háztartás venné át. Bár a fölvetett indítványra nézve természetszerűleg nem volt lehetősége, hogy számításokat végezhessen, de úgy gondolja, hogy lényeges megtakarítással vagy könyebb- séggel nem járna a törvényhatóságra az indítvány szerinti olyan határozat, hogy a kölcsönt 10 és alatt fizetnék vissza és ne 5 év alatt, mert ha hosszabb ideig áll fenn a kölcsön, természetesen hosszabb ideig kellene a kamatokat fizetni s igy amit a réven nyerne a törvényhatóság, azt elvesztené a vámon. Kéri az állandó választmány javaslatának teljes egészében való elfogadását annyival is inkább, mert megnyugvással közölheti a törvényhatósággal, hogy Békésvármegye — talán egy vármegyét kivéve — a legkisebb pótadóval gazdálkodik az egész Magyarországon. Ezután a törvényhatóság óriási többséggel emelte határozattá az állandó választmány javaslatát. Egyébként a tárgysorozatba felvett összes ügyeket gyors egymásutánban tárgyalta le a törvényhatóság, mindenütt az
