Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-13 / 2. szám
XXIX, évfolyam Gyula, 1926. január 13. 2-ik szám Békés- 111 vármegye Hivatalos Lapja Megjelenik hetenkint egyszer Szerkeszti: Dr. PÁNCZÉL JÓZSEF, várm. aljegyző, tb. főszolgabíró. Kiadja: A vármegye alispánja Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! 11 — 1926. eln. sz. Békésvármegye alispánjától Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Őszinte fájdalommal emlékezem meg arról a rendkívüli súlyos csapásról, a mely a vármegyének egy tekintélyes részét, a hirtelen bekövetkezett olvadás következtében előállott árviz-veszedelem folytán érte, amely igen nagy vagyonértéket tett tönkre, sok embert koldus-botra juttatott s általában nagy nyomorúságnak és szenvedésnek lett okozójává. Az árvíz lefolyásáról összefoglaló jelentésemet az alábbiakban teszem meg : I. A hihetetlen gyorsasággal emelkedő vízállás, a Fehérkörösnek — román elszakított területen — jobb partján Székudvar és Kisjenő tájékán, bal partján pedig a Fehér- Körös és Csohosér deltája tájékán múlt évi december hó 23-án átszakitotta a gátat. Ez utóbbi átszakadás az elszakított területen fekvő delta területet, az első helyen említett két jobb parti átszakadás pedig Gyulavári községnek és Gyula városának külterületét árasztotta el. Gyulavári határában 11800 hold föld áll víz alatt; maga a község megfeszített árvédelmi munka következtében, amelyben Gyula városából kirendelt közerő is ezerszámban részt vett, inegmentettnek tekinthető. Az átszakadások következtében beözönlő vizterület lépésről-lépésre elterjeszkedett a Gyula város körüli területeken és ottan mintegy ötezer holdat árasztott el. A hatóságoknak, a katonaságnak, csendőrségnek és rendőrségnek közreműködése és karhatalmi támogatása következtében — közöttük 20 utászkatona és 3 ponton igény- bevétele mellett -- sikerült a tanyai lakosság életét és ingó vagyonának túlnyomó részét megmenteni. II. A Fekete-Körös, mely a Gyula és Gyulavári község árvizterületének északi határvonalát alkotja, különösebb zavart, vagy kárt nem okozott. A gátakon itt is állandó készenlét volt és a veszélyeztetett pontok a legszigorúbb ellenőrzés alatt állottak. III. A Sebes-Körösnek árja, Komáditól délre, a inult évi december 22-én éjjel mintegy 100 m. szélességben átszakitotta merészen kanyarodó gátját és megduzzaszt- ván a belőle kihaladó és Szeghalom alatt visszatorkoló holt-körös medrét, e két töltés által határolt területeket és pedig 13250 kát. koldat — melyből kisebb birtokosoké 7750 kát. hold, nagyobb birtokosoké 5750 kát. hold — elöntötte. Itt volt a helyzet legválságosabb, mert a Holt-Körös medre közvetlen mellette fekvő biharmegyei Okány és a vármegyebeli Vésztő községeket hosszú
